Szepes Mária - A felismerésről

Az ember legnagyobb tragédiája nem az, hogy szenved, hanem az, hogy nem érti meg szenvedése értelmét. Mert minden fájdalom egy kapu: mögötte ott vár a felismerés, amely nélkül a lélek nem tud továbblépni.

Szepes Mária

Tindia - Áradás

 

Kerek e káposzta

Száraz e levele

Búsul e küsleány

Nincsen szeretője

 

Ne búsulj, ne búsulj

Ne es siránkozzál

Mert rendel ez Isten

Csak jól imádkozzál

 

Hová ménsz, hová ménsz

Szép karcsú legényke

Ide s oda menek

Hol szeretőt lelek

Ide s oda menek

Hol szeretőt lelek

 

Ki az ő édesit

Igazán szereti

Nincsen olyan árvíz

Hogy fel nem keresi

 

Én es édesemet

Igazán szerettem

Nem volt olyan árvíz

Hogy fel nem kerestem

Nem volt olyan árvíz

Hogy fel nem kerestem

 

Nyilkón túl édesem

Virágos kertjébe

Virágot ültetget

Szerelem földjébe

 

Nem láttam édesem

Személyednek párját

Karcsú derekadnak

Szemem előtt mását

 

Úgy hallottam rózsám

Rózsafán termettél

Áldott az a napom

Melyen megszerettél

Áldott az a napom

Melyen megszerettél 

Tindia

Lázár Ervin - Dömdödöm

 

Réber László, grafikusművész

 

Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit.

El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. 

Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. 

Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. 

Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.”

S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

 

Lázár Ervin - A négyszögletű kerekerdő (részlet)

 

Forrás  

Szabó T. Anna - Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsegessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.

 

Forrás 

Jenny Odell - Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban

Az olyan platformok, mint a Facebook vagy az Instagram, duzzasztógát módjára működnek, tőkésítik a mások iránti természetes érdeklődésünket és a közösség iránti örök igényünket, eltérítik és meghiúsítják a legbensőbb vágyainkat, és hasznot húznak belőlük. El kellene végre ismernünk, hogy az egyedüllét, a szemlélődés és a baráti hangulat nemcsak önmagukban és önmagukért létező célok, hanem elidegeníthetetlen joga mindenkinek, aki van olyan szerencsés, hogy él.

Jenny Odell - A semmittevés forradalma  10. oldal

Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban

Áprily Lajos - A somvirágos oldal

Elment a gond a hóval,

felhőn is fény nevet.

A somvirágos oldal

arannyal integet.

Ha utas jön hajóval,

a hegyre feltekint:

– Ni, somvirágos oldal…

És issza azt a színt.

Itt ős szó járta s ó dal,

a Zách-lány is dalolt,

a somvirágos oldal

sütkérezője volt.

A somvirágos oldal

lejtőjén túl, alul,

kő- és keresztfa-sorral

kis temető lapul.

Beszélgess ott a holttal,

tavasszal érzi még:

– A somvirágos oldal,

az volt gyönyörűség.

Szelíd, egyszerű szóval

kérem: míg élhetünk,

szép somvirágos oldal,

adj jó tavaszt nekünk.

Forrás 

Áprily Lajos

Dés László, Geszti Péter - Venni nagy levegőt

Az a srác a mi utcánkból, az a srác hova lett,

aki lógni az órákról veled úgy szeretett.

Az a srác, az a szélfútta, egyedül csakis ő tudta

úgy fogni a kezedet, hogy soha ne feledd.

Az a srác a mi utcánkból, az a srác hova lett,

aki küldte az udvarról fel a füttyjeleket.

Ha az éneket ő fújta, egyedül csakis ő tudta

úgy játszani el a dalt, hogy boldogan belehalt.

Az a srác a mi utcánkból, az a régi gyerek,

keresem, hogy a tükrömből, ugye visszanevet.

Ha belőlem előbújna, az eszemadta de jól tudna

úgy venni ma levegőt, mint ahogy azelőtt,

venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Ki a térre, ki az útra, hej, ki az ég alján túlra,

kihevülve, kipirulva lépjen a srác bennem újra.

Ki a voltból, ki az újba, hej, az időt zsebre gyúrva,

nekifutva, szabadulva, el, el, a felhőket fújva

a szívem azt zúgja, hogy jó

venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 

venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Az a srác a mi utcánkból, ide nézz, kiszalad 

lekaparni a tűzfalról ócska jelszavakat.

Ma belőlem előbújva megölelne, csak ő tudja,

úgy venni a levegőt, mint ahogy azelőtt, 

venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Ki a térre, ki az útra, hej, ki az ég alján túlra,

kihevülve, kipirulva lépjen a srác bennem újra.

Ki a voltból, ki az újba, hej, az időt zsebre gyúrva,

nekifutva, szabadulva, el, el, a felhőket fújva

a szívem azt súgja, hogy jó

venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 

venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 

venni nagy levegőt, nem félni a jövőt.