Áprily Lajos - „Ó idő, futós idő"

 

„Ó idő, futós idő"
Csokonai

Futottál, mint az őz, ha valahol
mögötte erdőn vad kopó csahol.

Aztán átvetted szarvas iramát,
kinek farkasok szaglásszák nyomát.

S most, hogy koromból ennyi év lejárt,
száguldasz, mint a síkon a gepárd.

Jelenkor - 8. évf. 3. sz. (1965. márc.)

Hajnal Anna - Kisüt a nap

Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;

zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.

1975. június

Hajnal Anna

Forrás

Tóth Csilla - szabadság

 

a szűk ajtón át
is ki tudunk lépni egy
óriási térre

Forrás 

 

Tóth Csilla 

Weöres Sándor - Kerti jelenet

A madár elszáll,
a gally utána kiegyenesül.

Magyar haiku versek; Tükör, 1936/5. 347. oldal

Gősi Vali - Áldás

(Várakozás)

Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos, igéző várakozás,
s mint harsány, újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás.

Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,
fölrázva hosszan álmodók hadát,
múlik az árvák néma szenvedése:
balzsam az éteri hajnalhasadás.

Vedli a szürkület árnyék-ruháját,
omlik a földre a fényüzenet,
enyhül a kín, ahogy árad az áldás,
az ünnepre virradó világ felett.

Forrás

Gősi Vali

Kovács-Lázók Nikoletta - Haikuk

nem hagy nyugodni

ajtót nyitok magamra –
gyermek kuporog

*

kettős érzés ez
mert a mélység folyton húz –
lenn is én vagyok

*

nyugtalan a fény
napok óta nem talál –
magamban vagyok


Forrás / Kovács-Lázók Nikoletta

József Attila - A számokról

 

Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok -
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.

*
1924 első fele

 *

 A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik.