Gámentzy Eduárd - Azt hiszem

 

Azt hiszem, szeretni kéne.

Csak egyszerűen, úgy ahogy

Hátradőlök itt a széken,

Vagy kinyitom az ablakot.

Olyan tisztán, olyan szépen,

Hogy kimondani sem szabad!

Mint összebújó állatok,

A behavazott fák alatt.

 

Forrás

Gámentzy Eduárd - Életerő...

Catrin Welz-Stein

Hajnalfény...
Tündértánc...
Lassan lehull rólam minden lánc,
Átölel és az égig emel,
Azután jön aminek jönni kell.
Elhalkul
Minden szó,
Nincs már első, nincsen utolsó...
Csak a tűz,... ami újra elér.
- Ami elhagyott... - Most visszatér.

Gámentzy Eduárd

Gámentzy Eduárd - Nyiss ajtót!

Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.

Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.

Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!

Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.

-Suttogok neked,... s ha hallanád
Nyiss ajtót!... -Én kopogtatok.