André Foulon de Vaulx - A csönd alléja

 

Diane à la Biche, Jardin de Tuileries, Paris

A puszta park ölén, 

hova emberi szó át nem hallik 

és ahol nem rezzen semmi zaj, 

hallgat a nagy fasor komoly hajóival, 

miknek letépte már az október a lombját. 

 

S amely az évszakok 

körforgásaival nem fogy, 

növelni még e nagyságos 

komolyság pompáját: 

rejti a vadász Diána szobrát 

istensége fagyos kőgesztusaival. 

 

Légy hasonló, utam, 

e fák tágas sorához. egyenes, halk; 

csupán a Művészetnek áldozz 

zajoktól távol és meg ne alkudj soha. 

S akarom: az időt megvetve 

s mint a szálfák, bátran, 

benned ez egy szerelem mámora 

emelje ég felé márványa ragyogását. 

Fordította: Rónay György

André Foulon de Vaulx

Johannes Bobrowski - A vándor

Este,
felzúg az ár,
az erdők mély lélegzete,
rikoltó madarak
szállnak az égen, partok,
a sötétség partjai, vénen,
s a csillagok tüze fölöttük.
 
Ember módjára éltem,
elfeledtem a nyitott kapukat
megszámlálni. A zártakon
bekopogtam.
Minden kapu nyitva.
Tárt karral áll, aki hív.
Lépj hát asztalhoz.
És szólj: zengnek az erdők,
a föllélegző folyón át meg át-
szállnak a halak, az ég
csupa tűz-remegés.

Fordította: Rónay György

~ o ~ o ~ o ~

Der Wanderer

Abends,
der Strom ertönt,
der schwere Atem der Wälder,
Himmel, beflogen
von schreienden Vögeln, Küsten
der Finsternis, alt,
darüber die Feuer der Sterne.
 
Menschlich hab ich gelebt,
zu zählen vergessen die Tore,
die offenen. An die verschlossnen
hab ich gepocht.
Jedes Tor ist offen.
Der Rufer steht mit gebreitenen
Armen. So tritt an den Tisch.
Rede: die Wälder tönen,
den eratmenden Strom
durchfliegen die Fische, der Himmel
zittert von Feuern.

Victor Hugo - Júniusi északák

Herczeg Péter - Reggeli fű

 
Nyáron, mikor a nap leáldozik, s a rétek
bódító illata gyűrűzve tovaring,
hunyt szemmel, hallva mind halk neszeit az éjnek„
félig alszunk csupán, s áttetszők álmaink.

Tisztább a csillag, és enyhébb a lombok árnya,
gyöngyház fénnyel dereng az örök boltozat,
s a hajnal mintha csak jelenésére várva
ott bolyongna egész éjjel az ég alatt.

Fordította: Rónay György 
Lator László (szerk) Klasszikus francia költők

~ o ~ o ~ o ~

Nuits de juin

L'été, lorsque le jour a fui, de fleurs couverte
La plaine verse au loin un parfum enivrant ;
Les yeux fermés, l'oreille aux rumeurs entrouverte,
On ne dort qu'à demi d'un sommeil transparent.

Les astres sont plus purs, l'ombre paraît meilleure ;
Un vague demi-jour teint le dôme éternel ;
Et l'aube douce et pâle, en attendant son heure,
Semble toute la nuit errer au bas du ciel.

Rónay György - Jelenlét

Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt
Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,
állatok bámuló szemében,
emberek arcán.
Áss le a föld alá:
csontokból és kövületekből
szándékainak lábnyoma
dereng feléd.
Mindenütt láthatatlan.
Mindenben látható.