Amit valóságnak nevezünk, az nem közvetlenül adott. Az agy nem a világot látja, hanem egy belső modellt futtat, amely folyamatosan előrejelzi, mi fog történni. Minden érzékelés valójában egy összehasonlítás: a várakozás és a beérkező jel közötti különbség. Amit tapasztalunk, az nem a világ maga, hanem a hibák finom korrekciója egy belső szimulációban. Ebben az értelemben nem passzív megfigyelők vagyunk, hanem aktív előrejelző rendszerek, amelyek folyamatosan a bizonytalanság csökkentésére törekednek. A stabil valóságérzet nem abból születik, hogy közvetlenül hozzáférünk a világhoz, hanem abból, hogy a modellünk elég jól működik ahhoz, hogy ne boruljon szét. Amit ‘én’-nek érzünk, az is ennek a modellnek egy része: egy hasznos konstrukció, amely segít fenntartani a belső egyensúlyt egy alapvetően zajos és kiszámíthatatlan világban.
Ebben a keretben a ‘valóság’ nem valami, amit felfedezünk, hanem valami, amit folyamatosan generálunk és optimalizálunk. Az idegrendszer nem a világ reprezentációjára törekszik, hanem arra, hogy minimalizálja a meglepetést: azt, amit nem tudna beilleszteni a saját belső modelljébe. Ebben az értelemben még a cselekvés is az észlelés meghosszabbítása — egy módja annak, hogy a világot olyanná alakítsuk, amilyennek előre „jósolhatónak” kell lennie a túléléshez. A stabilitás tehát nem igazság, hanem sikeres előrejelzés.
How the brain constructs reality
Karl Friston on consciousness and neuroscience
