2026. szeptember 23., szerda

Szabó T. Anna - A kert



Most erőszakos kora őszi nap
melengeti a málló tűzfalat,
a hársfák könnyű aranypénzeit,
a csitri lányok csupasz térdeit,
a homokozó sárgán virító,
elhagyott lapátját, zöld dió
hasadt húsát, a fényfoltokra gyűlő
bodobácsokat, az elvadult szőlő
súlyos bogyóit, egyenként kirajzol
minden kavicsot, krikszkrakszokat karcol
az aszfaltra, a kerítés elé,
most minden lomb és háztető övé,
ő uralkodik mindenek felett –
s hogy kifogja a búvó meleget,
fényes ökörnyálakat ereget,
s a pók-csalikat sorban belemártja
a hűvösödő árnyékpocsolyákba.

Részlet. Vagyok című kötet

Forrás 

2026. szeptember 21., hétfő

Johann Wolfgang Von Goethe - Rád gondolok


Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
 
Téged látlak, ha szél porozza távol az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
 
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
 
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
 
Fordította: Szabó Lőrinc 

2026. szeptember 19., szombat

Csukás István - Számon méz íze van

 

Évszakom az ősz, évszakom a szerelem,
ruhámra varrom kettős címerem,
csatámra várok, néma rajvonal
vonul s itthagy látomásaival,
ökörnyál fércel vadul szétszakadt,
összefüggéstelen évszakokat,
szerelem enyhít nagyra tervezett
futást, ha pihenőkre szétesett;
piros szem pillog a bokor alól,
hogy így is jó lesz, hogy már így lesz jól,
ha sátort ver fölém a nő s szelíd
szavakkal oldja szívem görcseit,
álomkék égboltra visszaevez
velem s ha madár-gyöngéden neszez;
hogy így lesz jó, ha halhatatlanul
az ifjúság páros szobra felmagasul,
háttal a halálnak, szemben a halállal,
ha örömből, kínból egyforma részt vállal;
ha lobogtatja kendőjét, a remény
zászlóját s fényfoltok sütnek szemén,
s mosolya villan, nyári zivatar,
ha lányos bújába lágyan betakar,
már így lesz jó; számon méz íze van,
fejemnél csillag muzsikál hangtalan.
 

2026. szeptember 14., hétfő

B. Mester Éva - Körülötted

  
 
Labirintus szép szavakból,
elrejtett az utcazajtól.
Bolyongtam az életedben,
lábujjhegyen jártam-keltem.

Körülötted rejtett vágyak,
délutáni apró árnyak,
csendre intett halk remények,
zsebre vágott szenvedélyek.

Őszirózsa, templom tornya,
homokszemek, utca gondja,
bőr alatti villanások…
Ködöt borít az ősz rátok.

B. Mester Éva

Forrás