A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 16., hétfő

Kovács András Ferenc - Hajnalének


Járj át, akár a virradat,
szobát a kék derengés,
hass át, rezegtess, mintha tört
pohárban kélne csengés…

Úgy légy a hangom, úgy telíts
testemben szétremegve,
mint ébredés, ha fény hasít
nehéz sötét szemekbe.

Látásommá légy: nézzelek,
akár a néma dolgok,
mint kés, ha villog meztelen,
s bőrödhöz ér a boldog…

Igaz közömbös pengeként
hatolnak át vad évek –
helyettem áradj véremül,
szeretlek, mint a vétek.

Alvó arcodra bámulok:
nem létezel te s én se –
szoríts, ha együvé sodor
a semmi szívverése…
 
 

2026. október 23., péntek

Kerekes Band & Dalinda - Esőének



Hallgasd az eső énekét,
elringat, felkavar, eldúdol egy mesét.
Rólad és rólam szól a dal, 
hogy a felhő engedi, könnyű függönye takar.
Engedem, csendben hallgatom,
lassan nyíló szóvirág útnak indul ajkamon.  
Száz cseppben ébredő világ
minden összeolvadó elsiratja önmagát. 

Áttetsző cseppből folyó rajzolat
barázdálja szívemet, arcomat,
összeér benne a kint és a bent 
mindent elengedő, egymásba érkező
létezés csorog le az üvegen. 

Esik az eső kint szép csendesen,
hallom megérkeztél, itt vagy velem,
nincs többé te meg én, csak mi vagyunk, 
mesél az eső, így dobban a szívünk, 
végtelen mély egymásba olvadunk. 

2026. szeptember 29., kedd

Tracee Ellis Ross - Minden nap tanulom



Minden nap tanulom, hogy a jelenlegi állapotom és a vágyott életem közötti távolság ne rémítsen meg, hanem inspiráljon.

I am learning every day to allow the space between where I am and where I want to be to inspire me and not terrify me.



2026. szeptember 19., szombat

Csukás István - Számon méz íze van

 

Évszakom az ősz, évszakom a szerelem,
ruhámra varrom kettős címerem,
csatámra várok, néma rajvonal
vonul s itthagy látomásaival,
ökörnyál fércel vadul szétszakadt,
összefüggéstelen évszakokat,
szerelem enyhít nagyra tervezett
futást, ha pihenőkre szétesett;
piros szem pillog a bokor alól,
hogy így is jó lesz, hogy már így lesz jól,
ha sátort ver fölém a nő s szelíd
szavakkal oldja szívem görcseit,
álomkék égboltra visszaevez
velem s ha madár-gyöngéden neszez;
hogy így lesz jó, ha halhatatlanul
az ifjúság páros szobra felmagasul,
háttal a halálnak, szemben a halállal,
ha örömből, kínból egyforma részt vállal;
ha lobogtatja kendőjét, a remény
zászlóját s fényfoltok sütnek szemén,
s mosolya villan, nyári zivatar,
ha lányos bújába lágyan betakar,
már így lesz jó; számon méz íze van,
fejemnél csillag muzsikál hangtalan.
 

2026. augusztus 30., vasárnap

Nádasdy Ádám - A vaksi szemű perspektívái

 

Bátorság is kell, nem csak merészség,
hogy másképp láss, hogy lassú izzással
pörköljön meg a mások igazsága.
Mennyi kanyarral érünk el oda,
ahol már régen lennünk kellene! –
gondolod, és a magad egyenes
útját próbálod tartani. De átég
térképeden a szeretet parazsa,
meggörbíti a legegyenesebb
akaratot, jól tartott irányt.
És meglátod, vaksi, elhízott szemű,
a reménytelenség isten-hosszú,
hideg perspektíváit, amiken átég,
átég a szeretet, elrontja ezt is,
az elegáns, hosszú fasorokat.
 
 

2026. augusztus 19., szerda

Ámorth Angelika - Az én Istenem

 

Az én Istenem nem anyám istene.
Anyám istene felvont szemöldökkel jön bosszút állni.
Bottal ver, ősszülők bűneiért is.
Ünnepnapokon betekint az ablakokon,
Ujját végighúzza a vitrin polcain,
Lehajol fájó derékkal szőnyeget vizsgálni,
És jaj annak, akinél morzsát talál,
Körmöst ad, ha poros marad az ujja,
Ha pedig az ablak maszatos, melyen betekint,
Az már szinte káromlással ér fel!
Rend a lelke mindennek, tanítja,
Nem csak kenyérrel él az ember,
Hanem domestos-szal és felmosóvödörrel is,
És nem baj, ha nem jutsz el a misére,
Fő, hogy a húsleves melegen gőzölögjön
A szépen megterített asztalon vasárnap délben.
 
  
Az én Istenem összevont szemöldökkel jön,
És kiveszi kezemből a botot, ha bosszút akarnék állni.
Ünnepnapokon szemembe néz, lelkem ablakába,
Végighúzza vaskos ujját porlepte szívemen,
majd puha rongyot ragad és fényesre törli azt.
Fájó derékkal hajol le hozzám,
Porszívót hoz meg felmosóvödröt,
Tiszta szőnyeget terít életutamra,
Kendőt köt derekára, mellém térdel
És megmossa lábam is.
Nem zsörtölődik, ha nincs meleg étel ebédre,
De ha mégis elkészül az a húsleves,
Maga fúj minden kanálra, míg forró,
Hogy meg ne égessem vele a szám.
 
 

2026. augusztus 15., szombat

Eckhart Tolle - A szenvedésről

 

A szenvedés szükséges addig, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.

Suffering is necessary until you realize it is unnecessary.

Eckhart Tolle

. ~ \ ♡ / ~ .

Nagyboldogasszony napjára 

2026. június 28., vasárnap

Rumi - ...mert a válasz maga a jelenlét

 

A szeretetben minden különbség elolvad. A szerető és a szeretett többé nem kettő, hanem egyetlen valóság, ahol nincs többé ‘én’ és ‘te’. Amikor ez bekövetkezik, minden kérdés megszűnik, mert a válasz maga a jelenlét.

2026. június 24., szerda

Lackfi János - Ne félj, mert veled vagyok ...

 

Ne félj, mert veled vagyok, én a tiéd, te az enyém,
tudom a PIN-kódodat, de nem árulom el senkinek,
ismerem az összes sebhelyedet és anyajegyedet,
minden jelszavadat és a digitális ujjlenyomatodat.
Fel tudom sorolni első szerelmeidet név szerint,
mert kedvesek énnekem is, születésnapi
ajándékaidra mind emlékszem, a karácsonyiakra is,
jobban tudom, hogy gyarapodott a súlyod,
nőtt az ajtófélfára rótt magasságod, mint a védőnő,
tudom, mi a kedvenc édességed, hogy melyik szagot
utálod legjobban, hogy melyik pillanatba
utaznál vissza legszívesebben, hogy melyik
város szerepel a bakancslistádon,
álmodban el is viszlek oda nem egyszer,
nem kétszer, s ha hagyod, hogy én szervezzem
az életed, a valóságban is el fogsz jutni oda.
Tökéletesen tudom utánozni az aláírásodat,
de inkább megmaradok a magaménál,
VAGYOK, AKI VAGYOK, minden intődet
én láttamoztam, minden igazolatlan órádat
én igazoltam. Ha tengeren kelsz át, ott vagyok
veled, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg,
ha a szülőszobán ülsz vagy benn vajúdsz,
én nem mozdulok mellőled, veled vagyok
a sugárkezelésen, átölellek a krematórium folyosóján,
míg várod, hogy kiadják édesapád forró hamvait.
Nem kell nélkülem menned urológushoz és fogászhoz,
az adóhatóság előszobájába is elkísérlek,
a tartozások örvénye nem borítja el fejedet,
ha üvöltve követelik rajtad az örökséget,
ott leszek veled, és moly nem rágta,
rozsda nem marta örökséget tartogatok
neked az élők országában.
A KRESZ-vizsgán ott ülök melletted, az állásinterjún
lerágom a körmömet érted, ha megcsalt
a szerelmed, együtt bőgök veled a vécén,
a művi vetélés után nem hagylak egyedül,
sem a válóper közben a bíróságon.
Férjezett vagy férjezetlen neveden szólítalak,
beceneveden szólítalak, mint a barátaid,
anyának, apának, mint a gyerekeid,
gyermekemnek, mint a szüleid.
Megváltalak, óvadékot teszek le érted
a rendőrőrszobán, elengedem minden lelki
és érzelmi tartozásodat, új lapot nyitok neked,
minden reggel új hajnal íratlan papírlapját,
minden január elsején vadonatúj évet
adok neked, ifjúságod megújul, mint a sasé,
ha nem csak az evilági, homályos tükörben nézed,
kezedbe adom szeretetem tükrét,
az az egyetlen valós valóság,
hisz örökké tart
.

Forrás

2026. június 8., hétfő

2026. május 21., csütörtök

Botos Orsolya - Szent dolgokra nincs idő?

 

Szent dolgokra nincs idő? 
Megállni..? Megérezni...? Észrevenni...a csodát...a szépséget...a lényeget...?
Azt tenni, amitől nyílik a szívünk?
Megérkezni Önmagunkba?
Találkozni a lelkünkkel?
Találkozni a másik lelkével?
Igazán jelen lenni valaminek, ami érték?
Egyszerűen csak jelen lenni?
Varázslatban lenni?
Kapcsolódni a magasabbhoz, ami kiemel a beszűkült tudatállapotból, a hétköznapok mókuskerekéből? 
 

2026. március 23., hétfő

Lázár Ervin - Dömdödöm

 


 
Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit.
El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. 
Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. 
Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. 
Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.”
S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
 
 

2026. március 15., vasárnap

Dés László, Geszti Péter - Venni nagy levegőt



Az a srác a mi utcánkból, az a srác hova lett,
aki lógni az órákról veled úgy szeretett.
Az a srác, az a szélfútta, egyedül csakis ő tudta
úgy fogni a kezedet, hogy soha ne feledd.

Az a srác a mi utcánkból, az a srác hova lett,
aki küldte az udvarról fel a füttyjeleket.
Ha az éneket ő fújta, egyedül csakis ő tudta
úgy játszani el a dalt, hogy boldogan belehalt.

Az a srác a mi utcánkból, az a régi gyerek,
keresem, hogy a tükrömből, ugye visszanevet.
Ha belőlem előbújna, az eszemadta de jól tudna
úgy venni ma levegőt, mint ahogy azelőtt,
venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Ki a térre, ki az útra, hej, ki az ég alján túlra,
kihevülve, kipirulva lépjen a srác bennem újra.
Ki a voltból, ki az újba, hej, az időt zsebre gyúrva,
nekifutva, szabadulva, el, el, a felhőket fújva
a szívem azt zúgja, hogy jó
venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 
venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Az a srác a mi utcánkból, ide nézz, kiszalad 
lekaparni a tűzfalról ócska jelszavakat.
Ma belőlem előbújva megölelne, csak ő tudja,
úgy venni a levegőt, mint ahogy azelőtt, 
venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Ki a térre, ki az útra, hej, ki az ég alján túlra,
kihevülve, kipirulva lépjen a srác bennem újra.
Ki a voltból, ki az újba, hej, az időt zsebre gyúrva,
nekifutva, szabadulva, el, el, a felhőket fújva
a szívem azt súgja, hogy jó
venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 
venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 
venni nagy levegőt, nem félni a jövőt.

2026. március 9., hétfő

Jiddu Krishnamurti - A valódi látásról


Csak azok tudják, hogy mi a szépség, akik úgy tudnak nézni egy fát, a csillagokat, egy hegyi patak csillogó vizét, hogy teljesen megfeledkeznek mindenről. A valódi látásnak ez az állapota a szeretet.

Jiddu Krishnamurti

2026. március 1., vasárnap

Kovács-Lázók Nikoletta - szívem ciripel ...


szívem ciripel
elmém egén vadludak –
magamban otthon


Belső késztetés a szavak gyönyörűségét, 
melegét, tisztaságát, fényét keresni és megtalálni.
Az "igét". 
2011. október 17 - 2026.március 1.
 { 2000. szóvarázs  {

2026. február 22., vasárnap

Miklya Zsolt - Antitézisek


A szelídség
nem kompromisszum.
Az alázat
nem megalkuvás.
Az ítélettől való tartózkodás
nem gyávaság.
Az irgalom
nem dekadencia.
A szeretet
nem szentimentalizmus.
A megbocsátás
nem gyengeség.
A Lélek erejéből való.
 
 

2026. február 4., szerda

Palya Bea - Torkomban ég, szívemben ég


Tüzet viszek, torkomban ég
Tűzből, hangból sosem elég
Tüzet viszek, torkomban ég
Hangom forró gyönyörűség

Tüzet hozok, tűz a szívem
Az ég tudja, mi lesz velem
Olvad a vas, ég az agyag
Tűzbe teszek szívet, agyat

Tüzet hozok, tűz a szívem
Félek, vajon mi lesz velem
Megégek és elolvadok
Félelmemen áttáncolok

Tüzet viszek, szívemben ég
Bátorságom gyönyörűség
Tüzet viszek, szívemben ég
Tűzből, szívből sosem elég

 

2026. január 9., péntek

Brené Brown - Érdemes vagy ...


Az idő egyre fogy. Felfedezetlen kalandok várnak rád. Nem élheted úgy az életedet, hogy azon morfondírozol, mit gondolnak mások. Érdemes vagy a szeretetre és összetartozásra a születésedtől fogva. Bátorság és merészség áramlik rajtad keresztül. Arra születtél, hogy a teljes szíveddel élj és szeress. Itt az idő, hogy megmutasd magad és láthatóvá válj.

Time is growing short. There are unexplored adventures ahead of you. You can’t live the rest of your life worried about what other people think. You were born worthy of love and belonging.
Courage and daring are coursing through you. You were made to live and love with your whole heart. It’s time to show up and be seen.

Brené Brown - The Midlife Unraveling

2026. január 8., csütörtök

A csodákról

A csodák természetes módon, a szeretet megnyilvánulásaiként következnek be. A valódi csoda mindig az azt ihlető szeretet. Azaz minden csoda, ami a szeretetből fakad.