Tracee Ellis Ross - Minden nap tanulom

Minden nap tanulom, hogy a jelenlegi állapotom és a vágyott életem közötti távolság ne rémítsen meg, hanem inspiráljon.

I am learning every day to allow the space between where I am and where I want to be to inspire me and not terrify me.

Tracee Ellis Ross

Fercsik László - padlás karjában

padlás karjában

hányszor szunnyadt el az éj -

bagoly meséken

Fercsik László

Forrás

Aldo Leopold - A vadonról

Aki egyszer megszereti a vadont, annak többé nem csupán táj lesz. Minden ösvény történetet mesél, minden nyom egy életet rejt, minden hajnal pedig új reményt hoz.

Forrás 

Aldo Leopold, amerikai ökológus, erdész

Weöres Sándor - Egysoros versek

David Lazar Photography

VII

A mindenség a szemedben fészkel.

Forrás

Egysoros versek

Szabó T. Anna - A kert

Most erőszakos kora őszi nap
melengeti a málló tűzfalat,
a hársfák könnyű aranypénzeit,
a csitri lányok csupasz térdeit,
a homokozó sárgán virító,
elhagyott lapátját, zöld dió
hasadt húsát, a fényfoltokra gyűlő
bodobácsokat, az elvadult szőlő
súlyos bogyóit, egyenként kirajzol
minden kavicsot, krikszkrakszokat karcol
az aszfaltra, a kerítés elé,
most minden lomb és háztető övé,
ő uralkodik mindenek felett –
s hogy kifogja a búvó meleget,
fényes ökörnyálakat ereget,
s a pók-csalikat sorban belemártja
a hűvösödő árnyékpocsolyákba.

Részlet. Vagyok című kötet

Forrás 

Johann Wolfgang Von Goethe - Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.

 

Téged látlak, ha szél porozza távol az útakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

 

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben ha néma csend borul rám,

téged köszönt.

 

Lelkünk egymástól bármily messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?!

 

Fordította: Szabó Lőrinc 

Csukás István - Számon méz íze van

 

Évszakom az ősz, évszakom a szerelem,

ruhámra varrom kettős címerem,

csatámra várok, néma rajvonal

vonul s itthagy látomásaival,

ökörnyál fércel vadul szétszakadt,

összefüggéstelen évszakokat,

szerelem enyhít nagyra tervezett

futást, ha pihenőkre szétesett;

piros szem pillog a bokor alól,

hogy így is jó lesz, hogy már így lesz jól,

ha sátort ver fölém a nő s szelíd

szavakkal oldja szívem görcseit,

álomkék égboltra visszaevez

velem s ha madár-gyöngéden neszez;

hogy így lesz jó, ha halhatatlanul

az ifjúság páros szobra felmagasul,

háttal a halálnak, szemben a halállal,

ha örömből, kínból egyforma részt vállal;

ha lobogtatja kendőjét, a remény

zászlóját s fényfoltok sütnek szemén,

s mosolya villan, nyári zivatar,

ha lányos bújába lágyan betakar,

már így lesz jó; számon méz íze van,

fejemnél csillag muzsikál hangtalan.

 

Csukás István

Forrás