Kahlil Gibran - A házasságról

És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: 

És a Házasság, Mester?

És ő így válaszolt:

Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.

Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.

Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.

De együttlétetekben legyenek távolságok.

És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.

Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:

Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.

Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.

Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.

Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, 

de engedjetek egymásnak egyedüllétet.

Miként a lant húrjai egyedül vannak, 

habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.

Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.

És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:

Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,

És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik. 

~ o ~ o ~ o ~

Then Almitra spoke again and said, 

And what of Marriage, master?

And he answered saying:

You were born together, and together you shall be forevermore.

You shall be together when the white wings 

of death scatter your days.

Ay, you shall be together even in the silent memory of God.

Let there be spaces in your togetherness, 

And let the winds of the heavens dance between you. 

Love one another but make not a bond of love: 

Let it rather be a moving sea between the shores of your souls. 

Fill each other's cup but drink not from one cup. 

Give one another of your bread but eat not from the same loaf. 

Sing and dance together and be joyous, 

but let each one of you be alone, 

Even as the strings of a lute are alone 

though they quiver with the same music. 

Give your hearts, but not into each other's keeping. 

For only the hand of Life can contain your hearts. 

And stand together, yet not too near together: 

For the pillars of the temple stand apart, 

And the oak tree and the cypress grow not in each other's shadow.

A próféta (részlet)

Kahlil Gibrain - A szeretetről

 

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,

Jóllehet minden útja nehéz és meredek.

Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,

Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.

Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.

Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.

Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.

Fehérre őröl benneteket.

Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;

És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján...

Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.

 

Kahlil Gibrain - A Próféta

Kahlil Gibran - Az Örömről és a Bánatról

Daria Petrilli

 

Akkor egy asszony azt mondta: Beszélj nekünk az Örömről és a Bánatról.
És ő így felelt:
A ti örömetek maga a bánat, mely igaz orcáját mutatja.
És ugyanazon kút, melyből kacagástok buzog fel, nemegyszer volt már könnyekkel telve.
Hogyan is lehetne másképp?
Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek képesek.
Hiszen a korsó, mely borotokat tartja, nem égett-e meg maga is a fazekas kemencéjében?

És a lant, melynek szava lelketeket megnyugtatja, nem azonos-e a fával, melyet késsel vájtak üregessé?
 

Amikor örvendeztek, nézzetek szívetekbe mélyen, és látjátok majd, hogy ahonnan örömetek származik, ugyanonnan való bánatotok is.
Amikor bánkódtok, ismét nézzetek szívetekbe, és meglátjátok, hogy ami miatt sírtok, abban valaha örömöt leltetek.
Vannak közöttetek, akik azt mondják: "Az öröm hatalmasabb, mint a bánat", és mások azt: "Nem úgy van, hanem a bánat a hatalmasabb".
De én azt mondom néktek, hogy e kettő el nem választható.
Együtt érkeznek, és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál, jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik.
Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között.
Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott.
Amikor a kincstartó fölemel, hogy aranyát s ezüstjét megmérje rajtatok, el nem kerülhetitek, hogy örömetek, bánatotok megemelkedjék avagy alászálljon.

 

Kahlil Gibran: A próféta

Kahlil Gibran - A folyóról

 

Duna-delta

 

Azt mondják, hogy mielőtt a tengerbe lépne, a folyó remeg a félelemtől... visszatekint a csúcsokra és a hegyekre... a hosszú és kanyargós utakra, amely dzsungeleken és városokon át haladt, és akkor meglátja az óceánt...megretten, hogy oda belépve csak

az örök eltűnés vár rá.

De nincs más út.

A folyó nem térhet vissza.

Senki nem mehet vissza.

Visszatérni lehetetlen.

Nincs más út, a folyó nem fordulhat vissza.

A folyónak el kell fogadnia ősi természetét és be kell lépnie az

óceánba. Csak is az óceánba lépve hígul a félelem... mert a folyó csak akkor érti meg, hogy nem arról van szó, hogy eltűnik és megsemmisül... hanem arról, hogy ő maga lesz az óceán.

Kahlil Gibran - Az örömről

 

Gyakorta, mikor megtagadjátok az örömöt magatoktól, csupán félreteszitek azt lényetek egy rejtett zugába.

Ám ki tudja, hogy ami ma elhárítva lenni látszik, nem várja-e meg a holnapot?

Még testetek is ismeri örökségét és jogos szükségeit, és rá nem szedhető.

És a ti testetek a lélek hárfája.

És rajtatok áll, hogy édes dallamot csaltok-e ki belőle vagy lármát.

És most azt kérditek szívetekben: honnan tudnánk megkülönböztetni, ami jó az örömben, attól, ami nem jó?

Menjetek földjeitekre és kertjeitekbe, és meglátjátok majd, hogy a méh örömmel gyűjti a virágok mézét,

Ám a virág is örömmel engedi át mézét a méhnek.

A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.

Kahlil Gibran - A ​próféta

 

Kahlil Gibran - A fájdalomról

És egy asszony szólott, ezt mondván: Beszélj nekünk a Fájdalomról.
És ő ezt mondá:
Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése.
Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat.
És ha szívetek képes volna életetek mindennapi rejtelmeit csodálni, fájdalmatokat nem kevésbé látnátok gyönyörűségesnek, mint örömeteket;
És elfogadnátok szívetek évszakait, amiként mindig is elfogadtátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat.
És figyelmetek derűvel kísérné a bánat telét.
Fájdalmatokat gyakorta magatok választjátok.
Ez az a keserű ital, amellyel a bennetek lakozó orvos gyógyítja beteg éneteket.
Bízzatok tehát az orvosban, és csöndes nyugalommal igyátok orvosságát;
Mert az ő kezét, amely bár súlyos és kemény, mégis a Láthatatlan gyengéd keze vezeti,
És a pohár, amelyet ő hoz, égeti ugyan ajkatokat, de abból az agyagból való, amelyet az örök Fazekas a saját szent könnyeivel lágyított meg. 

Kahlil Gibran - A próféta (részlet)

Kahlil Gibran - A tudás végéről

 

Amikor eléred a végét annak, amit tudnod kell, akkor az elején állsz annak, amit érzékelned kell.

 

When you reach the end of what you should know, you will be at the beginning of what you should sense.

 

Kahlil Gibran - Homok és tajték

 

Kahlil Gibran - A dolgok megjelenéséről

 

A dolgok megjelenése az érzések függvényében változik; varázslatot és szépséget látunk bennük, miközben a varázslat és a szépség valójában mi magunkban van.

 

The appearance of things changes according to the emotions; and thus we see magic and beauty in them, while the magic and beauty are really in ourselves.

Kahlil Gibran - Az értelemről és a szenvedélyről

És ismét a papnő szólott, mondván: Beszélj nekünk az Értelemről és a Szenvedélyről.
És ő válaszolt, és ezeket mondta:
Lelketek gyakran csatatér, melyen az értelem és a mérlegelés vív háborút a szenvedéllyel és az étvággyal.
Vajha lehetnék békéltető a ti lelketekben, hogy a szembenállást és a viszálykodást egységgé és dallammá oldhatnám.
De hogyan tehetném, ha ti magatok nem békéltetitek, nem szeretitek a bennetek élő elemeket?

Az értelem és a szenvedély a kormány és a vitorla a ti lelketek tengerjáró hajóján.
Ha a vitorla szétszakad, vagy a kormány eltörik, csak tehetetlenül sodródhattok, vagy pedig mozdulatlanná váltok a tenger közepén.
Mert az értelem, ha egymagában uralkodik, korlátozó erő; és a szabadjára engedett szenvedély olyan tűz, amely önnön elemésztéséig lobog.
Engedjétek hát lelketekben az értelmet a szenvedély magasába emelkedni, hogy dalra keljen;
És lelketek értelemmel kormányozza a szenvedélyt, hogy a szenvedély minden nap új erőre kapjon, és miként a főnix, saját hamvai fölé repüljön.

A megítélést és az étvágyat tekintsétek úgy, mint két kedves vendéget házatokban.
Bizonyára nem kedveznétek egyiküknek a másik rovására, hiszen aki az egyikre nagyobb tekintettel van, az elveszíti a hűségét és szeretetét mindkettőnek.
A hegyek között, amikor az ezüst nyárfák hűvös árnyékában ülsz, és osztozol a távoli földek, mezők békéjében és derűjében - akkor csöndben mondja azt szíved: Isten az értelemben nyugszik.
És amikor vihar kél, és a hatalmas orkán megrengeti az erdőt, és a mennydörgés, a villám az ég fenségét hirdeti, szíved félő tisztelettel mondja azt: Isten a szenvedélyben mozdul.
És mivel mind egy-egy lélegzet vagytok Isten kebeléből, falevelek vagytok Isten erdejében, néktek is az értelemben kell nyugodnotok és a szenvedélyben mozdulnotok. 

Kahlil Gibran - A próféta (részlet) 

Kahlil Gibran - A varázslatról

A dolgok megjelenése érzelmeink függvénye, ezért ha varázslatot és szépséget látunk bennük, a varázslat és a szépség valójában bennünk van.

The appearance of things changes according to the emotions; and thus we see magic and beauty in them, while the magic and beauty are really in ourselves.

Kahlil Gibran