A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a legszebbek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a legszebbek. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 28., vasárnap

Rumi - ...mert a válasz maga a jelenlét

 

A szeretetben minden különbség elolvad. A szerető és a szeretett többé nem kettő, hanem egyetlen valóság, ahol nincs többé ‘én’ és ‘te’. Amikor ez bekövetkezik, minden kérdés megszűnik, mert a válasz maga a jelenlét.

2026. május 17., vasárnap

Radnóti Miklós - Boldog, hajnali vers

  
Verebek pengtek az útszéli porban
és árnyékok daloltak boldogan
házunk előtt a fán, mert tudták
reggelre asszonnyá leszel már s
mire tél lesz, megjön a gyermek

Éjjel, csokor orgonával a karjai
közt ma, gyerek lopta magát
a bokrok alatt és látod hiába
már! elhullajtott virág festi
nyomát a füvön át!

Most kint jársz a homályban és
szemeiddel költöd a kertet, csak
áldott tested leng ijedten az
alvó út fölött! mert ráfagyott a
hajnali harmat a gyönge virágra
s még nem kelt föl a nap!

De hallod, bokorban a madár
már leengedi szárnyát, repülni
készül s énekel! nézd, napvirradás
ez, mert szerelemre születtél s
ébredő lépteidtől a kert
lelkesen ujra kivirágzik!


1930. május 19.

2026. április 18., szombat

Hajnal Anna - Kisüt a nap



Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;

zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.

1975. június



2026. február 14., szombat

Lackfi János - Mióta készülök ..

Reich Károly


Mióta készülök, hogy elmondjam neked,
hányféle egybeszűrt mintázat fénye-visszfénye
vagy te bennem, tükröződésekkel, falevelek
sárga tenyereivel, táncoló vízi lények
zsibongásával teleszórt felszínű patak,
melynek tarkasága elemezhetetlen,
jó, nem is elemzésre teremtetett, szalad
csupán a maga útján, soha meg nem
torpan, éppígy zajlasz te bennem
örökké változón s változatlanul.
Egy vers vékony hajtűjével próbállak
egybefogni, a szerelemtől tanul
meg az ember, ez a lelkes állat
lemondani arról az illúzióról, hogy a
dolgok megragadhatók lennének,
pedig semmi sem az. Körülbelül oda
jutok hajcsatjaimmal, annyit érek
el velük, mintha a tengert csipesz
segítségével szedegetném össze, vagy ha
a lakásban talált hajszálakból heves
izgalommal próbálnám mihaszna
módra rekonstruálni a hajzuhatagot,
melybe ujjaim ménesét annyiszor már
kicsaptam, kedvükre bóklásztak ott.
Még mindig nem tudom elmondani
neked, hogy semmi se fontosabb annál,
mikor őszintén öntöd ki azt, ami
rólam s munkáimról áll össze benned,
nem puszta visszhang a szavad,
gondosan latolod a frissen termett
szókat, egyik kiállja tekinteted tüzét,
másik ellobban, s én tanulok tőled
magammá lenni. Megannyi év,
mennyi zsákutca öklend ki engem, mire
lehetek végre valakivé, aki hasonlít rám,
akit te látsz csak tisztán, s talán te is csak
álmodó szemhéjad mögött, mikor kibontlak
a sötétből, feléd fordulva, óvakodó
ujjakkal, laza árnykását kotorva félre,
és megsemmisülhet köröttünk Pompeji,
te újra megszületsz a hamuból végre,
s heverünk itt, szerelmünk szobrai.

2026. január 11., vasárnap

Pilinszky János - A nap születése


S amikor reggel palotája kristálytermében fölébredt a fény, s hosszan nyújtózva éledezni és emelkedni kezdett - hirtelen olyan ujjongás fogadta a földön, nagyobb, mint az első nap öröme. Mert akkor már tudhatták mindenek, hogy azután az éjszaka csak álom, amit a fénylő valóság követ.


2025. december 21., vasárnap

Ég szülte Földet ...

 

Ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágát,
Virága szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Szűz Máriát,
Szűz Mária szülte Jézus Krisztust –
Világ megváltóját.

~ moldvai csángó eredetű ima ~

2025. december 10., szerda

Robin Wall Kimmerer - Az ajándékról


Az ajándék anélkül érkezik hozzád, hogy bármit is tennél érte; anélkül, hogy kérted volna. Nem jutalom, nem érdemelheted ki, nem is idézheted meg. És mégis megjelenik. Az egyetlen dolgod, hogy nyitott szemmel és jelenléttel várd. Az ajándék egy titkos világban születik, az önzetlenség és nagyrabecsülés táplálják. Akárcsak egy váratlan kedves gesztus, nem tudjuk, valójában honnan jön.

A gift comes to you through no action of your own, free, having moved toward you without your beckoning. It is not a reward; you cannot earn it, or call it to you, or even deserve it. And yet it appears. Your only role is to be open-eyed and present. Gifts exist in a realm of humility and mystery—as with random acts of kindness, we do not know their source.


2025. november 23., vasárnap

Bonifer Ádám - Ha hozzám jössz


Ha hozzám jössz, a téren gyere át,
hozd magaddal a mezők illatát,
lépd át a dombot és az árkokat,
bújtass szemedbe délibábokat,
hozd el a tiszta levegő ízét,
hajnal harmatát, a tavak vízét,
madár dalából a legszebb hangot,
déli kongásba olvadt harangot.

Ha eljössz hozzám, úgy gyere szépen
ahogy a csillag ível az égen,
ahogy a szellő suhan a parton,
ahogy a naphoz búvik az alkony;
gyere úgy, mintha nyílna a rózsa,
ahogy a csermely indul a tóra,
ahogy az utak összehaladnak,
ahogy a reggel köszön a napnak.

Ha hozzám jössz, a fények közt gyere,
bújjon ruhádba tavaszok szele,
kísérjen el a csend, a nyugalom,
keress meg engem rejtett utakon,
ahogy két világ egymáshoz szól át;
hozz nekem emlékteremtő órát,
hozd el a szavak másik értelmét,
s ha itt vagy, mindezt szórd, szórd szerteszét.

Forrás


2025. november 21., péntek

Szilágyi Domokos - Test a testtel


Mi Atyánk, ki vagy a szerelem,
Mi Anyánk, puha ágy
vagy hársfaágak csendes árnya,
vedd el, ha szeretsz, vedd el az eszünk,
terítsed szerte testünk titkait,
bolondíts meg, amíg ki nem halunk,
bolondíts meg, hogy ki ne haljunk,
puha ágy, hársfaágak csendes árnya
(Under der linden an der heide) -
légy rezervátumunk,
az örök ritmus rezervátuma -
hisz a ritmus se más, mint újrakezdés! 

Forrás: Litera

2025. november 20., csütörtök

Shannon Lee Barry - Bánat


Huszonkét éves koromban
találkoztam a bánattal
egy barát révén.

Azt hittem, a fájdalom
csak az ő küszöbéig ér, 
nem tovább,
és meglepődtem, amikor
a bánat 
minden este hazakísért.•
„Te nem tartozol hozzám” -
mondtam,
de a bánat nem válaszolt.

A következő este
ismerős léptek hallatszottak,
de amikor megfordultam, hogy szembenézzek a bánattal,
láttam, hogy csak
a szeretet
áll előttem egy vastag kabátban.•
„Azt ott hagyhatod az ajtóban” -
mondtam,
és ugyanúgy meglepődtem,
amikor behívtam és a szeretetet belépett.•

~ o ~ o ~ o ~

I met grief when I was
twenty-two
through a mutual friend.

I thought the pain might
extend to his
doorstep but no further

and was surprised when
every night
grief followed me home.•
“you don’t belong to me”
I said
and grief said nothing.
the next night there were
familiar footsteps
but when I turned to face grief
I saw that it was
just love
in a heavy coat.•
“you can leave that at the door”
I said
and was just as surprised
when I invited love inside.•

2025. október 31., péntek

Egyetlen örökkévaló

 
Egyetlen örökkévaló.
Aki dalolsz nekünk a csendben,
Aki egymás által tanítasz bennünket,
Vezérelj engem erőre és bölcsességre.
Jártomban-keltemben hadd tanuljam
Tisztelni mindenkinek a célját.
Segíts kezemnek, hogy tisztelettel fogjon,
Nyelvemnek, hogy lélekből szóljon,
Engedd, hogy figyeljek, de ne ítéljek.
Engedd, hogy ne bántsak, és maradjon
Zene, szépség a látogatásom után,
Amikor visszatérek az örökkévalóságba,
Utánam csak Dal maradjon!
 
Ausztrál bennszülött imádság
 

Forever Oneness,
who sings to us in silence,
who teaches us through each other.
Guide my steps with strength and wisdom.
May I see the lessons as I walk,
honor the Purpose of all things.
Help me touch with respect,
always speak from behind my eyes.
Let me observe, not judge.
May I cause no harm,
and leave music and beauty after my visit.
When I return to forever
may the circle be closed
and the spiral be broader.

2025. szeptember 4., csütörtök

Kahlil Gibran - A házasságról


És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: 
És a Házasság, Mester?
És ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, 
de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, 
habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik. 

~ o ~ o ~ o ~

Then Almitra spoke again and said, 
And what of Marriage, master?
And he answered saying:
You were born together, and together you shall be forevermore.
You shall be together when the white wings 
of death scatter your days.
Ay, you shall be together even in the silent memory of God.
Let there be spaces in your togetherness, 
And let the winds of the heavens dance between you. 
Love one another but make not a bond of love: 
Let it rather be a moving sea between the shores of your souls. 
Fill each other's cup but drink not from one cup. 
Give one another of your bread but eat not from the same loaf. 
Sing and dance together and be joyous, 
but let each one of you be alone, 
Even as the strings of a lute are alone 
though they quiver with the same music. 
Give your hearts, but not into each other's keeping. 
For only the hand of Life can contain your hearts. 
And stand together, yet not too near together: 
For the pillars of the temple stand apart, 
And the oak tree and the cypress grow not in each other's shadow.

A próféta (részlet)

2025. augusztus 15., péntek

Szabó T. Anna - Ének minden anyához

Nagyboldogasszony


Rejtelmes nyár-éjszaka
tündérfényes csillaga,
szerelmes fény teremjen
felhőfüstös szemedben.

Déli napfény illata,
búzaföldek asszonya,
virágcsokor nevessen
sarlóvágta kezedben.

Bölcsőnk fölé hajoló,
altatódalt dúdoló,
ne engedd el a kezünk,
szívedből nőtt életünk.

2025. április 25., péntek

Rupi Kaur - ez az élet receptje...

"ez az élet receptje
mondta anyám
közben ölelt én a vállán sírtam
gondolj a virágokra amiket elültetsz
a kertben évről évre
ők megtanítják neked
hogy az embereknek is
muszáj elhervadni
levelet hullatni
gyökeret ereszteni
növekedni
hogy virágozhassanak"

Forrás

 ~ o ~ o ~ o ~

“this is the recipe of life
said my mother
as she held me in her arms as i wept
think of those flowers you plant
in the garden each year
they will teach you
that people too
must wilt
fall
root
rise
in order to bloom” 

 The Sun and Her Flowers

Rupi Kaur

...

2025. április 14., hétfő

Lackfi János - Azért vagy sokszor olyan magányos...

 


Azért vagy sokszor olyan magányos,
mert lehunyod lelki szemedet,
és nem látod, hogy ott vagyok veled.
És azért hunyod le a szemed,
mert nincs benned bizalom,
tele vagy sebekkel,
melyeket folyamatosan ápolgatok,
de sokáig tart a teljes gyógyulás.
Sebeid nem tűnnek el,
ha begyógyítom őket,
hanem szent sebekké lesznek,
áldás árad belőlük.
Mikor a földre jöttem,
embertestem sátra
betakarta Isten-létem fényét,
sokan csak egy rabbit láttak bennem.
A tömör hús nálad is beárnyékolja
a természetfeletti lelket,
csak a sebeken keresztül
áramlik ki a valódi fényesség.
Szerelmes társamnak teremtettelek
a kezdet kezdetén, s azóta
pillanatra sem váltunk el egymástól.
Sokmillió éve szeretlek, előre tudtam,
mikor fogansz meg,
vágytam rád, dédelgettelek.
Arra születtél, hogy szolgálj,
de ehhez nem kell feladnod magad.
Szolgáló önmagad a legmélyebb,
legsajátabb éned, ilyenre alkottalak.
Mikor én lejöttem a földre, mindenki
szolgája lettem, mégsem látszottam
valaki másnak, volt arcom mindvégig.
Azt hiszed, ez nem is az én hangom,
csak te beszélgetsz saját magaddal?
Megroggyant a hited?
Ne félj, a szíved és a szereteted
annál erősebb, hagyatkozz rájuk.
Semmi baj, ha úgy érzed, fogytán a kegyelem!
Elfogy-e apálykor a tenger?
Dehogy, csak pár száz méterrel odébb vonul!
Ugyanúgy nincs Isten-fogyatkozás,
ha az áradás szintje nő vagy csökken
titkos természete szerint.

2025. március 31., hétfő

Alice Walker - Az alkotásról



Amikor bármi gyönyörűt alkotsz magad körül, a saját lelkedet is feltöltöd. 

Whenever you are creating beauty around you, you are restoring your own soul.

2025. március 26., szerda

Mikszáth Kálmán - A természetről


Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul, s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának, száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve dobogása az.A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. Avagy honnan van az, hogy az elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette, hová madár sem viszi a magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színű és alakú virág támad magától? A föld költészete ez! Az ő új gondolatai!
És ha gondolkozik, ha szíve van, érezni is kell tudnia, bánatának, örömének lennie. Nagy szárazság idején keble fölrepedezik, s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben harmatos hajnalon egész valója vidám mosoly.
És növényzete: a virágok, fák, füvek is mind éreznek, mind gondolkoznak, s mindnyáját összekapcsolva tartja a szeretet nagy eszméje. A földet szereti növényzete, ő pedig a felhőt és napsugárt.

2025. március 24., hétfő

2025. január 6., hétfő

Samszu'd-Dín Muhammad Háfiz - Néha elfelejtem...

 
 
Néha elfelejtem,
Hogy gyönyörre lettem teremtve.
Az agyam túlságosan elfoglalt.
A Szívem túl nehéz,
Hogy emlékezzek,
Hogy arra lettem hívva,
Hogy táncoljam
Az Élet szent táncát.
 
Arra lettem teremtve,
Hogy mosolyogjak,
Hogy szeressek,
Hogy felemeljen az élet,
S hogy felemeljek másokat.
 
Ó, Szent Egység
Bontsd ki a lábamat
mindentől, ami lebéklyózza!
Szabadítsd fel a lelkem!
Hogy táncolhassunk együtt,
És hogy a táncunk
Másokat is táncra hívjon.
 

2024. december 22., vasárnap

Pilinszky János - Advent

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.