rendezett külső és szárnyaló szellem:
töltelékszavak a
világűr ellen
elterelt tanösvény: földút az égig
melléd csapódik és
szóval tart végig
kidolgozatlan a terve de mégse
időszerűtlen a
megjelenése
spontán és impulzív éteri és nyers
pedig csak egy
vers
The rain (Rapa nui)
No, better the Queen not recognize
your face, it’s sweeter
this way, my love, far from the effigies, the weight
of your hair in my hands. Do you remember
the Mangareva tree whose flowers fell
in your hair? These fingers are not like
the white petals: look at them they are like roots,
they are like stone shoots over which the lizard
slides. Don’t be afraid, we will wait for the rain to fall, naked,
the rain, the same as falls over Manu Tara.
But just as water inures its strokes on the stone,
it falls on us, washing us softly
towards obscurity down below the hole
of Ranu Raraku. And so
don’t let the fishermen or the wine-pitcher see you.
Bury your twin-burning breast on my mouth,
and let your head of hair be a small night for me,
a darkness of wet perfume enveloping me.
At night I dream that you and I are two plants
that grew together, roots entwined,
and that you know the earth and the rain like my mouth,
since we are made of earth and rain. Sometimes
I think that with death we will seep below,
in the depths at the feet of he effigy, looking over
the ocean which brought us here to build and make love.
My hands were not ferrous when they met you, the waters
of another sea went through them as through a net; now
water and stones sustain seeds and secrets.
Sleeping and naked, love me: on the shore
you are like the island: your love confused, your love
astonished, hidden in the cavity of dreams,
is like the movement of the sea around us.
And when I too begin falling asleep
in your love, naked,
leave my hand between your breasts so it can throb
along with your nipples wet with rain.
Fordította: Anthony Kerrigan
~ o ~ o ~ o ~
A partmenti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,
az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
A napfény megéget,
a vágyak kiégnek,
s csak éjjel éled a romantika.
Desnuda eres pequeña como una de tus uñas,
Curva, sutil, rosada hasta que nace el día
Y te metes en el subterráneo del mundo
Como en un largo túnel de trajes y trabajos:
Tu claridad se apaga, se viste, se deshoja
Y otra vez vuelve a ser una mano desnuda.
Forrás
Aki ezt a könyvet kezébe veszi, önkéntelenül azt kérdezi: vajon ezalatt az ötezer év alatt észreveszi-e azt a fejlődést, vagy haladást, amelyről annyit beszélnek? Vagy igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy haladás nincs, az emberiség mindig egy helyben állt és örökké egy helyben fog maradni. Az olvasó a könyv első átlapozása közben azt a határozott benyomást fogja nyerni, hogy semmiféle haladásról nem lehet beszélni. [...] Az átkozott történet (= a történelem, amely kizárólag a pusztításról, háborúkról, forradalmakról, éhínségről és a hatalmi harcokról szól) nem ismer változást, fejlődést, csak értelmetlen nyüzsgést. Egy helyben siet.
Anthologia humana (5000 év bölcsessége) bevezetője
Fordította: Illyés Gyula
~ o ~ o ~ o ~
