Vajon miért tesszük az önbecsülésünket
teljesen idegen emberek kezébe?
Why do we put our self esteem in the hands of
complete strangers?
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Szerintem az életben minden művészet. Amit csinálsz. Ahogyan öltözködsz. Ahogy szeretsz valakit, és ahogyan beszélsz. A mosolyod és a személyiséged. Amiben hiszel. Az összes álmod. Ahogyan a teát iszod. Ahogyan díszíted az otthonodat. Vagy ahogyan bulizol. A bevásárlólistád. Az étel, amit készítesz. A kézírásod. És ahogyan érzed magad. Az élet művészet.
I think everything in life is art. What you do. How you dress. The way you love someone, and how you talk. Your smile and your personality. What you believe in, and all your dreams. The way you drink your tea. How you decorate your home. Or party. Your grocery list. The food you make. How your writing looks. And the way you feel. Life is art.