A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Illyés Gyula. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Illyés Gyula. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 23., csütörtök

Jevgenyij Jevtusenko - Bűvölő


 
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
.
Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
mire elméd gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.
.
Halld meg mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
.
A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s álmomban s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám. 

Fordította: Illyés Gyula

Jevgenyij Jevtusenko

 ~ o ~ o ~ o ~


Заклинание

Весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.
Пусть я не там с тобой, а где-то вне,
такой далекий, как в другой стране,—
на длинной и прохладной простыне
покойся, словно в море на спине,
отдавшись мягкой медленной волне,
со мной, как с морем, вся наедине.

Я не хочу, чтоб думала ты днем.
Пусть день перевернет все кверху дном,
окурит дымом и зальет вином,
заставит думать о совсем ином.
О чем захочешь, можешь думать днем,
а ночью — только обо мне одном.

Услышь сквозь паровозные свистки,
сквозь ветер, тучи рвущий на куски,
как надо мне, попавшему в тиски,
чтоб в комнате, где стены так узки,
ты жмурилась от счастья и тоски,
до боли сжав ладонями виски.

Молю тебя — в тишайшей тишине,
или под дождь, шумящий в вышине,
или под снег, мерцающий в окне,
уже во сне и все же не во сне —
весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.
 

2017. május 19., péntek

Illyés Gyula - A hirtelen nyárra

https://hu.pinterest.com/pin/362117626279097141/
Ország-világi vigalom,
gyepen, tetőn gyors fényű bál;
reggel óta az asztalon,
a morzsák közt is áll a nyár.
Füttyel lépek az udvaron,
mosolyom friss szárnyai visznek.
Peng a kútkerék ujjamon.
Jó szaga van a mosdóvíznek.

Napszagú a törülköző,
mely a sövényen vakitott.
Nyakadon is, szeplősödő
arcodon napfényt szagolok.
Mert bújnak ők is már elő,
kedves virág mindnyája nékem!
Négy kelt ki ma. Szerénykedőn
lapulnak itt szemed gödrében.

Te voltál ifjú tavaszom,
ékesebb, hűbb, mint a mezők.
Rajtad, mosolygó arcodon
szemlélem én már az időt.
Bízva köszöntöm benned őt,
benned a siető nyarat,
az ízzel-szesszel teletölt
fürtöt és a feledtetőt:
a daloltató poharat.

2017. március 9., csütörtök

Illyés Gyula - Párbeszéd új házasok közt

https://hu.pinterest.com/pin/528891549961345364/
1
Megvoltál bennem már előbb,
mielőtt megismertelek.
    A képzelet,
    vajon a vágy is csak mélységesebb
    emlékezet?
Régóta voltam már veled
    a jövő foglya.
Mígnem megismerhettelek,
úgy is, mint a biblia mondja.
Igen, csak fölismertelek.
    Minden ragyog;
otthonian, mégis csodásan,
mint mikor fölgyullad a villany
    a kéztől, mely tapogatott,
a rég látott vidéki házban.
    Benned vagyok.

2
     Itt vagy és itt van
a jövendő a tagjaimban.

3
A tagjaimban
S az a vágyam: holtomiglan.

4
Fényben-sötétben, tündöklően –
itt vagy e termékeny tükörben.

5
Ércöntő formáimból támadt
    szobrom, ki-kilépsz, föl-alá jársz.
De megszelídült szárnyas állat
    magadtól vissza
     térsz a kalitba.
Hisz bennem hangzik csak igazán a hangod,
     az éneked.
Az én pulzusom löki – hallod –
     a véredet,
     hogy dallama helyes legyen.

6
A holnapok üresen várnak.
     Tenélküled.
     – Tenélküled.

7
De múltad sincs már, ha kibocsátlak,
    véglegesen.

8
Arcod előleg kisdedem.

9
A messzeség sem messzeség.
Fogaskerékkel a fogaskerék
forog oly egyszerűen, miképp
gondolattal a gondolat, mióta
nevetéssel a nevetés, mióta
kettőnkben az egy ölelés
körét először megfutotta.

10
Mi az: vágyat betölteni?
Teletöltődöm mindahányszor
a világgal, mint egy pohár bor,
ha szívem kedveddel teli.

11
    Bennem láthatod úgy magad,
hogy méltón megtetszhess magadnak.
    Íme hát kijavítalak
    és visszaadlak:
nagylelkű én, a mindenséggel.

12
Ekként lel visszhangot szavad,
olyat, hogy eloszlik a kétely.

13
Pórázon vagyok, annál szorosabban,
minél tágabb a birtokom.

14
     Határtalan,
úgy ember az ember, ha társa van.

15
Hidak karfáján, ló nyakán
az én kezem is végigsiklott,
jó-ívű kerékpár-kormányon;
bár kétségbeeséssel szívemben:
helyeseltem, szelíditettem,
javítottam valamit én is
ezen a miránk bízott bolygón.
Hogy otthont leljenek a nők,
arcvonásukból, bármi torzak,
fészek rakódjék a mosolynak.

16
Ahogy a röpülő madárnak
lényét, amikor eltűnik;
teljes egésznek akkor látlak,
    amikor nem vagy itt.
Szabad emlék marad utánad.
    Tágul a távlat.
    Világűröm gazdagodik.

17
Szaladt a százlábú folyó
a kavicsokon, tette dolgát.
Haladtam gyors járó-kelők közt
a városokon, én is egy csepp.
Villogtam, láttam: érlelődtek
az én tekintetemtől is
valamit még a kupolák,
a századok gyümölcsei.
Érlelődtél énvelem is
célod felé, emberiség.
Jólesett magyaráznom annak,
akivel kar-karban haladtam.
Mint gazda-pár búzamezők közt,
amelyek vasárnap is nőnek.

18
Megállt szobrászi mosolyom
gyermek-fejeken: mint lehetne
örökebb mű belőlük is.
Jött belém minden lecke: váltak
okosabbá az én nehéz
ujjaim is, a kővel küzdők,
asszonyi keblek hajlatától;
bögyükön szikrázott föl a remény,
igen, a fény az éjszakában,
melynek hajnala a jövendő.

19
Beléptél, és a fa, amelynek
vérereim az ágai
azonnal virágozni kezdtek,
azonnal gyümölcsözni kezdtek,
sátrat bontottak azonnal;
ujjbögyeim máris etetnek,
szemem szilvái neked érnek,
dalos madár szólal a számban.
Bízd rám magad.
Naponta megtermem, amid kell.
Csodák jönnek, tilalmak tűnnek.
Tied lehet ismét az alma,
az ősi anyai kebel,
bűntudat nélkül, édesen.
Kettőnké mégis a világ.

20
Ki fog tisztulni a vidék,
ki az ember meggyötört arca:
hittem nem egyszer, mikor én
ébredtem föl előbb az ágyban
és kinéztem az ablakon
új gyártelep síneire,
vén várost átszelő folyókra:
ahogy siettek a jövőbe
a hidak jegygyűrűin át.

21
Minden jelen-
pillanatom a gyermeked
s a gyermekem.

22
Egy szív: fél szárny. Most már repülhetsz.

23
    És majd elülhetsz
magadban is magánytalan
Halálban is haláltalan.

2016. november 28., hétfő

Illyés Gyula - Hű tükör

https://hu.pinterest.com/pin/447545281698519851/

Megsimogattam arcod.
Legyen tenyerem tükröd.
Lehet sokat kell türnöd,
sok ránc-hozó kudarcot.
Arcod bőrével nézzed:
épen él ifjú képed
és szebben, egyre szebben
szótartó tenyeremben.

2014. november 7., péntek

Illyés Gyula - Gyönyörű, gyönyörű

Hátam mögött - szívem is hallja
törik az őszi fű
Te jössz, tudom. Miről?
A lépted nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ
mihelyt része vagy.

Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy
a szívem is ragyogó, gyönyörű!

Ködös őszi táj ez a szív
de ha Nap besüt
üveges lombja fölragyog
tündöklik mindenütt.

2013. február 14., csütörtök

Illyés Gyula - Szerelem


Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam
szerelmedbe és úgy sodortatom magam.
Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten
rámront az izmos szél, birkózni kezd velem.

Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és
aki köré a bor egy régi nyárt igéz,
nem állanék meg, ha tekintetemtől e
hófedte hársfasor rügyezni kezdene.

Járok habok gyanánt futó finom havon,
mint egy tűnt lét felé s föl-fölszippantgatom
egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát,
két kezemen maradt szerelmed illatát.

2012. augusztus 3., péntek

Paul Eluard - Bizonyosság


Ha szólok hozzád csak azért hogy halljalak
Ha téged hallak bizonyos az értelem
Ha mosolyogsz csak azért hogy még jobban
elboríts
Ha mosolyogsz a világ tárul ki elém
Ha átölellek csak magamat folytatom
Hogyha mi élünk minden csak örömöt ad
Ha elhagylak egymást idézzük azzal is
S elválásunkkor is találkozunk.

Ford.: Illyés Gyula

2012. május 27., vasárnap

Illyés Gyula - A költő felel

Ide teszem az akácról az illatot ...
1
Dolgozom: küzdve alakítom
nemcsak magamat, aminő még
lehetek, akinek jövőjét
az „ihlet óráin” gyanítom;
formálom azt is, amivé ti
válhattok – azt munkálom én ki:
azt próbálom létre idézni,
azt a lényt, ki még csak agyag
bennetek s halvány akarat;
akire vágytok,
amikor sürgetve mondjátok:
költő, előzd meg korodat!


2
Nagy föladat; mert nemcsak bátor
nyelv kell rá, de fül is! Mert valahányszor
azt hallani,
barátaim, hogy valaki
nekiszántan
előre rohant a korából,
egy új, egy tiszta tájig,
valójában
a kor maradt csak hátra tőle,
még jó, ha nem ekkép süvöltve
a föl-fölbukó uttörőre:
– Hova fut? Elbujt! Játszik!


3
Játszunk – igy száll énekünk fel.
Játszunk
szavainkkal és életünkkel,
mert, jaj, csak az vagyunk, aminek látszunk.
Legyetek értelemmel hát irántunk,
mert nincs vállalkozóbb s bizakodóbb
szerzet minálunk;
a rosszat nem szántszándékkal csináljuk,
csupán a jót.


4
Ide teszem az akácról az illatot.
Ide teszem a Dunáról a fényt,
leányról a mosolyt, a fiuról a dacot;
ebből csinálok költeményt,
hogy gazdagodjatok.
Mert az illat a fán mégsem kevesebb,
sem a vízen a fény;
a lány s fiú csak szebb s elevenebb
s magam is több vagyok, ha én
általam erősödtetek.
Semmiből nem lesz semmi? S ára van
mindennek, ami valamire jó?
Babrálva e világ dolgaiban
valami mégis ujdonan
marad kezünkben, olvasó!