Garai Gábor - Növényi hit

A természet hitében élők
tudják: növények, állatok
hült porából nőtt, amivé nőtt
az ember,
s visszatántorog
a porba, virágba, madárba;
és sárba fúl, és szállni kél;
s nem jön el végső pusztulása, –
tovább él minden, ami él:
a falon a futó bogárka,
utcán a kolduló veréb,
égbe nyújtózó szomjú pálma,
s elefánt, mely tűnődve lép,
mind – az Ő s az Én – elegyedve.

 

S a változás formáin át
egyszerre vált halált új rendre
az innen- és a túl-világ.

 

A kert öröme, (1971) [26-27.]