Palya Bea - Csillagvágta

Diana Lancaster Art

Kicsi lovam térdig megyen a fénybe
Fölvágtatunk jó lovacskám az égbe
Pejparipám, szekér elé befoglak
A Tejútra minden éjjel ráhajtlak

Vigyél engem hej a világ széléig
Míg a rózsám meg nem lelem csak addig
Vágtázz vélem el a világ végéig
Míg a rózsám enyém nem lesz halálig

Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én

Fényes csillag rám ragyog
Szemtükrömben fényt hagyott
Fényes csillag rám ragyog
Én is csillag, az vagyok

Csillagvágtám égbe emel
Földi létem elfeledem
Szárnyalunk fel szép szabadon
Földi létem nektek adom

Négy lábad nyargal fénysebesen
Száz színű csillámport szór
Hang nélkül dobban szép kecsesen
Csönd - mégis dalként szól

Habkönnyű ködcsóva éji zuhanás
Csillámló égi világ
Tág szemmel nézem nyíló kapuját
Új élet vár odaát

Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én 

 

 

Pablo Picasso - Nem keresek

 

 

Nem keresek. Találok.

 
Yo no busco, yo encuentro.

 
Pablo Picasso

 

Lucian Blaga - Fölirat

 

Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik bennünk titkon a hazát.
A magvak, amelyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.

Forrás

Fordította: Lengyel Ferenc

Inscriptie

Drumurile pe cari nu umblăm,

drumurile ce rămân în noi,

ne duc și ele, fără număr, undeva.

Cuvintele pe care nu le rostim,

cuvintele ce rămân în noi,

descoperă și ele, fără de margini, făptura.

Luptele ce nu le dăm,

luptele ce rămân în noi,

ne lărgesc și ele în taină patria.

Sămânța pe care n-o dăruim,

sămânța ce rămâne în noi,

multiplică și ea fără capăt viața.

Moartea de care nu murim,

moartea ce rămâne în noi,

ne adâncește și ea tăcerea.

Și pretutindeni prin toate

își pune temei poezia.

(1946 - 1951)

Forrás

Lucian Blaga

Fodor Ákos - Vígrendeletek

 

Vannak s méltán, akik szoborrá halnak.
– Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.

 ***  

Ha tűnni tűnnék egykor e világból:

csak szerte-szálltam majd. Mint a virágpor.

 

Forrás

Szabó T. Anna - Felemel...

Felemel: minden látvány emelet.
Felmutat tájat, felhőt, levelet.
Megtart és éltet: fényt ad, vért, erőt.
Úgy figyel téged, hogy te nézed őt.

Neked szól minden: színek, sugarak,
neked leng minden: ágak, madarak.
Neked zeng minden: tiszta, teljes, ép.
Érted zúg minden: forgat, kerge-szép!

Minden, de minden: érted él, dobog.
Áradó képek: tőled boldogok!
Minden de minden átjár: hisz tied.
Nem is kell értsed: elég, ha hiszed.

 

Forrás: Anna bejegyzése a mai napon 

Major Petra - Keresztkérdés

Mivel töltöd el az időt?
És az idő mivel tölt el téged?

Forrás: Petra szerzői oldala

Csukás István - Sün Balázs

 

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.

Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

Így ni! – mondta – most már 

végre kényelmesen alhatok!

Nem tolnak ki

a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.

Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”

Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:
Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökõdve
Kiszorult a küszöbre.

Ejnye! –mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”