Major Petra - Teszt

 

 

Mihez kezdesz a(z) (sz)árnyaiddal? 

 

Forrás: Major Petra

Jane Goodall - Az élelmünkről

Egy nap visszatekintünk majd a mezőgazdaság ezen sötét korszakára, és fejünket rázunk majd. Hogyan hihettük, hogy jó ötlet mérgekkel termeszteni az élelmünket? 

Someday we shall look back on this dark era of agriculture and shake our heads. How could we have ever believed that it was a good idea to grow our food with poisons?

Jane Goodall - Harvest for Hope: A Guide to Mindful Eating

Áprily Lajos - Vigasztaló vers

Ne félj, az óra meg nem áll,

szelek szűnnek, vizek apadnak.

Hiába hosszú, vége lesz

az éjszakai sivatagnak.

 

Sívó, sötét homok felett

a hajnalszél kibontja szárnyát

s elmenekül a puszta-rém,

a bíboros ruháju skárlát.

 

Ne félj, az óra meg nem áll.

Reggel felé elszáll a láz is,

reggelre enyhülés fogad,

forrásvizes, hűvös oázis.

 

Új fénnyel csillogó utunk

riasztó árnyékkal nem állja,

sem orgonálva nem kisér

a bú alattomos sakálja.

 

Ne félj, az óra meg nem áll.

Mint valami fekete várrom,

a gond komor pirámisa

elmarad a látóhatáron.

 

Nézd, gyöngyházfény az ablakon,

a köd csak egypár szürke foszlány,

s azt is széttépi most a nap:

sörényes, büszke hímoroszlán!

Matshona Dhliwayo - A fényről és a sötétségről

A mag nem féli sem a fényt, sem a sötétséget. 

Mindkettő segíti a növekedését.

A seed neither fears light nor darkness, 

but uses both to grow.

Matshona Dhliwayo

Forrás

Szabó T. Anna - Kővers

Kőben a lyuk,

benned az ős üresség:

tanuld meg elfogadni.

Kőben a lyuk,

benned az ismeretlen:

tanuld meg észrevenni.

Kőben a lyuk,

benned az orv sötétség:

tanuld meg fényre vinni.

Kőben a lyuk,

benned a túli lámpa:

tanulj a fénybe nézni.

Kőben a lyuk,

benned a hang, a bátor:

tanuld meg átengedni.

Ahogy a szél, a hullám

átleng a szilárd formán,

ahogyan kő-idődön

az időtlenség átjár:

ne félj,

csak engedd:

szóljon.

Forrás

Ágai Ágnes - Van, aki fél a sötéttől

Van, aki fél a sötéttől.

Én nem.

Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt.

Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát.

Ágai Ágnes - A titkokat az ujjaimnak mondom el

Tóth Krisztina - Éjjeli haiku

Léptek helyére

Hold tűje hímez csendben

Árnyékvirágot

Forrás: Tóth Krisztina oldala

Zsigmond Eszter - Hajnalban kéne

Hajnalban kéne újból megszületni,

Mikor a sötétség vízben oldott tinta,

és egy fénykorongot látunk felpezsegni

a felhabzó, sárga horizontra.

 

Úgy kéne, mint gyümölcs a sötétben:

Titkos cukrokat érlelni magunkban.

A hangot elnyelni, sosem kiengedni,

tudni mindig, hogy csak egy dalunk van;

 

hogy mikor a szemünket kinyitjuk,

a másikból az éden visszanézzen,

és meglássuk nyelv és szavak nélkül

amit egy fél alma a másik felében.

 

Forrás 

 

Zsigmond Eszter

 

Szabó T. Anna - Nem győzi már le ...

Nem győzi már le semmi sötétség,
kinek kezében ott van a készség,
kinek torkában ott van a dallam,
kinek szívében ott van a hajlam,
készség a szebbre, hajlam a jobbra,
vagyonát annak nem verik dobra,
mert birodalmát magában hordja,
saját meséje fájdalmát oldja,
s örvénylő, gyötrő ördögi körből:
kilép a bajból, akár a ködből.

Egy kiállítás megnyitójára

Palya Bea - Hazatalálok én

 

Szabadon szárnyalnék
De tollam téped
Kérlek engedj el
Szeretlek téged
Egyedül ezt hallom
A hívó hangot
El kell indulnom
De kérdés mardos

 

Szabadon szárnyaltam
Lehet, hogy vége?
El kell indulnom
Kimondom végre
Egyedül ez számít
A nyíló szárnyak
Remegő gyöngyök közt
Most mások várnak

 

Elnyelt a sár
De most elég már
Itt az új erő
Felfelé törő

Végre mozdultam
Végre indultam
Karomat széttárom
Az eget meghágom
Följebb szállok még
Elkísér ez a dal
Hazatalálok én

Szeretem lépésem
új úton járok
Szeretem érezni
A bátorságot
Egyedül szállok majd
A tágas égen
Valaki mellém száll
A nap fényében

Elnyelt a sár
De most elég már
Itt az új erő
Felfelé törő

 
Végre mozdultam
Végre indultam
Karomat széttárom
Az eget meghágom
Följebb szállok még
Elkísér ez a dal
Hazatalálok én

Káli László - Tudod, Kedves...

Tudod, Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod, Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem, hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.

 

Káli László

Wass Albert - Szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olykor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

Forrás: Csórics Balázs

Rumi - A fényről

 

Ha körülötted minden sötétnek tűnik, nézz körül újra, lehet, hogy te vagy a fény.

 

If everyhing around seems dark, look again, you may be the light.

Cédrus Műhely - Szőttes

 

megszövöm a sötétséget

a morajló éjszakát

begöngyölve takarómba

összefűzve minden árny

drágagyöngyöt perget ujjam

törékeny időt testemen

selyem készül szövőszéken

fény táncol a színeken

elbújt társaim szőve

elbújt népem szövöm

elbújt társaim szőve

elbújt népem szövöm

ott szaladnak a fonálban

a terjedő tűz lángjai

a szőttesben tovaszállnak

szent idők emlékei

a fátylon át megszólít

a túloldalról aki sző

aki érint, aki játszik

aki felveszi időm

elbújt társaim szőve

elbújt népem szövöm

elbújt társaim szőve

elbújt népem szövöm

történeted megszőve

te megszövöd az enyém

s ha földben elenyészik

sződd tovább majd a mesénk

tündöklő életszálak

benne egy szál az enyém

tenyerem a tenyeredben

kelmévé összeér

Földanya ezer álma

érintésből szőtt idő

ez a tűz, ez az élet

ez a háló a jövő

 

Cédrus Műhely - Igazgyöngyök Asszonya album

Szabó T. Anna - Ragadozók

villanyos szőrű fekete macska

pattog a szikra úgy simogatja

villan a nyelve nyalja a száját

látni a holdszem fénykarikáját

árama árad éji boszorka

nyúlik a teste kurrog a torka

éhes az édes éji vadállat

belevacog a fogam

addsza a szádat

Három vers Jékely Zoltánnak (részlet)

Forrás

Anita Moorjani - Amikor megszülettem erre a világra ...

Amikor megszülettem erre a világra,

Csupán szeretni, nevetni és a fényemet ragyogtatni voltam képes.

Aztán, ahogy nőttem, azt mondták, hogy ne nevessek.

"Vedd komolyan az életet", mondták, "ha előre akarsz jutni ebben a világban".

Így hát abbahagytam a nevetést.

Azt is mondták: "Vigyázz, kit szeretsz, ha nem akarod, hogy összetörjön a szíved".

Így hát felhagytam a szeretéssel.

Azt is mondták: "Ne ragyogj olyan fényesen, mert az túl sok figyelmet von rád".

Így hát abbahagytam a ragyogást, összementem, elsorvadtam és meghaltam,

Csak azért, hogy a halálom után megtanuljam, hogy az életben csak az számít, hogy szeressünk, nevessünk és ragyogtassuk a fényünket!

~ o ~ o ~ o ~ 

When I was born into this world

The only things I knew were to love, laugh, and shine my light brightly.

Then as I grew, people told me to stop laughing.

“Take life seriously,” they said,

“If you want to get ahead in this world.”

So I stopped laughing.

People told me, “Be careful who you love

If you don’t want your heart broken.”

So I stopped loving.

They said, “Don’t shine your light so bright

As it draws too much attention onto you.”

So I stopped shining

And became small

And withered

And died

Only to learn upon death

That all that matters in life

Is to love, laugh, and shine our light brightly!

Anita Moorjani

 

Victoria Erickson - Az árnyékról

Van, hogy valaki egyszerűen nem kész rá, hogy a fényt lássa. Olyankor az árnyékban kell időznie. Légy a barátja és időzz vele ott. Tedd az árnyékot széppé a számára. 

Sometimes someone isn't ready to see the bright side. Sometimes they need to sit with the shadow first. So be a friend and sit with them. Make the darkness beautiful.

 Victoria Erickson

Stephen Harrod Buhner - A termékeny sötétségről

Ha mindig csak a fény irányába nézünk, akkor nem találjuk meg a termékeny sötétségben rejtőző bölcsességet. Ha mindig csak felfelé törekszünk, a fény felé, akkor nem növünk a lábunk irányába, nem eresztünk mély gyökereket a Földbe, és sohasem fedezzük fel a bennünk és körülöttünk lévő sötétséget, melynek létezese nélkül a fénynek értelme sem volna.

Continually trying to look on the bright side interferes with our finding the wisdom that lies in the fruitful darkness. Continually striving upward toward the light means we never grow downward into our own feet, never become firmly rooted on the earth, never explore the darkness within and around us, a darkness without whose existence the light would have no meaning.

Stephen Harrod Buhner

Forrás

William Blake - Tigris

 

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Mily mélyben, ég-tájakon
Izzott a szemed vakon?
Volt tüzét felkapni vész?
Volt-e megragadni kéz?

Szived izmait mi csel
És mi váll csavarta fel?
És mikor vert, volt erő,
Kéz-láb, dacra vakmerő?

Volt pöröly? és lánc-e, több?
Mily kohón forrt a velőd?
Volt üllő? volt vad kapocs,
Gyilkos présével dacos?

Hogy a csillagfény kigyult
S az ég nedves könnye hullt,
Rád mosolygott Alkotód?
Ki bárányt is alkotott?

Tigris, tigris, csóvafény
Éjszakáknak erdején,
Mily kéz adta teneked
Szörnyü és szép termeted?

Fordította: Kosztolányi Dezső

 

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Fordította: Szabó Lőrinc

 ~ o ~ o ~ o ~

The Tyger

Tyger! Tyger! burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand dare seize the fire?

And what shoulder, & what art.
Could twist the sinews of thy heart?
And when thy heart began to beat,
What dread hand? & what dread feet?

What the hammer? what the chain?
In what furnace was thy brain?
What the anvil? what dread grasp
Dare its deadly terrors clasp?

When the stars threw down their spears,
And watered heaven with their tears,
Did he smile his work to see?
Did he who made the Lamb make thee?

Tyger! Tyger! burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Dare frame thy fearful symmetry?

(1794)

 

Elena Bernabè - A sötétségről

~ Nagyi, hogy vészelsz át egy ilyen sötét pillanatot?

~ Kicsikém, a sötétség csak egy meghívás. Megszabadít attól, ami volt, hogy lásd, ami van.

~ Ezen a ponton csak feketét látok.

~ Miért keresed a fényességet, ha helyette a sötétben találod meg az erődet. Újjászületni egy új életre. Ne utasítsd el a sötétséget, menj át rajta.

~ Meg is lehet halni...

~ Valószínűbb, hogy inkább meggyógyulsz. Az összes belső gyengeségedtől.

~ Nagymama, a gyógyulás az egy más dolog. Azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, békében van önmagával és a világgal, azt jelenti, hogy fittnek kell lenni, és megvan a szükséges erő az élettel való szembenézéshez.

~ Gyermekem, elhitették velünk, hogy ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, időt kell szánni a problémák megszüntetésére. De a belső gazdagodáshoz vezető út más. A gyógyulás azt jelenti, hogy megvan a bátorságod átmenni a saját sötétségeden. Nem ismerek más gyógyulási módot, mint a sötét és titokzatos utazást. Magadban...

 

Elena Bernabè