Sándornak. Hommage vagy ilyesmi
ha megkérdeznél
mi az élet értelme
azt válaszolnám
legyél olyan mint az eső
amely megöntözi a szomjazó virágokat
megújítja a napégette füveket
megitatja a galambokat és a verebeket
és a kóbor macskákat is
és adj magadból egy kicsit nekem is
hogy én is adhassak vissza magamból neked
mert az élet olyan
kell adni is hogy valamit kapjunk cserébe
és olyan az élet: szépen szőtt
gyapjúszőnyeg a lábunk előtt
kelim arab és székely mintázattal
és sokan jártak rajta előttünk
ki van kopva itt-ott
mégis elevenek színei a naplementében
és titokzatosak éjszakai labirintjai
járnunk kell rajta
nem lehet kikerülni
és vadalmafák nőnek ligeteiben
fanyar gyümölcsöket hozók
és évtizedek kellenek nemesítésükhöz
de a gyümölcsfa terem és ez a lényeg
és magvaiból új fák csíráznak
és nyesni kell az ágakat
és oltani édes almák vesszejét a vadba
és öntözni kell bőven
ezért legyél te eső
ködbe harmatba felhőbe rejtező
és akkor tudni fogod mi az élet értelme
megöntözöd a rózsákat a kertben
a muskátlikat a tornác karján
és tudni fogod akkor
ha nem kérdezném, mi az élet értelme
és nem kérnék nem várnék senkitől
tőled se semmit
szórnám kincseim tengernyi aranyam
ezüstöm pazarul
mint a szél a bíbor és okker
faleveleket októberi szőlőskert fölött
– a szőlő mézén darázshadak –
szórnám kincseim számolatlanul
aranyaim ott csillognának az érett szemeken
ezüstjeim harangvirágok sátorában
és szelíd énekek kelnének az ég alatt
selyemsuhogással szállnának magasra a galambok
és én is mintha szárnyam lenne úgy repülnék
forognék kitárt karokkal arcomat a napnak vetve
nem kérnélek, nem várnék tőled se másoktól se semmit
nem kérdeznélek, mi az élet értelme
lenne-e válaszod mégis, akármilyen is
fel nem tett kérdéseimre, lenne-e?
