A fehér ló vitte őt
az álmos kanyonon át,
ahol a régi harcosok lelke
még lebegett az út porában.
Hosszú, sötét haja úszott,
mint éjszakai folyó
és a szél úgy fonódott köré,
mintha ismerné a nevét.
"Ne félj az ismeretlen ösvénytől -
suttogta a ló halkan, -
Földanya a vándorlásokon tanít".
Így hát átvágtatott a bánatán,
a hangokon felülemelkedve,
amelyek valaha fölé kerekedtek.
A hegyek csendben kísérték,
az ég megnyílt mint egy ima,
az úton az halványuló fény
és a föld szívdobbanása tanúskodtak,
ahogy újjászületik a nő.
Dallá vált,
amire az ősök emlékezni fognak.
~ o ~ o ~ o ~
She Rode Into Becoming
The white horse carried her
through the sleeping canyons
where the spirits of old warriors
still moved with the dust.
Her dark hair flowed behind her
like a river at night,
and the wind wrapped itself around her
as if it knew her name.
“Do not fear the unknown path,”
the horse whispered softly.
“The Earth Mother teaches through wandering.”
So she rode beyond sorrow,
beyond the voices that once made her small.
The mountains watched in silence.
The sky opened like a prayer.
And somewhere between the fading light
and the heartbeat of the land,
she became more than a woman
she became a song
the ancestors would remember.
https://www.facebook.com/reel/808130935648795
