Ezt mondja a villanyszerelő
– mindig villanyszeretőnek hívom –,
azért újra a rövidzárlat, a szikra.
Régi vezeték, könnyedén törik, szakad,
kész csoda, hogy nem égett porig
az egész kóceráj.
Eltemetetlenség
lebeg az életében, folytatta, az kísérti,
látom az aurájában az idegen izzást,
a múlt foltja, le kéne zárni,
és nem be,
elgyászolni, majd eltemetni,
ne legyen föld feletti
– mint én voltam fél méterrel,
mikor fehér ruha,
fejemen őszi tündérkoszorú –,
különben porig égeti
– és itt körbemutat rajtam –
az egész kócerájt.
Bukovenszki-Nagy Eszter
– mindig villanyszeretőnek hívom –,
azért újra a rövidzárlat, a szikra.
Régi vezeték, könnyedén törik, szakad,
kész csoda, hogy nem égett porig
az egész kóceráj.
Földeletlen.
Ezt mondja az okkult telepata
– tevepatának értettem először, bocsánat –,
szóval földeletlen, vagyis
hantolatlan
– a hántolatlan szotyi jut eszembe,
makuka, mi így mondjuk Borsodban –.
Ezt mondja az okkult telepata
– tevepatának értettem először, bocsánat –,
szóval földeletlen, vagyis
hantolatlan
– a hántolatlan szotyi jut eszembe,
makuka, mi így mondjuk Borsodban –.
Eltemetetlenség
lebeg az életében, folytatta, az kísérti,
látom az aurájában az idegen izzást,
a múlt foltja, le kéne zárni,
és nem be,
elgyászolni, majd eltemetni,
ne legyen föld feletti
– mint én voltam fél méterrel,
mikor fehér ruha,
fejemen őszi tündérkoszorú –,
különben porig égeti
– és itt körbemutat rajtam –
az egész kócerájt.
Bukovenszki-Nagy Eszter
