Az én Istenem nem anyám istene.
Anyám istene felvont szemöldökkel jön bosszút állni.
Bottal ver, ősszülők bűneiért is.
Ünnepnapokon betekint az ablakokon,
Ujját végighúzza a vitrin polcain,
Lehajol fájó derékkal szőnyeget vizsgálni,
És jaj annak, akinél morzsát talál,
Körmöst ad, ha poros marad az ujja,
Ha pedig az ablak maszatos, melyen betekint,
Az már szinte káromlással ér fel!
Rend a lelke mindennek, tanítja,
Nem csak kenyérrel él az ember,
Hanem domestos-szal és felmosóvödörrel is,
És nem baj, ha nem jutsz el a misére,
Fő, hogy a húsleves melegen gőzölögjön
A szépen megterített asztalon vasárnap délben.
Az én Istenem összevont szemöldökkel jön,
És kiveszi kezemből a botot, ha bosszút akarnék állni.
Ünnepnapokon szemembe néz, lelkem ablakába,
Végighúzza vaskos ujját porlepte szívemen,
majd puha rongyot ragad és fényesre törli azt.
Fájó derékkal hajol le hozzám,
Porszívót hoz meg felmosóvödröt,
Tiszta szőnyeget terít életutamra,
Kendőt köt derekára, mellém térdel
És megmossa lábam is.
Nem zsörtölődik, ha nincs meleg étel ebédre,
De ha mégis elkészül az a húsleves,
Maga fúj minden kanálra, míg forró,
Hogy meg ne égessem vele a szám.
