Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk.
Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Mondta mindig a jó anyám:
Legyél rendes, dolgos leány
(Aki) Mindenkinek kedvére tesz
Mer a falu a szájára vesz
Szólt a világ anyám hangján
Szépen kérünk: ne változzál!
Maradj nékünk mindig ilyen
Visszakérdek: hát az milyen?
Annyi mindent rám aggatnak
Sokan mondnak csak bolondnak
Népdalosnak túlmozgásos
Popzenésznek túl talányos
Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?
Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép szabad es meztelen
Azt is mondta a jó anyám,
mocskos minden, mi szexuál,
SzexuáLIS! - így javítom
“Mit bánom én, ki nem mondom!!!”
Minek ma már a főkötő
A leomló haj nagyobb erő
A testnek is jobb, ha meztelen
Tiszta, érző, szégyentelen
Annyi mindent rám aggatnak
Nem tartanak normálisnak
Asszonynak túl szenvedélyes
Szeretőnek túl szeszélyes
Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?
Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad és meztelen
Túl túl - nincs ilyen
Így élek és jó nekem
Nem kell népi hacuka
Tüzel bennem hat szuka
Szép szabad a meztelen
Ne sziszegjen senkisem
Szép szabad a meztelen
Belső anyám, csend legyen
Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?
Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad, és meztelen
A négy évszak - A tavasz Megérkezett az új tavasz, vidáman köszönti őt az ujjongó madárdal, s a csermelyek a szellő sóhajában frissülve futnak, édes suttogással. Villám és mennykő súlyos gráciával jelenti be sötét-libériásan, s hogy elcsitul az égzengés - madárdal hallik megint, benne zengő varázs van. Virágos réten sugdosón lehelget a fű, a lomb és mély álomba bódul a kecskepásztor, hű kutyája mellett. S furulyaszó csendül az álmokon túl: a tündöklő tavaszban táncra kelnek a pásztorok s a nimfák csapatostul.
Le Quattro Stagioni - La Primavera Giunt' è la Primavera e festosetti La Salutan gl' Augei con lieto canto, E i fonti allo Spirar de' Zeffiretti Con dolce mormorio Scorrono intanto: Vengon' coprendo l'aer di nero amanto E Lampi, e tuoni ad annuntiarla eletti Indi tacendo questi, gl' Augelletti; Tornan' di nuovo al lor canoro incanto: E quindi sul fiorito ameno prato Al caro mormorio di fronde e piante Dorme 'l Caprar col fido can' à lato. Di pastoral Zampogna al suon festante Danzan Ninfe e Pastor nel tetto amato Di primavera all' apparir brillante.
Egyetlen örökkévaló. Aki dalolsz nekünk a csendben, Aki egymás által tanítasz bennünket, Vezérelj engem erőre és bölcsességre. Jártomban-keltemben hadd tanuljam Tisztelni mindenkinek a célját. Segíts kezemnek, hogy tisztelettel fogjon, Nyelvemnek, hogy lélekből szóljon, Engedd, hogy figyeljek, de ne ítéljek. Engedd, hogy ne bántsak, és maradjon Zene, szépség a látogatásom után, Amikor visszatérek az örökkévalóságba, Utánam csak Dal maradjon!
Forever Oneness, who sings to us in silence, who teaches us through each other. Guide my steps with strength and wisdom. May I see the lessons as I walk, honor the Purpose of all things. Help me touch with respect, always speak from behind my eyes. Let me observe, not judge. May I cause no harm, and leave music and beauty after my visit. When I return to forever may the circle be closed and the spiral be broader.
Little darlin' don't you see the sun is shining Just for you, only today If you hurry you can get a ray on you, come with me, just to play Like every humming bird and bumblebee Every sunflower, cloud and every tree I feel so much a part of this Nature's got me high and it's beautiful I'm with this deep eternal universe From death until rebirth
This corner of the earth is like me in many ways I can sit for hours here and watch the emerald feathers play On the face of it I'm blessed When the sunlight comes for free I know this corner of the earth, it smiles at me So inspired of that there's nothing left to do or say Think I'll dream, 'til the stars shine
The wind it whispers and the clouds don't seem to care And I know inside, that it's all mine It's the chorus of the breakin' dawn The mist that comes before the sun is born To a hazy afternoon in May Nature's got me high and it's so beautiful, yeah yeah I'm with this deep eternal universe from death until rebirth
You know that this corner of the earth is like me in many ways I can sit for hours here and watch the emerald feathers play On the face of it I'm blessed When the sunlight comes for free I know this corner of the earth, it smiles at me I know this corner of the earth, it smiles at me
This corner of the earth, is like me in many ways I can sit for hours here and watch the emerald feathers play On the face of it I'm blessed When the sunlight comes for free I know this corner of the earth, it smiles at me I know this corner of the earth, it smiles at me I know this corner of the earth, it smiles at me (I know this corner of the earth)
Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket falvakban, parasztok között töltöttem... Meggyőződésem szerint igazi, ún. szűkebb értelemben vett népi dallamainknak mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabbrendű művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fúgát vagy Mozart-szonátát. Az ilyen dallam klasszikus példája egy zenei gondolat páratlanul tömör, minden feleslegest elkerülő kifejezésének. Igaz, ez a szűkszavúság, meg a dallamok szokatlan kifejezésmódja az oka annak, hogy átlagos zenészre vagy zenekedvelőre csak nehezen hatnak. Az átlagos muzsikus számára minden zeneműben azok a sablonos járulékok a legfőbbek, melyeket már jól ismer. Ő csak ezeknek az ismerős sablonoknak tud örülni s az alapvető lényeget felfogni nem képes. Ám abból a parasztzenéből, amelyről most szólunk, hiányzik minden járulék – itt minden alapvetően lényeges. Nem meglepő tehát, ha az átlagos zenész és az ilyen zene között bensőségesebb kapcsolat nem jöhetett létre.
Bartók Béla: Magyar népzene és új magyar zene, 1928 (Pávai István: Bartók Béla, a népzenekutató - folkMAGazin 2007/6)