Nem tudok segíteni annak, aki olyan rutinban éli az életét, ahol nincs tere az elmélyülésnek, a lassulásnak és az ébredésnek. A kiszállás nehéz, a megszakítás fájdalmas, a benne maradás lassú halál.
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Nem tudok segíteni annak, aki olyan rutinban éli az életét, ahol nincs tere az elmélyülésnek, a lassulásnak és az ébredésnek. A kiszállás nehéz, a megszakítás fájdalmas, a benne maradás lassú halál.
A belső harcos a valódi énünk integritásának és harmóniájának, eredeti önmagunknak őrzője. Védi a belső tudást, amely csak rólunk szól, amelyben a teljes kép még egyben van, érintetlenül. A rendíthetetlen ólomkatona annak a kincsnek az őrzője, amely a szívünk mélyén élő őskép arról, akik valójában vagyunk és lehetünk. A lehetőségek és a realitás még nem vált benne maradandóan ketté, mert a hit és a bizalom belülről fogja össze azt, akik vagyunk, és amivé válhatunk.
Nehéz elfogadnunk, hogy minden megtett lépésünk úgy épül be az útba, hogy annak a vége mégsem látszik. Meg kell elégednünk azzal, hogy bár a látásunk korlátozott, de a hitünkre támaszkodva mégis kitartunk az igazságban. Minden egyes nap.
A valódi igazság nem tényeken és bizonyítékokon alapuló realitás, hanem transzcendens evidencia, amely nem szorul igazolásra. Magáért beszél, ereje van és hat. Az érzéseink mélyén.