Szabó T. Anna - Megjött már október

 

Megjött már október:

lombok közt itt-ott vér.

Kurrogja holló fönn:

nagy fagy lesz, mindjárt jön!

Harmatfény, felhő-árny -

megvillan hollószárny:

tört tarlón már holnap

ködlányok táncolnak.

Szabó T. Anna: "Zalaegerszegről hazafelé írtam kedd reggel fejben..."

Az ikigai

 

1. lépés: találd meg, mi az, amit szeretsz csinálni

  2. lépés: találd ki, hogy tudod odaadni a világnak 

 

Az ikigai, avagy az „élet értelme”

 

Az ikigai a japánok szerint 

B. Mester Éva - Földre mért kertemben

Földre mért kertemben soha nem ültetett

vadszőlő tekereg, fűcsomó gomolyog.
Nehéz lesz megint új utakat vágnom.
Az ösvények helyén szúrós köd tántorog.

Egy kóbor macska rémülten mered rám.
Mi van a kezemben? Lendítem? Dobom?
Ő osztozna velem - savószemén látom -
a magamra hagyott, félretolt sorsomon.

A gyümölcsfák lombjai összeborulnak,
élethalálharc ez, nem önfeledt ölelés.
Takarják egymástól az éltető fényeket,
sok lett itt az árnyék, a holnap meg kevés.

A gömbtuja nélkülem cseperedett naggyá,
hajléktalan vágyak vállán tart az ég felé.
Nem kísértem tovább öntörvénye zöldjét, nem
bántom, vele pusztulnék én is, mint a méh.

A fákról tüskés burkokat repesztve
robbannak szerteszét túlérett sóhajok,
hisz tegnapelőtt még ugyanitt teremtek
a kézzel szedhető, testmeleg csillagok!

B. Mester Éva

Forrás

Máté Gábor - A diagnosztizálásról

Miért diagnosztizálunk gyerekeket különféle zavarokkal, ahelyett hogy a családjukat, közösségüket és a társadalmat diagnosztizálnánk – és kezelnénk?


Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy

Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban

271. oldal

Szabó T. Anna - Lüktetés

 

 

Kivágott fa törzsén állni, kétszáz éves fává válni,
csendben lombsuhogás lenni, egy levelet sem feledni.
Élő gyökerek a földben, föld mögöttem, ég előttem,
mozgás lenni mozdulatlan, eleven láng holt anyagban.

 
Lenni lánynak, lenni lágynak, origónak és forgásnak, mozdulatlanban mozgásnak, nem-múlóban elmúlásnak, üres csontban szélzúgásnak. Lenni örökös zenének,
hogy éljenek, kik nem élnek, elhatározni, megtenni,
nem semmizhet ki a semmi.

Idő rétje, percek szirma, nyílik hullva, hullik nyílva,
magát faló televény, elmúlásban a remény.
Vérsurrogás az erekben, víz kering nincs-levelekben,
állni fájó bénaságban, szikrázni a néma tájban.

 
Akarat van, nincs szerencse. Ki-ki magát úgy szeresse, úgy nézzen a fény tükrébe, vakító ég közepébe,
hogy amit lát, azzá válik, álmában él mindhalálig, belélegzi az egészet: por, enyészet, sár, tenyészet,
sötétre fény, minden kikel – ha születtél, hát lenni kell.

Aki nézhet, nincs egyedül, fellegekkel borul-derül.
Aki képzel, széllel járhat. Aki indul, el nem fárad.
Ő a cél és ő az út is, ha nem mozdul, eljut úgyis,
egy lépéssel százat megtesz, amit gondol, máris meglesz.

Kivágott fa törzsén állni, innen megtörténhet bármi, a holt gyökér van is, nincs is, szabadság is, és bilincs is, lenni vér és lenni szél, mennyi láz és mennyi tér, vonal lenni, pont lenni. Minden élet pont ennyi.

 
Forrás: Anna oldala. "Herbert Anikónak írtam [...]."

Andrassew Iván - A lusta

A kert végében

az ősz megpihent. Fénnyel

lakott jól dél után.

Forrás

Andrassew Iván

Szabó T. Anna - Áttetszik rajtad...

Áttetszik rajtad. Őszi nap

múlás előtti csendje.

Minden, amit látsz, túli már,

de fénylik, mintha lenne.

Forrás