Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2023. augusztus 30., szerda
Gyurkovics Tibor - Arc
2023. június 15., csütörtök
Gyurkovics Tibor - Feleselő
Tudod, hogy mi a szerelem?
- hogy vele igen - Vele nem
Hogy mi a tűzbocsátkozás?
- csak ő legyen és senki más
Az utcán meg sem ismerem
- még szemhéját is szeretem!
Minden mozdulata hamis!
Mosolya, csókja - Akkor is!
Torkomig ér gyűlöletem:
senkivel se - Vele igen!
És kerülöm és megvetem
és átkozom - és szeretem!
Őrült vagyok és lángolok
karjában - mint a csillagok.
2021. december 28., kedd
Gyurkovics Tibor - Áldás
2020. szeptember 28., hétfő
Gyurkovics Tibor - Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál, neked tartogat.
A föllobogó fényes nyári tűz
forróságával az ajkadba űz.
Szádba, szívedbe, fogaid közé:
örömmé égjek, váljak derűvé.
Neked emel az ég fölé a táj:
örömmé érik bennem a határ,
hogy fölragyogjak neked mint a nap
neked tartogat minden alkonyat,
neked babuskál mindegyik levél,
amely szerelmes ujjaidhoz ér,
ha végül végig egy leszek veled:
szerelem-nyár, szerelem-őrület
láng legyen testünk és láng a ruhánk,
ahogy maga az Isten szabta ránk…
2020. április 17., péntek
Gyurkovics Tibor - Hajnal
A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy sisakot
karját kinyújtva a tájba
mint hajnali fáklya, lobog.
Lesem, idejössz, ideérsz-e
a fák közt? Rajz a vizen
cikázik az árnya, a lépte
hogy sajdul és fáj a szivem!
Ne siess, ne siess, de szeretlek!
Tudod-e, hova érsz, te leány?
Itt zúgnak estente a vermek
itt hullik a fűzfa reám.
ősszel madarak raja krúgat
és csontos a férfi keze.
Csak a fejsze villog a vállon
a melledet hó födi el
és nappal oly nagy a magányom
hogy estére nem birom el.
Gyere már, gyere már, ideérsz-e?
Sugaras kicsi énekesem
kapaszkodj nyírfa-levélbe
azon érsz ide szélsebesen!
Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd
Tiéd a sóm, kanalam
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rádadjam, ami van.
Rádadjam ruhául a tájat
s a bíbor nagy hegyeket
el kell, hogy bírja a vállad
mindent, amit szeretek.
Örökké hordjad a házam
csiga fel, csiga le, ez az út
és én adok Néked majd három szivet
falevél-alakút!
Szeretlek, jobban a szélnél
mi öleli hosszan a fát
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.
2020. március 28., szombat
2014. július 14., hétfő
Gyurkovics Tibor - Csoda
Én látom őt – és ő lát engem
valami tükörszerelemben
én benne – ő bennem ragyog
egyedül és ketten vagyok.
2013. szeptember 30., hétfő
Gyurkovics Tibor - Száj
de azt azért tudom: nagyon.
Most hát reád rakom a terhet,
szempilláidra a szerelmet,
a mellkasodra, a szívedre,
a vállaidra, s úgy hagyom.






