Pablo Neruda - 27. Szonett

ChristianSchloe - A Midsummer Night's Dream

 

Mezítlenül, akár a kezed, oly egyszerű vagy,
parányi, sima, földi, áttetsző és kerekded,
hold-vonalú a tested, almafákkal szegett út,
mezítlen oly sudár vagy, mint meztelen kalászok.
 
Olyan kék vagy mezítlen, akár az éj Kubában,
a hajad csupa csillag s futó hajnalka-inda,
mezítlen oly aranyló s óriás vagy,
mint nyárban álló arany székesegyház.

Mezítlen oly kicsiny vagy, mint a körmöd,
gömbölyű, tiszta, rózsás, míg fel nem kél az új nap,
s be nem zár a földalatti világba,

a ruhák és teendők hosszú alagútjába,
hol fényed fátyolos lesz, fakó és lombjafosztott,
s mást sem kíván, csak újra kézzé válni mezítlen.

 

Fordította: Somlyó György

 

Soneto XXVII 

Desnuda eres tan simple como una de tus manos,
Lisa, terrestre, mínima, redonda, transparente,
Tienes líneas de luna, caminos de manzana,
Desnuda eres delgada como el trigo desnudo.

Desnuda eres azul como la noche en Cuba,
Tienes enredaderas y estrellas en el pelo,
Desnuda eres enorme y amarilla
Como el verano en una iglesia de oro.

Desnuda eres pequeña como una de tus uñas,
Curva, sutil, rosada hasta que nace el día
Y te metes en el subterráneo del mundo

Como en un largo túnel de trajes y trabajos:
Tu claridad se apaga, se viste, se deshoja
Y otra vez vuelve a ser una mano desnuda.

Forrás

Jevgenyij Jevtusenko - Bűvölő

 

Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
.
Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
mire elméd gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.
.
Halld meg mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
.
A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s álmomban s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám. 

Fordította: Illyés Gyula

Jevgenyij Jevtusenko

 ~ o ~ o ~ o ~

Заклинание

Весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.
Пусть я не там с тобой, а где-то вне,
такой далекий, как в другой стране,—
на длинной и прохладной простыне
покойся, словно в море на спине,
отдавшись мягкой медленной волне,
со мной, как с морем, вся наедине.

Я не хочу, чтоб думала ты днем.
Пусть день перевернет все кверху дном,
окурит дымом и зальет вином,
заставит думать о совсем ином.
О чем захочешь, можешь думать днем,
а ночью — только обо мне одном.

Услышь сквозь паровозные свистки,
сквозь ветер, тучи рвущий на куски,
как надо мне, попавшему в тиски,
чтоб в комнате, где стены так узки,
ты жмурилась от счастья и тоски,
до боли сжав ладонями виски.

Молю тебя — в тишайшей тишине,
или под дождь, шумящий в вышине,
или под снег, мерцающий в окне,
уже во сне и все же не во сне —
весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.

 

Forrás 

Pilinszky János - A nap születése

S amikor reggel palotája kristálytermében fölébredt a fény, s hosszan nyújtózva éledezni és emelkedni kezdett - hirtelen olyan ujjongás fogadta a földön, nagyobb, mint az első nap öröme. Mert akkor már tudhatták mindenek, hogy azután az éjszaka csak álom, amit a fénylő valóság követ.

Forrás

Részlet

The Solstice Carole

A Fire is burning, the long night draws near

All who need comfort are welcome by here

We'll dance 'neath the stars & toast the past year

For the spirit of solstice is still living here

We'll count all our blessings while the mother lays down

With the snow as her blanket covering the ground

Thanks to the mother for the life that she brings

She'll waken to warm us again in the spring

The poor & the hungry, the sick & the lost

These are our children no matter the cost

Come by the fire the harvest to share

For the spirit of solstice is still living here

Kim Baryluk (c) 2018 Cypress Choral Music.

~ o ~ o ~ o ~

Ének a Napforduló ünnepére

Tűz ég, közeledik a hosszú éjszaka.

mindenki, akinek vigaszra van szüksége, itt szívesen látott vendég

A csillagok alatt táncolunk és ünnepeljük a múlt évet,

mert a napforduló szelleme itt él.

Felsoroljuk minden áldásunk, míg Földanya 

a hótakaró alatt pihen

Köszönet az Anyának az életért, amit ad nekünk,

tavasszal újra felébred, hogy felmelegítsen bennünk

A szegények és az éhezők, a betegek és az elveszettek

mind a gyermekeink, minden-képp

Gyertek a tűzhöz, osszuk meg a leszüretelt javakat,

mert a napforduló szelleme itt él

 

~B

Fekete István - az éjszakák hűvösek lettek ...

De az éjszakák hűvösek lettek, s a palacsintaképű hold úgy járt az égen, mintha az egész világ az ő szőlőskertje lenne, s éppen most nézné, hogy milyen lesz a termés.
A csillagok szeme szigorúbb lett, mintha feleslegesnek tartanák a földi csillagokat, a pásztortüzeket. A patakok némán siettek, mintha valami sürgős üzenetet vittek volna, s az egész égen áthajolt a Tejút csodálatos, fénylő selyempántlikája.

Az ​erdő ébredése

Radnóti Miklós - Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

1942

Borsi Bálint - Mivanha

(Hálavers alvótársaknak)

Este, mint a pirannya,
harap rám a Mivanha.
Végigrágja minden körmöm,
egyiket se kihagyva.

Hogyha aztán jóllakik,
szétpakolja dolgait,
fültől fülig fejbe fészkel,
ott dalolja holnapig:

„Mi van, ha baj lesz, vagy ha vész,
ha ötre kell, de hatra mész,
ha háború lesz, vagy ha elfogy
teázáskor majd a méz?
Mi van, ha nincs világítás,
egy szörnyeteg, vagy bármi más,
leselkedik rád, vagy ha rossz
a leckédben a számítás?

Ha eltalál egy hógolyó,

ha nem leszel se sportoló,

se filmcsillag, se űrhajós,

csak túl hangosan horkoló?

A szél kezedből kikapja

a buszjegyet majd, mi van ha,

és jaj, mi van, ha elmúlik

a sapkabojtod divatja?”

Egyszer úgyis elkapom,
egy dunsztüvegbe elrakom,
és jókat alszom egyedül,
csak addig inkább nem nagyon.

Forrás

Ágai Ágnes - Van, aki fél a sötéttől

Van, aki fél a sötéttől.

Én nem.

Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt.

Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát.

Ágai Ágnes - A titkokat az ujjaimnak mondom el

Pilinszky János - Imádságért

Mária Magdolna (film, 2018)

Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.
Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít.

Részlet

Tóth Krisztina - Éjjeli haiku

Léptek helyére

Hold tűje hímez csendben

Árnyékvirágot

Forrás: Tóth Krisztina oldala

Tóth Krisztina - Matrjoska

Bennem lakó anyám felébreszt éjjelente.

Üvöltve rádiózik, rosszul hallja a múltat.
Ha kimegyek a mosdóba, a lámpafényben
kiül az arcomra és visszabámul.

Az öregek otthonából már kitették,
most bennem él és használja a hangom.
Ha elküldöm, ütögeti a szívem,
belülről visszerekkel megkötöz.

Kiabál a fiammal, lecsavarja a fűtést,
hülyén sminkel, hamisan énekel.
Nem hagy aludni, beszélgetni szeretne,
próbál rávenni, hogy én legyek ő.

Ha nem felelek, elkezdi unalmában
szólongatni a bennem lévő anyákat,
az összes héjat, levedlett, régi testet,
és hajnalig sorolja a nevüket.

A legbelső anyám egy hallgatag sejt.
Virraszt a mormolásban éjszaka,
membránkendőjét hirtelen ledobja,
és elindul, hogy végre csend legyen.

Dsida Jenő - Tündéri éjben érkezel!

 

Várlak reggel.

Várlak délután.

Este

fehér zivatar rázza az ősfenyőket.

 

Csillogó buckák

zizegve rohannak.

A szél

hörögve lengeti hosszú hósörényét.

 

Zuzmarás utakon át

tündéri éjben

érkezel

kunyhóm elé, északifény leánya.

 

Prémek vattáznak

bolyhosan, fehéren,

szájad

piros melegén pihék halódnak,

 

zöldfényű csillag

reszket hajadban

s szánad előtt

felhőt zihálnak a rénszarvasok.

Babits Mihály - Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró

fekete, síma bársonytakaró,

melyet terít egy óriási dajka,

a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Kormányos Sándor - Hold sarlóján

 

Takarót simít a sűrű csend

lebbenő álmok bársonya ,

hold sarlóján ringatózik

a csillagfényű éjszaka .

 

Árnyak suhannak túl a fákon

a bokrok alatt tücsök zenél ,

altatót hegedül az éjszakának

s vele dúdol a kósza szél .

 

Álom kering a hold körül

ruháján ezüstös fény ragyog ,

rádőlnek mind, s mint égi párnán

alszanak rajta a csillagok.

Oláh András - szilánkok

 

ránk nyitja

lila szembogarát

az éj

*

a gyertyafény

arcod

szivárványát őrzi

*

parázna a perc

nyakad íve

perzseli ajkam

arcom

tenyeredbe költözik

*

kezed bilincsét

álmodom kezemre

hajad színével

takarózom

 

Oláh András 

Forrás

Káli László - Tudod, Kedves...

Tudod, Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod, Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem, hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.

 

Káli László

Palya Bea - Közelebb

Lassan közeleg az éj

Kúszik fel a telihold

Szép szeretőm, jöjj közelebb

Hagyd el, mi volt 

 

Lassan betakar az éj

Sejtem, mit akar a Hold

Szép szeretőm, itt a kezem

Tova is száll a gond 

 

Én is ugyanúgy félek még

Bennem az a kérdés kavarog

Honnan, honnan érezném

Tőled vajon mit is akarok

 

Érj hozzám és súgd meg

Jó lesz, ha mindent oda'dok

Oda'dom testem és oda'dom szívem

Nálad maradok

Érj hozzám és súgd meg

Jó lesz, ha mindent oda'dok

Oda'dom testem és oda'dom szívem

Nálad maradok

 

Táncol minden a holdfényben

Kinyílnak a kapuk

Én sem az vagyok többé már

Ki ettől rettegve fut

Jó, hogy itt vagy bátran mellettem

Látod, mosolyog a Hold

Jó, hogy itt vagy bátran mellettem

Látod, mosolyog a Hold 

 

Lassan közeleg az éj

Kúszik fel a telihold

Szép szeretőm, jöjj közelebb

Hagyd el, mi volt

Lassan betakar az éj

Sejtem, mit akar a Hold

Szép szeretőm, itt a kezem

Tova is száll a gond

 

Én is ugyanúgy félek még

Bennem az a kérdés kavarog

Honnan, honnan érezném

Tőled vajon mit is akarok

Érj hozzám és súgd meg

Jó lesz, ha mindent oda'dok

Oda'dom testem és oda'dom szívem

Nálad maradok 

 

Érj hozzám és súgd meg

Jó lesz, ha mindent oda'dok

Oda'dom testem és oda'dom szívem

Nálad maradok

Táncol minden a holdfényben

Kinyílnak a kapuk

Én sem az vagyok többé már

Ki ettől rettegve fut 

 

Jó, hogy itt vagy bátran mellettem

Látod, mosolyog a Hold

Jó, hogy itt vagy bátran mellettem

Látod, mosolyog a Hold 

 

Ezeregy Szefárd Éjszaka

Sárhelyi Erika - Éjmély

puha hó hullik
csak a csend hallik
csupa csipkében
bokor, ág alszik

puha ágy szusszan
hold az ablakban
csuda dolgokról
tavaszt álmodtam

csak a szív dobban
semmi sem moccan
téli éjmélyben
havazik halkan

Sárhelyi Erika

Weöres Sándor - Legyen álmod...

Jane Ray

Takaród hadd igazítsam,

puha párnád kisimítsam,
legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor ernyő.

Szabó Lőrinc - Csillagos éj

Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A csillagos ég ringat a karjaiban,
lábam alatt szinte muzsikál a föld.
Részeg vagyok?

Köszönöm, barátaim, hogy fölemeltetek, hogy megváltottatok,
köszönöm a szavaitokat,
a hallgatásotokat és nézéseteket,
lelketek vérét,
a legdrágább italt,
a legszükségesebbet,
hiteteket és bizalmatokat,
mely átjárt, mint Lázárt az Úr szava.

Húsz évig virrasztottam e föltámadásért,
húsz éven át nem mertem lehunyni a szemem,
a barlangban, fogai, mint a kő sziklák,
húsz évig az én két karom tartotta a falakat,
hogy össze ne morzsoljon a szörnyű száj.
Egyedül voltam, elszánt és elkeseredett,
s ma este meghátrált és eltűnt a börtönöm,
a félelem és a magány.

Kihez forduljak a könnyeimmel,
az örömömmel?
Szabad vagyok!
Szeretnek!
Szeretnek az emberek!
Végre meglátták, ki vagyok!
Meg kellett szöknöm,
hogy sírva ne fakadjam előttük,
megszöktem közületek,
mert szégyelltem hálálkodni.
Pedig már gyenge is lehetek.
Az vagyok?
Vagy részeg?
Mindakettő:
mint egy gyerek, indulok a világba,
mint lábadozó, aki boldog, hogy újra jár.

Szeretnek, sokan szeretnek.
Óh, milyen könnyű a szívem!
milyen nyugodt!
Szédülök, mintha hegytetőn állnék.
Csukd rám pilláidat
csillagos éj!