Sütő Annamária Babi - Egy asszonynak ereje

 

Egy asszonynak ereje, de ereje

Eltolja a hegyeket, a hegyeket 

 

Két asszonynak ereje, de ereje, 

Meggyújtja a tüzeket, a tüzeket 

 

Három asszony ereje, de ereje, 

Megnyitja a földeket, a földeket 

 

Négy asszonynak ereje, de ereje, 

Fakassza a vizeket, a vizeket

 

Öt asszonynak ereje, de ereje, 

Előhívja a szeleket, a szeleket

 

Hat asszonynak ereje, de ereje, 

Megnyitja a világokat, világokat 

 

Hét asszonynak ereje, de ereje, 

Megnyitja a kapukat, a kapukat 

 

Nyolc asszonynak ereje, de ereje, 

Megnyitja a lelkeket, a lelkeket 

 

Kilenc asszony ereje, de ereje, 

Megnyitja a szíveket, a szíveket 

 

Egy asszonynak ereje, de ereje, 

Megszüli az életet. 

 

Sütő Annamária Babi

Megmászod a legmagasabb hegyet...

. . Corse . Les Calanques de Piana . .

 

Megmászod a legmagasabb hegyet
és a végtelen éghez annyival jutsz
közelebb, mintha székre állnál.
De merülj csak szíved közepébe,
mely kisebb egy atomnál, és egy
leszel a Mindenséggel.

Szing-Me (?)

Zimonyi Zita - pillantás

nézésed csillagos erőterébe
húztad oldalgó tekintetem,
megfogtad röpke pillantásom,
szemeddel testembe költöztél,
holdsugaras vallomást tettél,
napfényes válaszra késztettél:
szavak nélkül, érintés nélkül
hegyre fel elindult történetünk

 

Forrás: www.poet.hu 

Zimonyi Zita

pillantás

nézésed csillagos erőterébe
húztad oldalgó tekintetem,
megfogtad röpke pillantásom,
szemeddel testembe költöztél,
holdsugaras vallomást tettél,
napfényes válaszra késztettél:
szavak nélkül, érintés nélkül
hegyre fel elindult történetünk

Forrás: www.poet.hu

Zimonyi Zita

Lator László - Jóság

Egyszerűen és átlátszóan

lebegünk a világ dolgai fölött,

mint a súlytalan madarak,

mint a levegő, mint a semmi.

Nem akarunk semmit, de éjszaka

vágyaink lila lánggal égnek,

s reggelre megszületnek bennünk

a föld, a nap és az állatok.

Mi vagyunk a föld, a nap és az állatok,

a lassú folyók és a messze
hegyek hullámzó éneke,

határtalan alázat.

A földért és a fákért és az égért,

az állatokért és az emberekért vagyunk,

a kemény falakon áthatolnak

remegő sugaraink.

Megértésünkben felolvadnak a kövek,

az utak összefutnak,

szemeinkből a földre

a jóság szüntelen zuhogása árad.

Érezzük ereink lüktetését,

időtlenek, határtalanok vagyunk,

s magunkba oldjuk

az újuló és porladó világot.

A hegyek a csontjaim...

 . Corse . Bavella . 

A hegyek a csontjaim, 
a folyók az ereim.
Az erdők a gondolataim, 
és a csillagok az álmaim.
Az óceán a szívem, 
hullámzása a pulzusom.
A Föld dala írja a lelkem zenéjét.
Forrás: Az Ősanya

~ o ~ o ~ o ~ 

The mountains are my bones
The rivers my veins
The forests are my thoughts
And the stars are my dreams
The ocean is my heart
It’s pounding is my pulse
The songs of the earth write
The music of my soul
- Unknown

We are wildness

Madeleine Delbrêl - A hegyről jövő örömök

Kineret tó

Hiszen a szavak nem azért teremtettek,
hogy érintetlenül könyveinkben maradjanak,
hanem hogy magukkal ragadjanak,
és a világot felélesszék bennünk. 
Engedd, Uram,
hogy az az örömlecke,
az az örömtűz,
mit egy nap lángra lobbantottál a hegyen,
néhány parazsával megérintsen, megmarjon,
felöltöztessen és betörjön. 

Add, hogy általa
olyanok legyünk, mint „szikrák a tarlón”,
kik a város utcáit járják,
tömegeket kísérnek
a boldogságtól, örömtől megfertőzve. 

Hiszen van elég rossz és szomorú hír:
akkora zajt vernek,
hogy a te szavad már nem hallatszik.
Lármájukban robbantsd ki csendünket,
ami üzenetedet dübörgi.

Madeleine Delbrêl

 ~ o ~ o ~ o ~

Joies venues de la montagne

Puisque les paroles, ô mon Dieu,

ne sont pas faites pour rester inertes dans nos livres ;

mais pour nous posséder et pour courir le monde en nous ;

permettez que de ce feu de joie, allumé par vous,

jadis sur une montagne, que de cette leçon de bonheur,

des étincelles nous atteignent et nous mordent,

nous investissent, nous envahissent ;

faites que, habités par elles,

comme des « flammèches dans les chaumes »,

nous courions les rues de la ville,

nous longions les vagues des foules,

contagieux de la béatitude,

contagieux de la joie.

Car nous en avons vraiment assez

de tous ces crieurs de mauvaises nouvelles,

de tristes nouvelles.

Ils font tellement de bruit,

que votre parole à vous ne retentit plus.

Faites dans leur tintamarre,

éclater notre silence palpitant de votre message.

Dans les cohues sans visage faites passer notre joie recueillie,

plus retentissante que les cris des crieurs de journaux.

Plus envahissante

que la tristesse étale de la masse.

 

A hegyekről, a vizekről

Harminc éven át tanulmányoztam a zent. Eleinte a hegyek hegyek voltak, a vizek vizek. Ahogy jobban elmélyültem, a hegyek megszűntek hegyek, a vizek megszűntek vizek lenni. De most, hogy a végére jutottam, a hegyek újra hegyek, a vizek újra vizek. 
Zen buddhista anekdota
A Tan Kapuja Zen Közösség

Áprily Lajos - Ködös évszak előtt

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.

Garai Gábor - Tücsökdal

Zöld-arany erdőn
búvik az árnyék,
perdül a tisztás
szólal a síp;
hallod-e jószág,
fény-szüle csillag,
fény-szüle csillag
táncdala hív.

Most, kicsi zergém,
szökj le a sziklás
bú magasáról
rúgjad a port:
két deli szarvad
ágabogára
színarany almát
ültet a hold.