A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fésüs Éva. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fésüs Éva. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 14., kedd

Fésüs Éva - A lényeg

https://hu.pinterest.com/pin/388857749047016194/
A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen. 

Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia, 
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

2017. május 13., szombat

Fésüs Éva - A lényeg


https://hu.pinterest.com/pin/158189005636616513/
A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik

2016. december 16., péntek

Fésüs Éva - Karácsonykor

Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.

Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.

Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.

Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!

2013. december 19., csütörtök

Fésüs Éva - Téli ünnep az erdőn

A köd ma felszállt, mint a tömjén
papok himbáló füstölőjén,
s öreg zsoltárokon merengnek
a sziklahomlokú hegyek.
Fehércsuhásan száz boróka
a lankán térdre hullt a hóba,
s a krisztustövisek bogyója
mint olvasó, lassan pereg.

Fejem felett a zúzmarás ág
szelíd hajlása halk imádság,
s tudom, ma mélységes szívemhez
sekély szavam nem érhet el.
Talán a perc is mozdulatlan,
az Isten itt olyan közel van,
megáldja mind a cinkefészket,
s ezüstös csendben ünnepel.

Pity-pitty! - csak ennyi hang az élet,
a hóba rókaláb se mélyed,
oly egyszerű itt minden fenség,
oly nagyszerű e némaság!
Mi mért nem tudjuk ezt a
s a lélek hamvas hófehérjét
miért nem tartjuk büszke bájjal,
mint szűzi hó terhét a fák?

A nap dereng, mint messzi ábránd.
Most álmodik a medve málnát,
a nyúl rügyet, - s akár az álom,
ringatva múltat és jelent, -
a bükkfaágról valahányszor
egy sóhaj rezdül, mint a zápor,
pihék csodája hull szememre,
s puhán szívemre száll a csend.