A lágy fényhez fohászkodom,
Szitál az ablakon.
S egész nap nincs mit mondanom,
A szív - dereng-borong.
Kis fémlavórom peremén,
Hol zöldre vált a réz,
Úgy játszadoz a könnyű fény,
Vidáman elbecéz.
Ily egyszerű és bűntelen
A csendes alkonyon
E profán szentély szűntelen,
S miként aranynak ünnepe,
Oly hű vigasztalóm.
Fordította: Konczek József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése