Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok.
Minden szó, amit magamról elárulok
ajándék, neked. Szent titok,
csiszolatlan gyémántok,
melyekből kirakhatsz egy arcot,
aki talán én vagyok.
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Ha karodban tartasz,
és felemelsz az égig,
tudom, táltosvért ittál az éjjel,
és én meghajlok előtted
akaratlanul,
mint nádszál a szélben.