A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csorba Győző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csorba Győző. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. június 25., csütörtök

Csorba Győző - Zöld és fény

https://www.google.com/maps/place/Szombathely/@47.2244474,16.5475874,669m/data=!3m1!1e3!4m5!3m4!1s0x476eb84819ea8a61:0x400c4290c1e1260!8m2!3d47.2306851!4d16.6218441
Csordulásig a világ! –
Szinte már kicsap
szőlők, fák és újra fák
zöldjéből a hab.
Forr, tajtékzik, szédülök,
zöld alul, felül;
lépek, állok, eldülök,
zöld kivül, belül.

Zöld, zöld, lelkes újulás,
nagy, termékeny öl;
tarthatatlan bolydulás
föl, föl, egyre föl!
Fű, fa, gyom, szőlő emel,
körforgó dagály.
Zöld és fény: – e két elem
árján ring a táj.

Nézem, érzem, bámulok,
s engedem magam.
Zöld és fény! dagad, forog,
szólnék, s nincs szavam.
S míg ragyogva nő velem,
s hord e két elem,
pólyál az időtelen
és a végtelen.

2016. december 1., csütörtök

Csorba Győző - Téli ünnep

A sár éppúgy sár, mint akármikor.
Éppúgy bemocskolja a kristályszél alját,
mint például három hete.
Éppoly szomorú a málló vakolat porlása a falon,
s a leveletlen gallyak bádogcsörgése az akácfán.

De jön az ünnep, s nő, fényesedik.
Megtölti a szíveket, s kidől belőlük.
A sár, a gally-csörgés, a málló vakolat:
kellék lesz, épp idevaló.

Az ünnepé, mely hívja őket, s lábához szelidíti.
Az ünnepé, mely oly mérhetetlenül hatalmas,
hogy még ellenségét is
magához engedheti kockázat, aggodalom nélkül.

Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.