Mi lenne, ha egyszer csak a méhek már nem követnék a pollen rezgését, mert nem bíznának a megérzéseikben?
Mi lenne, ha a növények mindenhol megtagadnák a virágaikat, mivel szégyenkeznének a színük és formájuk miatt?
Mi lenne, ha a fa azért nem hozna gyümölcsöt, mert félne, hogy mások majd nevetnek rajta?
Mi lenne, ha a gyógynövények azért nem hagynák, hogy a gyógyerejük a testükben lakjon, mert nem tartanák magukat erre méltónak?
Mi lenne, ha a madarak azért nem repülnének, mert már nem hinnének magukban?
Mi lenne, ha a pitypangok, százszorszépek és hócseppek nem bukkannának elő kora tavasszal, mivel attól félnének, hogy a testük nem elég tökéletes?
Szürkévé és szomorúvá válna a világ, amelyben élünk.
Annyi mindent elveszítenénk.
Mégis pontosan ezt teszi az ember, ennek a természeti közösségnek az egyetlen része, aki oly gyakran nem hajlandó megélni a saját növekedését, saját virágzó ragyogását és gyümölcsét.
Mi lenne, ha a fa azért nem hozna gyümölcsöt, mert félne, hogy mások majd nevetnek rajta?
Mi lenne, ha a gyógynövények azért nem hagynák, hogy a gyógyerejük a testükben lakjon, mert nem tartanák magukat erre méltónak?
Mi lenne, ha a madarak azért nem repülnének, mert már nem hinnének magukban?
Mi lenne, ha a pitypangok, százszorszépek és hócseppek nem bukkannának elő kora tavasszal, mivel attól félnének, hogy a testük nem elég tökéletes?
Szürkévé és szomorúvá válna a világ, amelyben élünk.
Annyi mindent elveszítenénk.
Mégis pontosan ezt teszi az ember, ennek a természeti közösségnek az egyetlen része, aki oly gyakran nem hajlandó megélni a saját növekedését, saját virágzó ragyogását és gyümölcsét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése