Mihez kezdesz a(z) (sz)árnyaiddal?
Szóvarázslók
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2026. július 13., hétfő
2026. július 11., szombat
Rudolph Steiner - ... a különbség én vagyok
Ha egyik nap gyönyörű a világ,
a másik nap barátságtalan,
a különbség én vagyok.
2026. július 8., szerda
Ha nem tudjuk, mi valóságos ...
Bugs - Hogy vagy?
Neo - [...] Hogy hogy vagyok? Nem tudom. Azt sem tudom, honnan tudjam.
Bugs - Ez a trükk, igaz? Ha nem tudjuk, mi valóságos, nem lázadunk.
Mátrix: Feltámadások 1:00:20
2026. július 7., kedd
Szabó Lőrinc - Az Egy álmai
Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!
2026. július 6., hétfő
Lackfi János - Mázsa
Finnugor népi motívum
Apám háza kapujában
mázsás kő hever magában,
legénynek nincs oly ereje,
azt a követ fölemelje.
Azt a követ eső fúrja,
mindenfelől a szél fújja,
mégsem porlik, mégsem fogy el,
irigy rokon, engem figyel.
Csak egy legény emelhetné,
leguggolna a kő mellé,
átkarolná, megfeszülne,
úgy emelné. mintha szülne.
Mintha szülné a világra,
dobná szívem udvarába,
ott van, ott a kőnek helye,
hej, nincs, aki fölemelje.
2026. július 5., vasárnap
Szőke István Atilla - Belesimulok...
Belesimulok a tájba
csöndet vigyázva
nyáron napsütésben
ősszel bőrig ázva
csöndet vigyázva
nyáron napsütésben
ősszel bőrig ázva
tavasszal vígan-vidáman
télen hűs lázban
szélfútta felhőben
csíkos csigaházban
átváltozom fűnek-fának
vad agyarának
szépszárnyú lepkének
ágas-bogas ágnak
napraforgó leszek
szálló párát eszek
Pilis bíborából
könnyű gúnyát veszek
kis dombként heverek
út-port felkeverek
gombák kalapjára
nagy pettyeket verek
mint fény-nyaláb állok
alkonyatkor szállok
földi békességben
harmatcseppé válok
karomba véve az időt
úgy vigyázom őt
hogy véle lelkem már
örökre összenőtt.
2026. július 2., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





