Copyright: Daniel C Browning Jr,
a Csendes-óceán délkeleti részén.
Nem, szerelmem, jobb, ha a királynő nem ismeri fel
arcodat, így szebb,
távol a szobroktól, a hajad
súlyától a kezeimben. Emlékszel
a mangareva fára, amelynek virágai
hajadba hullottak?
Ezek az ujjak nem olyanok,
mint a fehér szirmok: nézd meg őket jól, olyanok, mint a gyökerek,
olyanok, mint a kövek közül növő hajtások, melyeken gyík
surran.
Ne féld, megvárjuk, míg esik, meztelenül. Az eső, ugyanaz, ami Manu Tara fölött hullik.
Ám ahogy a hullámverés a köveken szépen szelidül,
úgy hull ránk is, gyengéden átmosva minket
a félhomályon át, Ranu Raraku
ürege mélyére.
Így hát
ne hagyd, hogy a halászok vagy a boroskancsó láthassanak téged.
Borítsd égő melleidet a számra,
és legyen a hajkoronád éjszakai mennybolt számomra,
nedves illatú sötétség, amely körülölel.
Éjszaka azt álmodom,
hogy te és én két növény vagyunk,
együtt növekedtünk,
gyökereink összefonódtak,
és úgy ismered a földet
és az esőt, mint a számat,
hiszen mi is
földből és esőből vagyunk.
Úgy hiszem, halálunkkal
ott lent álmodunk tovább
mélyen, ott a szobor lábainál
ami az Óceánt bámulja, amiből születtünk
hogy építsünk és szeressünk.
Kezem nem volt vaskemény, amikor találkoztunk,
egy másik tenger
vizei áramlottak rajta, mintha hálón folynának át;
most a víz és a kövek magokat és titkokat táplálnak.
Szunnyadva és meztelenül szeress:
olyan vagy a parton, mint egy sziget
szerelmed kavargó mélység, szerelmed bámulatos, az álmok üregében rejtőző,
olyan, mint a tenger hullámzása körülöttünk.
És amikor én is elalszom
a szerelmedben, meztelenül,
hagyd a kezemet a melleid között, hogy együtt lüktessen
esőtől nedves kincseiddel.
~ B
A Canto General című mű Rapa Nui-ciklusának része, amely tükrözi Neruda mély érdeklődését a csendes-óceáni őslakosok története, tere, ideje és annak monumentálisa iránt.
~ o ~ o ~ o ~
The rain (Rapa nui)
No, better the Queen not recognize
your face, it’s sweeter
this way, my love, far from the effigies, the weight
of your hair in my hands. Do you remember
the Mangareva tree whose flowers fell
in your hair? These fingers are not like
the white petals: look at them they are like roots,
they are like stone shoots over which the lizard
slides. Don’t be afraid, we will wait for the rain to fall, naked,
the rain, the same as falls over Manu Tara.
But just as water inures its strokes on the stone,
it falls on us, washing us softly
towards obscurity down below the hole
of Ranu Raraku. And so
don’t let the fishermen or the wine-pitcher see you.
Bury your twin-burning breast on my mouth,
and let your head of hair be a small night for me,
a darkness of wet perfume enveloping me.
At night I dream that you and I are two plants
that grew together, roots entwined,
and that you know the earth and the rain like my mouth,
since we are made of earth and rain. Sometimes
I think that with death we will seep below,
in the depths at the feet of he effigy, looking over
the ocean which brought us here to build and make love.
My hands were not ferrous when they met you, the waters
of another sea went through them as through a net; now
water and stones sustain seeds and secrets.
Sleeping and naked, love me: on the shore
you are like the island: your love confused, your love
astonished, hidden in the cavity of dreams,
is like the movement of the sea around us.
And when I too begin falling asleep
in your love, naked,
leave my hand between your breasts so it can throb
along with your nipples wet with rain.
Fordította: Anthony Kerrigan
Forrás
~ o ~ o ~ o ~
La lluvia (Rapa Nui)
NO, que la reina no reconozca
tu rostro, es más dulce
así, amor mío, lejos de las efigies, el peso
de tu cabellera en mis manos, recuerdas
el árbol de Mangareva cuyas flores caían
sobre tu pelo? Estos dedos no se parecen
a los pétalos blancos: míralos, son como raíces,
son como tallos de piedra sobre los que resbala
el lagarto. No temas, esperemos que caiga la
lluvia, desnudos,
la lluvia, la misma que cae sobre Manu Tara.
Pero así como el agua endurece sus rasgos en la
piedra,
sobre nosotros cae llevándonos suavemente
hacia la oscuridad, más abajo del agujero
de Ranu Raraku. Por eso
que no te divise el pescador ni el cántaro.
Sepulta
tus pechos de quemadura gemela en mi boca,
y que tu cabellera sea una pequeña noche mía,
una oscuridad cuyo perfume mojado me cubre.
De noche sueño que tú y yo somos dos plantas
que se elevaron juntas, con raíces enredadas,
y que tú conoces la tierra y la lluvia como mi
boca,
porque de tierra y de lluvia estamos hechos.
A veces
pienso que con la muerte dormiremos abajo,
en la profundidad de los pies de la efigie,
mirando
el Océano que nos trajo a construir y a amar.
Mis manos no eran férreas cuando te conocieron, las
aguas
de otro mar las pasaban como a una red; ahora
agua y piedras sostienen semillas y secretos.
Ámame dormida y desnuda, que en la orilla
eres como la isla: tu amor confuso, tu amor
asombrado, escondido en la cavidad de los sueños,
es como el movimiento del mar que nos rodea.
Y cuando yo también vaya durmiéndome
en tu amor, desnudo,
deja mi mano entre tus pechos para que palpite
al mismo tiempo que tus pezones mojados en
la lluvia.
