Szabó T. Anna - Örökmúlás

 

hidd el, már rég tudom,

hogy jó tempóban haladok

a megkezdett úton,

mert testem eszköz, munkagép,

s a hangom a zeném,

az tart meg csak a szakadék

imbolygó peremén,

vigyázok, le nem zuhanok,

élek, amíg lehet,

mert vagyok az, aki vagyok,

szeret, aki szeret,

 

egyszerre óvott s kitakart

valóság és csoda,

láttam, az ember hova tart,

de azt is, kicsoda,

szemembe nézz, mert nem zavar,

hogy bántasz vagy dicsérsz,

mert aki tudja, mit akar,

az tudja, mennyit érsz,

és bármilyen mély kútba nézz,

lent látni az eget,

ha tudod, hogy a rész egész,

semmi sem hiteget,

 

de fényes minden pillanat,

és lélegzik a csend,

a föld felett, az ég alatt,

távol és idebent,

mert minden lélegzet zene,

ha mélyén vér lobog,

ha az örökét üteme

a testen átdobog,

nem hangszer vagyok: muzsika,

én játszom magamon –

 

ne mondd, hogy meg sosem halok:

legjobban én tudom.

 

Forrás 

Láng Eszter - Ha megkérdeznél

Sándornak. Hommage vagy ilyesmi

ha megkérdeznél
mi az élet értelme
azt válaszolnám
legyél olyan mint az eső
amely megöntözi a szomjazó virágokat
megújítja a napégette füveket
megitatja a galambokat és a verebeket
és a kóbor macskákat is

és adj magadból egy kicsit nekem is
hogy én is adhassak vissza magamból neked

mert az élet olyan
kell adni is hogy valamit kapjunk cserébe

és olyan az élet: szépen szőtt
gyapjúszőnyeg a lábunk előtt
kelim arab és székely mintázattal
és sokan jártak rajta előttünk
ki van kopva itt-ott
mégis elevenek színei a naplementében
és titokzatosak éjszakai labirintjai
járnunk kell rajta
nem lehet kikerülni

és vadalmafák nőnek ligeteiben
fanyar gyümölcsöket hozók
és évtizedek kellenek nemesítésükhöz
de a gyümölcsfa terem és ez a lényeg
és magvaiból új fák csíráznak
és nyesni kell az ágakat
és oltani édes almák vesszejét a vadba
és öntözni kell bőven

ezért legyél te eső
ködbe harmatba felhőbe rejtező
és akkor tudni fogod mi az élet értelme
megöntözöd a rózsákat a kertben
a muskátlikat a tornác karján
és tudni fogod akkor
ha nem kérdezném, mi az élet értelme
és nem kérnék nem várnék senkitől
tőled se semmit
szórnám kincseim tengernyi aranyam
ezüstöm pazarul
mint a szél a bíbor és okker
faleveleket októberi szőlőskert fölött
– a szőlő mézén darázshadak –
szórnám kincseim számolatlanul
aranyaim ott csillognának az érett szemeken
ezüstjeim harangvirágok sátorában
és szelíd énekek kelnének az ég alatt
selyemsuhogással szállnának magasra a galambok
és én is mintha szárnyam lenne úgy repülnék
forognék kitárt karokkal arcomat a napnak vetve
nem kérnélek, nem várnék tőled se másoktól se semmit
nem kérdeznélek, mi az élet értelme
lenne-e válaszod mégis, akármilyen is
fel nem tett kérdéseimre, lenne-e?

Láng Eszter

Forrás 

 

 

Karl Friston - Amit valóságnak nevezünk ...

 

Amit valóságnak nevezünk, az nem közvetlenül adott. Az agy nem a világot látja, hanem egy belső modellt futtat, amely folyamatosan előrejelzi, mi fog történni. Minden érzékelés valójában egy összehasonlítás: a várakozás és a beérkező jel közötti különbség. Amit tapasztalunk, az nem a világ maga, hanem a hibák finom korrekciója egy belső szimulációban. Ebben az értelemben nem passzív megfigyelők vagyunk, hanem aktív előrejelző rendszerek, amelyek folyamatosan a bizonytalanság csökkentésére törekednek. A stabil valóságérzet nem abból születik, hogy közvetlenül hozzáférünk a világhoz, hanem abból, hogy a modellünk elég jól működik ahhoz, hogy ne boruljon szét. Amit ‘én’-nek érzünk, az is ennek a modellnek egy része: egy hasznos konstrukció, amely segít fenntartani a belső egyensúlyt egy alapvetően zajos és kiszámíthatatlan világban.

Ebben a keretben a ‘valóság’ nem valami, amit felfedezünk, hanem valami, amit folyamatosan generálunk és optimalizálunk. Az idegrendszer nem a világ reprezentációjára törekszik, hanem arra, hogy minimalizálja a meglepetést: azt, amit nem tudna beilleszteni a saját belső modelljébe. Ebben az értelemben még a cselekvés is az észlelés meghosszabbítása — egy módja annak, hogy a világot olyanná alakítsuk, amilyennek előre „jósolhatónak” kell lennie a túléléshez. A stabilitás tehát nem igazság, hanem sikeres előrejelzés.

 

Karl Friston - idegtudós

 

Forrás 

 

How the brain constructs reality 

Karl Friston on consciousness and neuroscience 

Fodor Ákos - Figyelmeztetés

 

Szerelem szunnyad
bennem, mint gongban a hang
– úgy érints, vagy ne.

 

Forrás

Lator László - Mintha aludnál

Tűzzel izzik az árnyék

a forró szelek évszaka ez

haragosan zúgnak ilyenkor

távoli tölgyesek

 

Gyűszűvirágok nyílnak a kertben

kelyhük füstölve ég

kábultan földre hull ha

szirmukra száll a méh

 

Ragadós nedvet izzad az ág

és földre hajol

Mintha aludnál az út

egyszer csak elfogy a lábad alól

 

ez már a lápvidék

homályos pára felette

lebegő nagy szitakötők

ülnek a forró fellegekre

 

a víz felett villognak illetetlen

milyen pazarló pillanat

szárnyuk hegyén a rezzenések

gazdag szeszéllyel játszanak

 

Itt buja fű tenyészik gólyahír nyit de lenn

a zöld alatt rejtett erek sziszegnek szüntelen

lépted nyomán a süppedékes földből

a víz mohón mindenfelől előtör

holnap magasra nő ezen a helyen is a sás

a folytonos teremtés egykedvű változás

 

ó beljebb már a fordított bozót

az égerfák gyökere vízbe lóg

és remegő növényzet közt lebeg

az arcod a homályos mély felett

 

érzed hogy vonz a víz s egyszerre csak a vad

hurkos hínárszorítás rád tapad

belülről látod mint sugárzik át

a gyűrűző rezgésen a világ

 

s a vízszintesre ferdült fény alatt

köréd gyűlnek a lomha nagy halak

 

(nyitott szemmel heversz síkos csigák között

szakállas hallgatás nő benned kívüled és lassan megkötöz

a víz színén virágszirom hintázik fenn a nap

hallod hogy bugyborékol a sűrű lágy iszap)

 

Mintha aludnál

az út egyszercsak elfogy lábad alól

tárul a hajnal kelyhe

s ismét összehajol

 

az arcod most homályos mély felett

remegő zöld növények közt lebeg

 

Mintha aludnál

nem emlékszel és semmit sem feledhetsz

A roppant meleg éjszaka

körötted egyre fényesebb lesz

 

Áttetsző közeli tűz

fénylik a füvek alól

Tárul a napok kelyhe

s ismét összehajol

 

(belülről látod mint sugárzik át

a gyűrűző rezgésen a világ

virágszirom a víz színén a nap

érzed hogy bugyborékol a sűrű lágy iszap)

Lator László

Forrás

Fodor Ákos - Belső monológ

(Úgy megváltoztam, hogy
alig ismerek rád.)

 

Forrás

Ágai Ágnes - Dél

 

Elvágólag.
Az előtt és az után között.
Metszéspont. Tobzódás.
Most van a Nap delelőben.
Csúcsforma. Koncentrált sugárzás.
UV és a többiek.
Az alkony még messze.
Szép, szikrázó perzselődés.
Erőtelj. Délidőben.
Nincs reggelidő és nincs estidő.
Csak délidő van. Ebédidő.
Rágcsálás, nyelés, szusszanás.
Dolce far niente.
A dél nem romantikus.
Délben nem ölelkezünk,
nem születünk, nem halunk meg.
Ezt jobb hajnalra hagyni.
Délben élünk és töltekezünk.
Délben húsz és harminc év között vagyunk.
A dél egy pillanatig tart.
Aztán a Nap szedelődzködik.
De délben ennek nyoma sincs.
Dél van.

Forrás