Bertók László - Személyiség, ahogy esik szét

Személyiség, ahogy esik szét,

s el-elkapja még egy-egy részét,

s próbálgatja, mint az egészet,

és nem érti, hogy ki a részeg,

s a pillanat, ahogy magára,

rádöbben a katasztrófára,

s menekülne, hogy igen, nem, de,

s ellene fordul minden tette,

s a meghasonlás, ahogy végül

a zubbonyába beleszédül,

s keringőzik, mint az a másik,

akivel közben eggyé válik.

Forrás

Bertók László

Bertók László - Nagyanyám

 

Aszaltszilva arcú
görbült nagyanyám,
decemberi varjú vén gesztenyefán
Hócsillagos télben lelsz-e még magot?
Látsz-e hulló égen néha szép napot?
Lelkedet a vállad azért tartja csak,
hogy a vesző vágyak arra hulljanak?
Vagy fel tudsz még szállni,
ha a föld nehéz?

Szemed csöndje nyári mezőket idéz:
Búzavirág fényű reggelek tüzét,
érett zizzenésű élet örömét,
szikár nagyapámat friss tarló fölött,
derekán a nyárnak, aki megszökött.
És most itt kucorgol, eres küszöbön,
ajkad imát mormol, lesed hátha jön
nagyapa a csöndből hulló égen át,
ellopni a földről saját asszonyát.