Varró Dániel - Maszat-hegyi naptár, Február

Esők szaladnak piszkafa-lábon,

most tiszta az égbolt, most havazgat,

a hónapvégi maszkabálon

a tél beöltözik tavasznak.

Felébred a medve kócos orral,

szemében álmok zöld csipája,

kinéz a barlangból, és ó, jaj,

bajszát a napfény megcibálja.

Forrás

Varró Dániel - Maszat-hegyi naptár, November

Ablak tátong a rossz falon,

becsordogál az alkonyat,

neszeznek polcon, asztalon

kis, bolyhos orrú plüssnyulak,

November néni üldögél

a hintaszék alatta ring,

elmúlt az ősz, és itt a tél,

kötött mellényke kell megint.

Forrás

Varró Dani - Gyereknapra

 

Kisgyermekből két fajta van,

van pajkos és van pajktalan.

Utóbbi nem jó állapot,

de pajkból is megárt a sok.

 

Varró Dani

Varró Dani - Nőnapra

  Pascal Campion

"sok apró gesztusod, a szendét és a szexit,
ami átjárja lényed minden rostját, izét,
nem is téged szeretlek, hanem talán csak ezt itt,
az archetipikus, benned lakó izét,
a minekmondjam, ezt a női entitást,
és nem tudok utánad szeretni senki mást"

Varró Dani 2020.03.08.

Varró Dániel - Október

The Tears Of Angels - Leonid Afremov

Fogynak a nappalok, nyúlnak az esték,
teli pöndörödő levelekkel a fák,
mintha kispriccelt volna a festék,
oly sokszínű lett ez az őszi világ.

És mintha a bőrön ecset kaparászna,
arcunk kipirul, belekékül a szánk,
egy piktor az ősz, és nincs neki vászna,
szineket ken ezért maszatolva miránk.

Varró Dániel - A szilvalekvár és a zabpehely

Egy régi Spájzban összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,

míg nyekeregnek a Ház vén ajtai,
hüppögve sírják vissza hajdani
fogyaszthatóságuk a hajnali
kakasszón.

„Jaj, hisz oly lágy és omlós volt kegyed,
s lám, minőségét nem őrizte meg,
az Időnk túl hamar lejár” szepeg
a Lekvár,

„minőségünk a szívben tartatik,
s közöttünk már a romlás kajtat itt,
kisasszonyom, s a Romlás, jaj, alig
szelektál.”

„Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok,
oly fényes volt Ön és illatos -
sötét a színe mint a tinta most,
s bezápult.

Emlékszik még? Két éve vagy tavaly
négy Céklarépa és egy Tálka Vaj
közt összebújva sugdolózni, haj,
be szép volt...”

Így sírdogálnak összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,

s a pír elfutja őket, restelik,
hogy hüppögésükkel telis-teli
lesz már a régi Spájz az esteli
harangszón.

Varró Dániel - Őszi szonett

Sunset beer

Fölkél a nap, az asztalon fanyúl.
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, nyirkos és sötét,
az Úr kihörpölé arany sörét.

Arany sörét kihörpölé az Úr,
várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,
de október van, undok és vizes,
az asztalon fanyúl, leszáll az est.

Leszáll az est, az asztalon levél,
azt írja, vártalak, hova levél?
Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,

az asztalon pohár, levél, fanyúl.
Október van, se fény, se árpalé,
arany sörét az Úr kihörpölé.

Varró Dániel - Randi

Salon Mexico

Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.

Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be-nem rekesztjük

röhincsélések tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.

Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.

Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?