Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bartók Béla. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bartók Béla. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. január 24., szombat
Bartók Béla - A dalról és a táncról
2025. június 9., hétfő
Bartók Béla - A népi dallamainkról
Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket falvakban, parasztok között töltöttem... Meggyőződésem szerint igazi, ún. szűkebb értelemben vett népi dallamainknak mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabbrendű művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fúgát vagy Mozart-szonátát. Az ilyen dallam klasszikus példája egy zenei gondolat páratlanul tömör, minden feleslegest elkerülő kifejezésének. Igaz, ez a szűkszavúság, meg a dallamok szokatlan kifejezésmódja az oka annak, hogy átlagos zenészre vagy zenekedvelőre csak nehezen hatnak. Az átlagos muzsikus számára minden zeneműben azok a sablonos járulékok a legfőbbek, melyeket már jól ismer. Ő csak ezeknek az ismerős sablonoknak tud örülni s az alapvető lényeget felfogni nem képes. Ám abból a parasztzenéből, amelyről most szólunk, hiányzik minden járulék – itt minden alapvetően lényeges. Nem meglepő tehát, ha az átlagos zenész és az ilyen zene között bensőségesebb kapcsolat nem jöhetett létre.
Bartók Béla: Magyar népzene és új magyar zene, 1928 (Pávai István: Bartók Béla, a népzenekutató - folkMAGazin 2007/6)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
