Garai Gábor - Fényes ősz

Lehullt a záporos nyár minden fanyar gyümölcse,
s most lobban föl az ősz: deres prizmákon át
harmatos ég ragyog rám, hogy gyöngéden betöltse
e zord, szeszélyes év késő varázslatát.

Fűbe ájult az alma, de zöld a lomb a fákon,
fölpattant a dióhéj, de eper-inda jár
rögtöl-rögig a torzs közt, s rügyet fakaszt sugárzón,
hol bambán körbe-leng a faggyal-verő halál.

 

És harmadszor virágzik az asszony-húsu rózsa,
tomboló dáliák mámorban ringanak.
S a lágyan érkező est hűs arcomba sodorja
a jövendő tavaszból kihajló ágakat.

Mert ujjászületést igér minden e földön;
mert: égjen az avar, – hamva új fát nevel.
És a hajnalmadár – ha bíbor napja följön –
örökös forradalmak deléről énekel.

Kedd, (1966) [51.]

Forrás