csöndet vigyázva
nyáron napsütésben
ősszel bőrig ázva
tavasszal vígan-vidáman
télen hűs lázban
szélfútta felhőben
csíkos csigaházban
átváltozom fűnek-fának
vad agyarának
szépszárnyú lepkének
ágas-bogas ágnak
napraforgó leszek
szálló párát eszek
Pilis bíborából
könnyű gúnyát veszek
kis dombként heverek
út-port felkeverek
gombák kalapjára
nagy pettyeket verek
mint fény-nyaláb állok
alkonyatkor szállok
földi békességben
harmatcseppé válok
karomba véve az időt
úgy vigyázom őt
hogy véle lelkem már
örökre összenőtt.






