Piros pünkösd napján ...

  

I.
Én kicsike vagyok
Nagyot nem szólhatok
Mégis az Istennek
Dicséretöt mondok.

II.
Gyönge vessző vagyok
Mindönfelé hajlok
Szüleim kertjébe
Most nyitni akarok.

III.
Nem anyától lőttem
Rózsafán termöttem
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtem.

 

Forrás

Lázár Ervin - És aki tesz a megváltásért ...

 

Lehetséges, hogy az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne. Aki meg nem, az visszahull az anyagba.
Por lesz. Fény helyett.

Forrás

Wendell Berry - A megosztottságról

 

 

Könnyen el tudom képzelni, hogy a világ következő nagy megosztottsága azok között fog kialakulni, akik teremtményként szeretnének élni, és akik inkább gépként szeretnének élni. 

 

It is easy for me to imagine that the next great division of the world will be between people who wish to live as creatures and people who wish to live as machines.

Wendell Berry, Life is a Miracle: An Essay Against Modern Superstition

 
Forrás: Alex Rooted az AI alkotásairól

Botos Orsolya - Szent dolgokra nincs idő?

 

Szent dolgokra nincs idő? 

Megállni..? Megérezni...? Észrevenni...a csodát...a szépséget...a lényeget...?

Azt tenni, amitől nyílik a szívünk?

Megérkezni Önmagunkba?

Találkozni a lelkünkkel?

Találkozni a másik lelkével?

Igazán jelen lenni valaminek, ami érték?

Egyszerűen csak jelen lenni?

Varázslatban lenni?

Kapcsolódni a magasabbhoz, ami kiemel a beszűkült tudatállapotból, a hétköznapok mókuskerekéből? 

 

Forrás 

Ingrid Sjöstrand - Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?

És hogy mit gondolok?

Van hozzá közöm
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?

Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül éppen itt él
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?

Van közünk egymáshoz?
Talán igen.

Ingrid Sjöstrand - Ami a szívedet nyomja 

Fordította: Tótfalusi István

Weöres Sándor - Fekete kandúr

 

Szívem görcs, vérem szilvalé,

közeledem hetven felé.

Macskánk gyógyítja májamat,

ráborul és meleget ad,

vérrel fűtött kis termofor,

karmos talpakkal megtipor.

Állat-lényének deleje,

akár őserdő ereje.

Mint fűből szűrt tea,

áthat pezsdítő árama.

Tappancstól fülig fekete,

bundája, bajsza, termete,

de arcából süt élesen

kerek két citromszínű szem,

s az élő sötét vánkoson

ezüstös fényhullám oson.

Féléves múlt és bölcs nagyon,

tudós, tapasztalt doktorom.

De nem soká időz velem,

nem bír megülni egy-helyen,

nagyot szökken, nem is köszön,

már fönn cikáz a fatetőn.

Gombot, csatot butor alól

s elgurult pénzt előkotor,

mindent vizsgál, zugokba túr,

a kertben, házban ő az úr.

Ha lót-fut élettel tele,

én is száguldoznék vele,

feledném annyi évemet

s hogy vissza élni nem lehet.

 

Forrás 

Radnóti Miklós - Boldog, hajnali vers

  

Verebek pengtek az útszéli porban
és árnyékok daloltak boldogan
házunk előtt a fán, mert tudták
reggelre asszonnyá leszel már s
mire tél lesz, megjön a gyermek

Éjjel, csokor orgonával a karjai
közt ma, gyerek lopta magát
a bokrok alatt és látod hiába
már! elhullajtott virág festi
nyomát a füvön át!

Most kint jársz a homályban és
szemeiddel költöd a kertet, csak
áldott tested leng ijedten az
alvó út fölött! mert ráfagyott a
hajnali harmat a gyönge virágra
s még nem kelt föl a nap!

De hallod, bokorban a madár
már leengedi szárnyát, repülni
készül s énekel! nézd, napvirradás
ez, mert szerelemre születtél s
ébredő lépteidtől a kert
lelkesen ujra kivirágzik!


1930. május 19.