Lackfi János - Randa macska líroz ...

Randa macska líroz,
Köntör mindig falaz,
Kacska farka ringóz,
Kodik folyton ravasz. 

 

Konyha lenn a kövön,
Szun egy kutya dikál,
Fickán fejben dozik,
Séta macska fikál.

Ablakpár fenn kányon
Szlalo cicus mozik,
Csere egy pesvirág
Kóka vígan dozik.

Puha ott tolózik,
De nem ázik totoj,
Vélet szinte lenül
Bele lába botol.

Sánti rosszban ikál,
Rugasz odébb kodik,
Gömböly össze ödik,
Szunnya mint ki dozik.

Ripi törik tyára
Cserép fején kutya,
Felü ébred völtve,
Agya lesz itt bugya.

Forrás

Vaskor Gréta - A virágok titka

Farkaslaka, a Kalonda-tető nárciszmezején

 

"Sahmar, és az ifjú elértek a Narvuz hegyig, melynek a hegyoldalát illatos virágszőnyeg borította. Sahmar, a kígyókirály letépett egy virágot, és megparancsolta az ifjúnak, hogy egybe nyelje le azt, aztán pedig gyökerestül kitépett öt nárciszt. Lekaparta még a mohát a kőről, és összekeverte a kő belső részeivel, és éjszaka elkészítette a főzetet:

-Ha megiszod-mondta Sahmar kígyókirály-bármelyik virág titka feltárul előtted. Mindegyik virág magától elmondja, mit gyógyít! 

Így szólt Sahmar, a kígyókirály"

 

A virágnak titka van:

apró lila és sárgakék a narancsvörös

titok

illatos,

mély gyökér

üzenet,

bársony virág szirom

az emlékezés.

A virágnak nyelve van:

ezer titkot

suttog neked,

csak te értheted!

Figyelni, szólítani,

érinteni lehet,

kő, mohaföld, és a szél,

virág-gyökér

a mélybe ér,

Sahmar király, merre jársz, tanítani

idő van

gyógyítani,

a világ

most fáj, beteg...

A mese: A bölcs gyógyító; örmény mese

 

Forrás: Vaskor Gréta 

Szepes Mária - A felismerésről

Az ember legnagyobb tragédiája nem az, hogy szenved, hanem az, hogy nem érti meg szenvedése értelmét. Mert minden fájdalom egy kapu: mögötte ott vár a felismerés, amely nélkül a lélek nem tud továbblépni.

Szepes Mária

Tindia - Áradás

 

Kerek e káposzta

Száraz e levele

Búsul e küsleány

Nincsen szeretője

 

Ne búsulj, ne búsulj

Ne es siránkozzál

Mert rendel ez Isten

Csak jól imádkozzál

 

Hová ménsz, hová ménsz

Szép karcsú legényke

Ide s oda menek

Hol szeretőt lelek

Ide s oda menek

Hol szeretőt lelek

 

Ki az ő édesit

Igazán szereti

Nincsen olyan árvíz

Hogy fel nem keresi

 

Én es édesemet

Igazán szerettem

Nem volt olyan árvíz

Hogy fel nem kerestem

Nem volt olyan árvíz

Hogy fel nem kerestem

 

Nyilkón túl édesem

Virágos kertjébe

Virágot ültetget

Szerelem földjébe

 

Nem láttam édesem

Személyednek párját

Karcsú derekadnak

Szemem előtt mását

 

Úgy hallottam rózsám

Rózsafán termettél

Áldott az a napom

Melyen megszerettél

Áldott az a napom

Melyen megszerettél 

Tindia

Lázár Ervin - Dömdödöm

 

Réber László, grafikusművész

 

Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit.

El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. 

Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. 

Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. 

Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.”

S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

 

Lázár Ervin - A négyszögletű kerekerdő (részlet)

 

Forrás  

Szabó T. Anna - Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsegessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.

 

Forrás 

Jenny Odell - Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban

Az olyan platformok, mint a Facebook vagy az Instagram, duzzasztógát módjára működnek, tőkésítik a mások iránti természetes érdeklődésünket és a közösség iránti örök igényünket, eltérítik és meghiúsítják a legbensőbb vágyainkat, és hasznot húznak belőlük. El kellene végre ismernünk, hogy az egyedüllét, a szemlélődés és a baráti hangulat nemcsak önmagukban és önmagukért létező célok, hanem elidegeníthetetlen joga mindenkinek, aki van olyan szerencsés, hogy él.

Jenny Odell - A semmittevés forradalma  10. oldal

Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban