Radnóti Miklós - Boldog, hajnali vers

  

Verebek pengtek az útszéli porban
és árnyékok daloltak boldogan
házunk előtt a fán, mert tudták
reggelre asszonnyá leszel már s
mire tél lesz, megjön a gyermek

Éjjel, csokor orgonával a karjai
közt ma, gyerek lopta magát
a bokrok alatt és látod hiába
már! elhullajtott virág festi
nyomát a füvön át!

Most kint jársz a homályban és
szemeiddel költöd a kertet, csak
áldott tested leng ijedten az
alvó út fölött! mert ráfagyott a
hajnali harmat a gyönge virágra
s még nem kelt föl a nap!

De hallod, bokorban a madár
már leengedi szárnyát, repülni
készül s énekel! nézd, napvirradás
ez, mert szerelemre születtél s
ébredő lépteidtől a kert
lelkesen ujra kivirágzik!


1930. május 19.

Radnóti Miklós - Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

1942

Radnóti Miklós - Április I.

Hegyi juhar

Ragyogó rügyre ült le most a nap

s nevetve szamárfület mutogat.

Madárfi erre eltátja csőrét,

hunyorg feléje a nevető rét

s a bárány is csodálkozik. Csoda,

hogy nem billen ki száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,

indulni kész, arany fején kalap.

Fiatal felhő bontja fönt övét

s langyos kis esőt csorgat szerteszét,

a rügy kibomlik tőle és a nap

pörögve hull le és továbbszalad.

Radnóti Miklós - Lapszéli jegyzet Lukácshoz

 

Holdsarló
nézi csak
reggelig,
végül a
vándorló
pásztorok
meglelik.

Jászol a
bölcseje,
fényekkel
úgy teli!

Állnak és
csodálják
feketén, –
s köztük két
hû tehén
leheli
a gyerek
csillogó
bőre tükrét.

Rainer Maria Rilke - Altató

Hogyha elvesztlek, no mondd,
tudsz-e úgy aludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?

Hogy ne lesselek s a szavam
rá ne simuljon, mint a pilla,
kebleidre, a karjaidra,
és a szádra álmosan.

Hogy ne zárjalak le majd,
önmagadnak adva téged,
mint egy kertet, ahol temérdek
csillag-ánizs, mézfü hajt.

Fordította: Radnóti Miklós

Radnóti Miklós - Tétova óda

 

 ... és csöppje hull a méznek 

 

Részlet

 

Radnóti Miklós - Koranyár

1.

Kis réten ülök, vállig ér a fű

s zizegve ring. Egy lepke kószál.

S zizegve bomlik bánatom, a nap

felé az útról könnyü por száll.

Leül a fű is, fényes szél taszítja,

az égi kékség ráncot vet fölöttem,

apró neszek s apró szöszök repülnek

a fák közt, merre verset írva jöttem.

2.

Szavak érintik arcomat: kökörcsin, -

suttogom, - s te csillogó, te kankalin,

Szent György virága, Péter kulcsa te!

hullámos folt az árok partjain!

S ha elvirítsz, majd jön helyedre más,

törökszegfű jön, apró villanás!

3.

Fölállok és a rét föláll velem.

A szél elült. Egy kankalin kacsint.

Elindulok s a másik oldalon

a hullószirmu törpe körtefák

hirdetik, hogy úgysincs irgalom.

4.

De jön helyükre más. Megyek

és jön helyemre más. Csak ennyi hát?

akárha vékony lába tűnő csillagát

a hóban ittfeledné egy madár... -

Micsoda téli kép e nyárra készülésben!

és szinte pattog ujra már a nyár.

Bokor mozdul s a fúvó napsugáron

egy kismadár megrémült tolla száll.

Radnóti Miklós - Kis nyelvtan

Én én vagyok magamnak

s néked én te vagyok,

s te én vagy magadnak,

két külön hatalom.

S ketten mi vagyunk.

De csak ha vállalom.

 

Radnóti Miklós - Szerelmes vers Boldogasszony napján

Willow Arlenea - The Tree of Life

Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.

Már nem húz madarak búbos szerelme,
csak házak tárják lámpás ölüket
a szélnek és hangtalan fákon
ring a szerelem.

Valamikor az asszonyom leszel,
és átkozott költők rettentő téli
danákkal valahol a hegyeknek
alján hiába énekelnek.

Szép bánat feszül a homlokom
alatt és fekete tájak tükröznek
sötét összecsörrenő fogaimon:
ne félj.

Csak a februári egyszerűség
érett most bennem szerelemmé
és teljes vagyok már, mint nyáron
egy zengő égszakadás!

Radnóti Miklós - ...hol méz, hol áfonya

"a csókok íze számban hol méz, hol áfonya" 

Nem tudhatom (részlet)

Radnóti Miklós - Hajnal

Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vizfenéken.

A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dudoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,

nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át...
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangu reggel így kiált:

halihó ha-hó ha-hó halihó!

Radnóti Miklós - Virágének

Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullnak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.

Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tűnő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.

Radnóti Miklós - Április

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.

Radnóti Miklós - Január

Későn kel a nap, teli van még

csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.

Radnóti Miklós - Augusztus

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

1940

Radnóti Miklós - Tavaszi szeretők verse

Leonid Afremov - Dream Spring

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod,
 
hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak
 
csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd,
 
a vizen, messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert
 
mi vagyunk most a fű,
a fa, a part, az öröm is
és szépszavú áldása
a tájnak!

---

Radnóti Miklós - Száll a tavasz

 

Előhang az Eclogákhoz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,
olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábanyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,
tárnák mélyein és a vakondok túrta lyukakban,
fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,
s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.
S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék

lánggal lobban az ég.

(részlet)

Radnóti Miklós - Tél

Hóbafagyott levelet
kaparász dideregve a szellő.
Duzzadt, mint tele zsák:
hóval telik újra a felhő.
Nincsen csillag, a fák
feketéllő törzse hatalmas.
Megfagy az őz nyoma is.
Készül le a völgybe a farkas.

Radnóti Miklós - Hajnal

Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vizfenéken.

A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dudoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,

nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át…
ezüst halakat virágzik a tó 

és az éleshangú reggel így kiált:

halihó ha-hó ha-hó halihó!

Radnóti Miklós - Rózsa

Egy bordóvörös könyv vagy -
Dús, csevegő szirmok lapjaid,
Melyek között a szél borzolva lapoz…

Nehéz illatú, nedves szirmaid
Telítve vannak titkos regékkel,
Melyeket a múlt a földben hagyott…

Lapoz, lapoz szirmaid közt a szél,
- Pompás kötésed most nyílt ép’ széjjel,
S elmeséli nékem , amit olvasott…