Csak halkan lépjél, Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilalt.
Csak hallga, hallga, Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?
Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.
Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik, Kedvesem,
most halkan lépjél, nesztelen.
Szóvarázslók
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2026. november 15., vasárnap
Várnai Zseni - Az alvó kertben
2026. november 13., péntek
Tasi Katalin - A pizsama
Azt a pizsamámat szeretem a legjobban,
amelyik keresztben csíkos.
Ha abban bújok ágyba, olyan vagyok, mint az almás pite:
jó illatú, és körbeleng a melegség.
Anyu elsimogatja rajtam a csíkokat,
én meg csak szuszogok, mint a puhára sült alma:
süppedek le, meg föl,
és várom, hogy hulljon rám az álom,
mint a
por
cu
kor.
2026. november 10., kedd
Benjamin Brewster - A gyakorlatról
Elméletileg minden gyakorlat.
In theory, everything is practice.
***
Elméletileg nincs különbség az elmélet és a gyakorlat között.
Gyakorlatilag van.
In theory, there is no difference between theory and practice.
But in practice, there is.
2026. november 4., szerda
Palya Bea - Csillagvágta
Kicsi lovam térdig megyen a fénybe
Fölvágtatunk jó lovacskám az égbe
Pejparipám, szekér elé befoglak
A Tejútra minden éjjel ráhajtlak
Vigyél engem hej a világ széléig
Míg a rózsám meg nem lelem csak addig
Vágtázz vélem el a világ végéig
Míg a rózsám enyém nem lesz halálig
Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én
Fényes csillag rám ragyog
Szemtükrömben fényt hagyott
Fényes csillag rám ragyog
Én is csillag, az vagyok
Csillagvágtám égbe emel
Földi létem elfeledem
Szárnyalunk fel szép szabadon
Földi létem nektek adom
Négy lábad nyargal fénysebesen
Száz színű csillámport szór
Hang nélkül dobban szép kecsesen
Csönd - mégis dalként szól
Habkönnyű ködcsóva éji zuhanás
Csillámló égi világ
Tág szemmel nézem nyíló kapuját
Új élet vár odaát
Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én
Fölvágtatunk jó lovacskám az égbe
Pejparipám, szekér elé befoglak
A Tejútra minden éjjel ráhajtlak
Vigyél engem hej a világ széléig
Míg a rózsám meg nem lelem csak addig
Vágtázz vélem el a világ végéig
Míg a rózsám enyém nem lesz halálig
Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én
Fényes csillag rám ragyog
Szemtükrömben fényt hagyott
Fényes csillag rám ragyog
Én is csillag, az vagyok
Csillagvágtám égbe emel
Földi létem elfeledem
Szárnyalunk fel szép szabadon
Földi létem nektek adom
Négy lábad nyargal fénysebesen
Száz színű csillámport szór
Hang nélkül dobban szép kecsesen
Csönd - mégis dalként szól
Habkönnyű ködcsóva éji zuhanás
Csillámló égi világ
Tág szemmel nézem nyíló kapuját
Új élet vár odaát
Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én
2026. november 2., hétfő
2026. november 1., vasárnap
Lucian Blaga - Fölirat
Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik bennünk titkon a hazát.
A magvak, amelyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.
Fordította: Lengyel Ferenc
Inscriptie
Drumurile pe cari nu umblăm,
drumurile ce rămân în noi,
ne duc și ele, fără număr, undeva.
Cuvintele pe care nu le rostim,
cuvintele ce rămân în noi,
descoperă și ele, fără de margini, făptura.
Luptele ce nu le dăm,
luptele ce rămân în noi,
ne lărgesc și ele în taină patria.
Sămânța pe care n-o dăruim,
sămânța ce rămâne în noi,
multiplică și ea fără capăt viața.
Moartea de care nu murim,
moartea ce rămâne în noi,
ne adâncește și ea tăcerea.
Și pretutindeni prin toate
își pune temei poezia.
(1946 - 1951)
2026. október 31., szombat
Fodor Ákos - Vígrendeletek
Vannak s méltán, akik szoborrá halnak.
– Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.
– Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.
***
Ha tűnni tűnnék egykor e világból:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







