2026. november 20., péntek

Fritjof Capra - Egyetlen tánc

A kvantumelmélet egyik legnyugtalanítóbb következménye, hogy a klasszikus értelemben vett, elkülönült, szilárd építőkövek egyszerűen elpárolognak a kezünk közül, amint elég közelről nézzük őket. Ami egy makroszkopikus tárgyban megfogható, kézzelfogható anyagnak tűnik, az a szubatomi szinten nem apró golyók vagy pici darabkák halmaza, hanem energiák és folyamatok sűrű, állandóan mozgásban lévő összefonódása, amelyben minden részecske csak a másokkal való kapcsolataiban és kölcsönhatásaiban nyer értelmet. Ha ezt a hálózati szemléletet következetesen végiggondoljuk, a világegyetem nem egy hatalmas gépnek bizonyul, amely alkatrészekből áll össze, hanem egyetlen osztatlan, dinamikus táncnak, amelyben a megfigyelő és a megfigyelt közötti éles határvonal is elmosódik.

Fritjof Capra, fizikus, rendszerteoretikus és mélyökológus

Forrás

2026. november 19., csütörtök

Weisz Anett - Te a híd

 
Lennél te a híd,
lennék szakadék,
mérföld rohanás –
lennél te a fék,
zsoltárra szonett.
Lennék a betű,
álmon szakadás,
lennél te a tű.

 

2026. november 17., kedd

Tompos Kátya - Átlátszó reggel


A reggel, a reggel
Az átlátszó reggel
A tegnapot váltja
Az ajtókat tárja

Hogy tervezz, hogy szervezz
Hogy álmokat kergess
Ha elesnél, felállj
Ha keresnél, találj

A vágyak, a vágyak
Most előtted járnak
A kék buszra szállnak
A városban várnak

Várják, hogy megérkezz
Ne szállj le, ne kérdezz
A boldogság benned
Csak észre kell venned

Menni, csak menni
Az élet csak ennyi
A jó buszra szállni
A rosszat feledni

Elesni, várni
Zuhanni, szállni
A végállomáson
Majd boldogan leszállni

Mindent, ma mindent
Majd elölről kezdhetsz
Ha véletlen eltévedsz
Ne szegje kedved

S ha hiányzik bármi
Hát beszélj csak róla
Keress egy társat
Ki nyitott a szóra

A vágyak, a vágyak
Most előtted járnak
A kék buszra szállnak
A városban várnak

Várják, hogy megérkezz
Ne szállj le, ne kérdezz
A boldogság benned
Csak észre kell venned

Menni, csak menni
Az élet csak ennyi
A jó buszra szállni
A rosszat feledni

Elesni, várni
Zuhanni, szállni
A végállomáson
Majd boldogan leszállni

zene: Hrutka Róbert 
szöveg: Tompos Kátya

2026. november 16., hétfő

Kovács András Ferenc - Hajnalének


Járj át, akár a virradat,
szobát a kék derengés,
hass át, rezegtess, mintha tört
pohárban kélne csengés…

Úgy légy a hangom, úgy telíts
testemben szétremegve,
mint ébredés, ha fény hasít
nehéz sötét szemekbe.

Látásommá légy: nézzelek,
akár a néma dolgok,
mint kés, ha villog meztelen,
s bőrödhöz ér a boldog…

Igaz közömbös pengeként
hatolnak át vad évek –
helyettem áradj véremül,
szeretlek, mint a vétek.

Alvó arcodra bámulok:
nem létezel te s én se –
szoríts, ha együvé sodor
a semmi szívverése…
 
 

2026. november 15., vasárnap

Várnai Zseni - Az alvó kertben


Csak halkan lépjél, Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilalt.

Csak hallga, hallga, Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?

Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.

Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik, Kedvesem,
most halkan lépjél, nesztelen.

Várnai Zseni

Forrás 

2026. november 13., péntek

Tasi Katalin - A pizsama

 


Azt a pizsamámat szeretem a legjobban,
amelyik keresztben csíkos.
Ha abban bújok ágyba, olyan vagyok, mint az almás pite:
jó illatú, és körbeleng a melegség.
Anyu elsimogatja rajtam a csíkokat,
én meg csak szuszogok, mint a puhára sült alma:
süppedek le, meg föl,
és várom, hogy hulljon rám az álom,
mint a
por
cu
kor.
 
 

2026. november 10., kedd

Benjamin Brewster - A gyakorlatról


Elméletileg minden gyakorlat.

In theory, everything is practice. 
 
***
 
Elméletileg nincs különbség az elmélet és a gyakorlat között.
Gyakorlatilag van.

In theory, there is no difference between theory and practice. 
But in practice, there is.

Benjamin Brewster

2026. november 4., szerda

Palya Bea - Csillagvágta


Kicsi lovam térdig megyen a fénybe
Fölvágtatunk jó lovacskám az égbe
Pejparipám, szekér elé befoglak
A Tejútra minden éjjel ráhajtlak

Vigyél engem hej a világ széléig
Míg a rózsám meg nem lelem csak addig
Vágtázz vélem el a világ végéig
Míg a rózsám enyém nem lesz halálig

Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én

Fényes csillag rám ragyog
Szemtükrömben fényt hagyott
Fényes csillag rám ragyog
Én is csillag, az vagyok

Csillagvágtám égbe emel
Földi létem elfeledem
Szárnyalunk fel szép szabadon
Földi létem nektek adom

Négy lábad nyargal fénysebesen
Száz színű csillámport szór
Hang nélkül dobban szép kecsesen
Csönd - mégis dalként szól

Habkönnyű ködcsóva éji zuhanás
Csillámló égi világ
Tág szemmel nézem nyíló kapuját
Új élet vár odaát

Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én 
 

 

2026. november 1., vasárnap

Lucian Blaga - Fölirat

 


Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik bennünk titkon a hazát.
A magvak, amelyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.


Fordította: Lengyel Ferenc

Inscriptie

Drumurile pe cari nu umblăm,
drumurile ce rămân în noi,
ne duc și ele, fără număr, undeva.
Cuvintele pe care nu le rostim,
cuvintele ce rămân în noi,
descoperă și ele, fără de margini, făptura.
Luptele ce nu le dăm,
luptele ce rămân în noi,
ne lărgesc și ele în taină patria.
Sămânța pe care n-o dăruim,
sămânța ce rămâne în noi,
multiplică și ea fără capăt viața.
Moartea de care nu murim,
moartea ce rămâne în noi,
ne adâncește și ea tăcerea.
Și pretutindeni prin toate
își pune temei poezia.

(1946 - 1951)