A következő címkéjű bejegyzések mutatása: László Noémi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: László Noémi. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. augusztus 25., hétfő

László Noémi - Behelyettesítés


Nem tudom, hogy lélegzem, vagy lélekzem.
Éveimmel mozdultam, vagy fékeztem.
Választottam, vagy csak kettészakadtam.
Lék vagyok, vagy töltelék a szavakban.

Sík mezőben jobbik felem mit fájlal.
Mire várok hajam minden szálával.
Mitől hull el, mitől őszül egy-egy szál.
Mókás kedvű képzeletem hol kószál.

Hová hajlok forrásvizet kortyolni.
Mi ez a sok felaggatott lomholmi.
Ősgerincek múzeumi műfényben.
Kerül minden, mikor nincs rá szükségem.

Könnyű vagyok, mint a fölfújt nejlonzsák.
Atomokban leng bennem a boldogság.
Kivetítve nagyon szép az árnyéka.
Bolyhosodik üres szívem tájéka.

László Noémi

Forrás

2017. április 10., hétfő

László Noémi - A jó kérdés

https://hu.pinterest.com/pin/67835538110513174/

Néhány hete a mell­ka­som­ban
va­la­mi úgy tesz, mint­ha fájna,
és nyom és szúr, elég erősen,
on­nan.


Tán azt akar­ja: te­gyem ki, a fényre.
Vagy kerítsek még va­la­mit köréje,
hogy szét ne röpüljön a sok ca­fat,
ha rob­ban.


Mindkét do­logról azon­nal le­mond­tam.
Jel­lemző vétek: történjen va­la­mi, én
csak a halál tu­datában
lépek.


És ami történhet, amúgy se sok.
Legföljebb nem áll hátam mögött
an­gyal, mi­kor le­blok­ko­lok.
De nem,


a szívzár szép, könnyű és egy­szerű,
nem es­het meg ve­lem, és an­gya­lom is
itt van va­la­hol, mert meg­tart
a derű:


a mell­ka­si rossz érzést leszámítva
nyu­godt va­gyok, mint­ha sikítani és
fe­jem fal­ba ver­ni nem vol­na
sem­mi ok,


mint­ha tudnám: méltányo­san
és bölcsen cse­le­ked­tem,
miután min­den helyénvaló
kérdést fel­tet­tem.

2016. november 10., csütörtök

László Noémi - Néhány komoly

https://hu.pinterest.com/pin/251216485438478760/
Néhány komoly
személy szerint könyvem
a felnőttekkel igazságtalan.
Minden bizonnyal igazuk lehet,
mégsem gondolom meg magam.

Az ember hiába fegyelmezett,
uralkodik magán, tart önvizsgálatot.
Legyűrik, elnyomják, fejére
telepednek. Ebből elég.
Kipakolok.

2016. február 15., hétfő

László Noémi - Mindig van valami

http://browseideas.com/black-and-white-portrait-photography/
nagy feladat. Leszaladni az ezer métert,
fejben szorozni, átúszni a medencét
keresztben, víz alatt; vállalni a hibát,
főleg, ha nincs rá mentség. 


Mindig van valami, amit nem értek,
kihagyok, elsietek, összetépek. Elég
megerőltető ezek után szépen, egyenes
háttal kacagni a képen, hogy lássák: 


vidám vagyok és egészséges,
mint a makk. Mert a gyerekek
olyan boldogak.

László Noémi - Apróságok dicsérete

http://everyday-glimpses.blogspot.hu/2010/03/50-thingsno-8.html

Valamit adnék még neked:
mákszem nagyságú verebet,
tengeri sünt, törött csigát,
kallódó szarvaskoronát;
ösvényt, bozótosat, noha
tudod már: nem visz sehova;


amit egy pille itt hagyott:
tétova hangot, illatot,
parányi színes szirmokat,
takard be álmos arcodat,
mit bárki rögvest elfeled:
mindenből azt a keveset.

2012. november 23., péntek

László Noémi - Mondd el nekem


Mondd el nekem,
miért nem vagy idegen,
mozdulataid
honnan ismerem,
miért tudom rólad,
amit még te sem?

Mondd, meddig tűröd
azt, hogy olvasom,
mit ír a ránc
tűnődő arcodon,
hogy szótlanságod
értem, hallgatom?

Tanulod-e mi az,
amitől félek,
hol nyitott ajtót
testemen a lélek,
mit mondanék,
amikor nem beszélek?

Végül csak annyit:
vigyázol-e rám,
ha nem jut már
eszembe a szezám,
leszel-e testvérem,
anyám, apám?

Tudod-e, amit én
nem tudhatok,
amiről holdtöltekor
álmodok,
emlékszel-e, ha
el vagyok feledve,
s velem vagy-e,
amikor nem vagyok?

Álmomban, egyszer,
súgva-settenkedve
eljössz-e velem
sétálni a csendbe,
és engeded-e majd,
ha megfagyok,
hogy eltemessenek
a tenyeredbe?