mintha buszon ülnének,
hogy ez már a végállomás,
de ők nem hajlandók leszállni.
Itt a látogatási idő végének,
ebéd utáni pihenésnek hívják,
de mi tudjuk,
hogy a napnak ugyanabban a szakaszában
valami földöntúli ragyogás önti el
az épületet, valamennyi kórházi szobát,
ilyenkor indulnak el azok, akiknek
menniük kell,
és bármennyire is akarjuk,
nem kísérhetjük el őket,
el kell hagynunk a helyet,
mintha egy ártéri erdőben járnánk
nem szabad megzavarni a távozók vonulását.
