Szőke István Atilla - Belesimulok...

Belesimulok a tájba
csöndet vigyázva
nyáron napsütésben
ősszel bőrig ázva

tavasszal vígan-vidáman
télen hűs lázban
szélfútta felhőben
csíkos csigaházban

átváltozom fűnek-fának
vad agyarának
szépszárnyú lepkének
ágas-bogas ágnak

napraforgó leszek
szálló párát eszek
Pilis bíborából
könnyű gúnyát veszek

kis dombként heverek
út-port felkeverek
gombák kalapjára
nagy pettyeket verek

mint fény-nyaláb állok
alkonyatkor szállok
földi békességben
harmatcseppé válok

karomba véve az időt
úgy vigyázom őt
hogy véle lelkem már
örökre összenőtt.

 

Szőke István Atilla

 

Forrás 

Hajnal Anna - Kisüt a nap

Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;

zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.

1975. június

Hajnal Anna

Forrás

Antonio Vivaldi - A tavasz

A négy évszak - A tavasz

Megérkezett az új tavasz, vidáman
köszönti őt az ujjongó madárdal,
s a csermelyek a szellő sóhajában
frissülve futnak, édes suttogással.

Villám és mennykő súlyos gráciával
jelenti be sötét-libériásan,
s hogy elcsitul az égzengés - madárdal
hallik megint, benne zengő varázs van.

Virágos réten sugdosón lehelget
a fű, a lomb és mély álomba bódul
a kecskepásztor, hű kutyája mellett.

S furulyaszó csendül az álmokon túl:
a tündöklő tavaszban táncra kelnek
a pásztorok s a nimfák csapatostul.

 

Fordította: Baranyi Ferenc

~ o ~ o ~ o ~

Le Quattro Stagioni - La Primavera

Giunt' è la Primavera e festosetti
La Salutan gl' Augei con lieto canto,
E i fonti allo Spirar de' Zeffiretti
Con dolce mormorio Scorrono intanto:

Vengon' coprendo l'aer di nero amanto
E Lampi, e tuoni ad annuntiarla eletti
Indi tacendo questi, gl' Augelletti;
Tornan' di nuovo al lor canoro incanto:

E quindi sul fiorito ameno prato
Al caro mormorio di fronde e piante
Dorme 'l Caprar col fido can' à lato.

Di pastoral Zampogna al suon festante
Danzan Ninfe e Pastor nel tetto amato
Di primavera all' apparir brillante.

Forrás

 

Antonio Vivaldi

 

 

Áprily Lajos - A somvirágos oldal

Elment a gond a hóval,

felhőn is fény nevet.

A somvirágos oldal

arannyal integet.

Ha utas jön hajóval,

a hegyre feltekint:

– Ni, somvirágos oldal…

És issza azt a színt.

Itt ős szó járta s ó dal,

a Zách-lány is dalolt,

a somvirágos oldal

sütkérezője volt.

A somvirágos oldal

lejtőjén túl, alul,

kő- és keresztfa-sorral

kis temető lapul.

Beszélgess ott a holttal,

tavasszal érzi még:

– A somvirágos oldal,

az volt gyönyörűség.

Szelíd, egyszerű szóval

kérem: míg élhetünk,

szép somvirágos oldal,

adj jó tavaszt nekünk.

Forrás 

Áprily Lajos

Szabó T. Anna - Röppentő

♡ Forrás: JaMese ♡

Szellőrózsa, hóvirág, 

fürtös jácint, tulipán,

táncolj, pördülj, röppenj rá,

tündérlepkén, kicsi lány,

úgy szállsz, mint a könnyű szél, 

mint a fényes kikelet,

fény legyél és szárny legyél,

én is szállok teveled. 

Szellőrózsa, hóvirág, 

fürtös jácint, tulipán,

táncolj, pördülj, röppenj rá,

tündérlepkén, kicsi lány,

nektárt inni boldogság,

öt csepp, tíz csepp nem elég, 

így lesz édes a világ, 

otthonunk a kerek ég.

(Részlet)

Murányi Zita - meg kell hallani ...

meg kell hallani itt a csöndet

ahogy a fűszálak csörögnek

és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág

a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat

a halkuló partitúrákat

ahol húrként feszül a törzs

és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű

a zene mögött a gyérülő réteket

az elvesztett lombot a bokros

füstöt a téglából rakott

kéményeken egy másik világot

ahol valamikor majd csak elkezdődhet az élet

meg kell hallani az élesedő neszeket

odabenn a csikorgó telet hagyni hogy mélyebb

pusztítást végezzen amikor

helyet csinálunk magunkban a fény születésének.

Murányi Zita

Bonifer Ádám - Ha hozzám jössz

Ha hozzám jössz, a téren gyere át,

hozd magaddal a mezők illatát,
lépd át a dombot és az árkokat,
bújtass szemedbe délibábokat,
hozd el a tiszta levegő ízét,
hajnal harmatát, a tavak vízét,
madár dalából a legszebb hangot,
déli kongásba olvadt harangot.

Ha eljössz hozzám, úgy gyere szépen
ahogy a csillag ível az égen,
ahogy a szellő suhan a parton,
ahogy a naphoz búvik az alkony;
gyere úgy, mintha nyílna a rózsa,
ahogy a csermely indul a tóra,
ahogy az utak összehaladnak,
ahogy a reggel köszön a napnak.

Ha hozzám jössz, a fények közt gyere,
bújjon ruhádba tavaszok szele,
kísérjen el a csend, a nyugalom,
keress meg engem rejtett utakon,
ahogy két világ egymáshoz szól át;
hozz nekem emlékteremtő órát,
hozd el a szavak másik értelmét,
s ha itt vagy, mindezt szórd, szórd szerteszét.

Forrás

Kányádi Sándor - Májusi szellő

 Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Napfonat - Kicsi madár

 

Mondd meg nekem, kicsi madár,
Mikor leszen nyár?
Húsvét után tavaszvilág
Még aztán jő nyár.

Tavasz, tavasz, gyönge tavasz,
Mindent megújítasz.
Erdőt-mezőt béborítasz,
Engem boldogítasz.

S mondd meg nekem, kicsi madár,
Mikor leszen nyár?
Mondd meg nekem, kicsi madár,
Mikor leszen nyár?

 

Napfonat

 Mondd meg nekem, kicsi madár

 Kallós Archívum 18. Moldvai magyar népzene

 

Mezei poszáta (Sylvia communis)

Tóth Árpád - A tavaszi sugár

A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...

(1918)

Kányádi Sándor - Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet;

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

Radnóti Miklós - Április I.

Hegyi juhar

Ragyogó rügyre ült le most a nap

s nevetve szamárfület mutogat.

Madárfi erre eltátja csőrét,

hunyorg feléje a nevető rét

s a bárány is csodálkozik. Csoda,

hogy nem billen ki száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,

indulni kész, arany fején kalap.

Fiatal felhő bontja fönt övét

s langyos kis esőt csorgat szerteszét,

a rügy kibomlik tőle és a nap

pörögve hull le és továbbszalad.

Weöres Sándor - Sándor napján

.

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltünik a szél, 

zsákban Benedek

  hoz majd meleget,

nincs több fázás, boldog aki él.

(részlet)

.

Magyar Etűdök 26.

Wass Albert - Ott volt a tavasz...

Ott volt a tavasz. Minden fa látta már. Minden fűszál. A kövek. A vizek. A bükkök alatt egy hóvirág óvatosan elődugta a fejét. Körülnézett. Aztán egészen halkan elkezdett csilingelni.

A funtineli boszorkány

Oubaitori

 

Az Oubaitori egy ősi japán kifejezés és a tavasszal virágzó négy fa - cseresznyevirág, szilva, barack és kajszibarack - kandzsi, azaz japán írásjegyeiből származik. 

Mindegyik virág a maga idejében virágzik, és az kifejezés azt a jelentést hordozza, hogy mindannyian a saját tempónkban növekedünk és virágzunk. 

The ancient Japanese idiom, Oubaitori, comes from the kanji for the four trees that bloom in spring: 

cherry blossoms, plum, peach, and apricot. 

Each flower blooms in its own time, and the meaning behind the idiom is that we all grow and bloom at our own pace.

Forrás 

Fodor Ákos - Tavasz, hajnal

 
Daloló ökörszem
2025.02.08.

hommage á Basho

Csöndszentélyt rombol
egy nagycsőrű kismadár:
„Élek! Itt vagyok!”

Fekete István - Az Élet ébredése

Elindult benne valami titokzatos reszketés, ami nagyobb volt mindennél, amiért volt és lett minden, elindult benne a teremtés lüktetése, az Élet.

A kis kukoricaszem élni kezdett. Szétfutott benne a szeretet melege, és engedni kezdett a téli zsugoriság keménysége. A kemény szem megpuhult, lisztje tej lett, héja bölcső, és a rügyező kis csíra elindult a nap felé.

 

Az erdő ébredése

Szabó T. Anna - Rózsákkal és fellegekkel...

 

Rózsákkal és fellegekkel

száll a május illata,

minden perced így lebeg fel,

könnyű lombként leng a ma,

 

színes szirmok szerteszállnak,

kis szöszök keringenek,

konfettik és csillagszórók

szikráztatják ünneped,

 

esőcsillám csillogtatja,

suhogtatják friss füvek,

felettünk a széles égbolt

pendül, mint a kék üveg,

 

madártrilla szórja szét és

sokszorozza szép neved,

édes hónapod ígéri:

soká tart még életed,

 

frissül, gyógyul, újul, épül,

felragyog, erőre kap,

vigyáz rád a táj, az évszak,

simogatva óv a nap!

 

Forrás: Anna oldala

Szabó T. Anna - Titok

Egy szál bezárult tulipán.

Ég vize rajta.

Bibe és porzók bársonyán

szirmait körbecsavarja.

 

Borzongva titkos muzsikán,

titkait mind betakarja.

Egy szál bezárult tulipán,

ég vize rajta.

Forrás

Rumi - Hallottad, hogy vége a télnek?

 

Christian Schloe - "In Bloom"

 

Hallottad, hogy vége a télnek?

A bazsalikom és a szegfű

nem tudja abbahagyni a nevetést.

A fülemülét, vándorútjáról visszatérve,

énekes-mesterré választották a madarak.

A fák nyújtózva ünnepelnek.

A lélek áttáncol a királyok kapuján.

A kökörcsinek elpirulnak

a rózsa meztelensége láttán.

A tavasz, az egyetlen igazságos bíró

besétál a tárgyalóterembe,

mire néhány decemberi tolvaj eloson.

A tavalyi év csodája nemsokára feledésbe merül.

Új teremtmények perdülnek elő a nemlétből,

galaxisok szóródnak szét lábaik körül.

Találkoztál már velük?

Hallod, ahogy a kisded Jézus

halkan dudorászik bölcsőjében?

Királyi birodalmak felügyelőjévé neveztek ki

egyetlen nárciszt.

Ünnep van. Hallgasd!

A szél tölti a bort!

 

Rumi - Cseppek a borból