Markó Béla - Ismétlések

 

Ismétli önmagát a kert megint,
mert szakasztott úgy nyílik az idén is,
mint eddig sokszor. Így szeretnék én is
megsokszorozni mindent. Terveink

s emlékeink közt ne legyen különbség,
legfeljebb néhány alig látható
sebhely, amivel a mindenható
az öregedő cseresznyét vagy körtét

megjelöli, tán figyelmeztetésül,
hogy úgyis el kell fogadnom majd végül
valamit, amit még nem ismerek.

De egyelőre éppen az a lényeg,
hogy mint a fák is, óvatlanul éljek,
s ismételjem, mit ismételhetek. 

 

Markó Béla 

 

Forrás 

Áprily Lajos - „Ó idő, futós idő"

 

„Ó idő, futós idő"
Csokonai

Futottál, mint az őz, ha valahol
mögötte erdőn vad kopó csahol.

Aztán átvetted szarvas iramát,
kinek farkasok szaglásszák nyomát.

S most, hogy koromból ennyi év lejárt,
száguldasz, mint a síkon a gepárd.

Jelenkor - 8. évf. 3. sz. (1965. márc.)

Hajnal Anna - Kisüt a nap

Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;

zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.

1975. június

Hajnal Anna

Forrás

Tóth Csilla - szabadság

 

a szűk ajtón át
is ki tudunk lépni egy
óriási térre

Forrás 

 

Tóth Csilla 

Weöres Sándor - Kerti jelenet

A madár elszáll,
a gally utána kiegyenesül.

Magyar haiku versek; Tükör, 1936/5. 347. oldal

Gősi Vali - Áldás

(Várakozás)

Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos, igéző várakozás,
s mint harsány, újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás.

Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,
fölrázva hosszan álmodók hadát,
múlik az árvák néma szenvedése:
balzsam az éteri hajnalhasadás.

Vedli a szürkület árnyék-ruháját,
omlik a földre a fényüzenet,
enyhül a kín, ahogy árad az áldás,
az ünnepre virradó világ felett.

Forrás

Gősi Vali

Kovács-Lázók Nikoletta - Haikuk

nem hagy nyugodni

ajtót nyitok magamra –
gyermek kuporog

*

kettős érzés ez
mert a mélység folyton húz –
lenn is én vagyok

*

nyugtalan a fény
napok óta nem talál –
magamban vagyok


Forrás / Kovács-Lázók Nikoletta