Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2026. július 25., szombat
2026. július 16., csütörtök
2026. július 2., csütörtök
2026. június 8., hétfő
2026. április 28., kedd
2026. április 17., péntek
2026. április 11., szombat
Kovács-Lázók Nikoletta - Haikuk
gyermek kuporog
*
kettős érzés ez
mert a mélység folyton húz –
lenn is én vagyok
*
nyugtalan a fény
napok óta nem talál –
magamban vagyok
Forrás / Kovács-Lázók Nikoletta
2026. március 1., vasárnap
Kovács-Lázók Nikoletta - szívem ciripel ...
2026. február 2., hétfő
2026. január 19., hétfő
2025. november 8., szombat
2025. augusztus 19., kedd
2025. május 19., hétfő
2025. április 22., kedd
2025. április 12., szombat
2025. március 13., csütörtök
2025. március 1., szombat
Fodor Ákos - Tavasz, hajnal
Csöndszentélyt rombol
egy nagycsőrű kismadár:
„Élek! Itt vagyok!”
2025. január 11., szombat
2025. január 10., péntek
Fodor Ákos - A haiku
Nehezebb lettem.
Két megközelítési kísérlet (tizenhét illusztrációval)
A formatechnikai minimum (17 szótag, 3 sorban: 5 / 7 / 5; rímtelen, stb.) tiszteletben tartása kötelező, de nem elegendő (aminthogy az még nem szonett, ha egy szöveg tizennégy sorból áll, és a megfelelő helyeken rímel). Egy-egy kiforrott műfaj már mentalitás: élethez, világhoz való viszony, melyet a Szerző képes vagy képtelen hitelesen megérlelni és továbbadni.
A haiku hűvös tökéletességéért „meg kell dolgozni”. A haiku nem harci induló szövege, nem szerelmes levél, nem önajnározó szépelgés, nem muzeális műveltségbemutató. Hanem? Hm. A haiku: haiku. Szerintem valami igen gondosan kimunkált, keskeny, kényes rés, esetleg átjáró: Valóság és Igazság között. Ennek megtalálása sok-sok játékos komolyságot és komoly játékosságot igényel – „feladótól” és „címzettől” egyaránt. Szemlélődő, távolságtartó módon megértő és elfogadó tűnődés és mosolyképesség nélkül csupán haikunak látszó tárgyak jöhetnek létre.
*
A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.
Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak, s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.
Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.
Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak, és megérinthetik egymást.
Kortárs, 2011. május



















