Hallgasd az eső énekét,
elringat, felkavar, eldúdol egy mesét.
Rólad és rólam szól a dal,
hogy a felhő engedi, könnyű függönye takar.
Engedem, csendben hallgatom,
lassan nyíló szóvirág útnak indul ajkamon.
Száz cseppben ébredő világ
minden összeolvadó elsiratja önmagát.
Áttetsző cseppből folyó rajzolat
barázdálja szívemet, arcomat,
összeér benne a kint és a bent
mindent elengedő, egymásba érkező
létezés csorog le az üvegen.
Esik az eső kint szép csendesen,
hallom megérkeztél, itt vagy velem,
nincs többé te meg én, csak mi vagyunk,
mesél az eső, így dobban a szívünk,
végtelen mély egymásba olvadunk.
