2026. augusztus 7., péntek

Pablo Neruda - Az eső (Rapa nui)

Copyright: Daniel C Browning Jr, 
 
A Húsvét-szigetek, (rapanui nyelven Rapa Nui) monumentális kőszobrai 
a Csendes-óceán délkeleti részén


Nem, szerelmem, jobb, ha a királynő nem ismeri fel
arcodat, így szebb, 
távol a szobroktól, a hajad
súlyától a kezeimben. Emlékszel
a mangareva fára, amelynek virágai 
hajadba hullottak? 
Ezek az ujjak nem olyanok,
mint a fehér szirmok: nézd meg őket jól, olyanok, mint a gyökerek,
olyanok, mint a kövek közül növő hajtások, melyeken gyík
surran. 
Ne féld, megvárjuk, míg esik, meztelenül. Az eső, ugyanaz, ami Manu Tara fölött hullik.
 
Ám ahogy a hullámverés a köveken szépen szelidül, 
úgy hull ránk is, gyengéden átmosva minket
a félhomályon át, Ranu Raraku
ürege mélyére. 
Így hát
ne hagyd, hogy a halászok vagy a boroskancsó láthassanak téged.
Borítsd égő melleidet a számra,
és legyen a hajkoronád éjszakai mennybolt számomra,
nedves illatú sötétség, amely körülölel.
 
Éjszaka azt álmodom,
hogy te és én két növény vagyunk,
együtt növekedtünk,
gyökereink összefonódtak,
és úgy ismered a földet
és az esőt, mint a számat,
hiszen mi is
földből és esőből vagyunk. 
Úgy hiszem, halálunkkal
ott lent álmodunk tovább 
mélyen, ott a szobor lábainál
ami az Óceánt bámulja, amiből születtünk
hogy építsünk és szeressünk.
 
Kezem nem volt vaskemény, amikor találkoztunk, 
egy másik tenger
vizei áramlottak rajta, mintha hálón folynának át; 
most a víz és a kövek magokat és titkokat táplálnak.

Szunnyadva és meztelenül szeress: 
olyan vagy a parton, mint egy sziget
szerelmed kavargó mélység, szerelmed bámulatos, az álmok üregében rejtőző,
olyan, mint a tenger hullámzása körülöttünk.

És amikor én is elalszom
a szerelmedben, meztelenül,
hagyd a kezemet a melleid között, hogy együtt lüktessen
esőtől nedves kincseiddel. 

~ B
 
A Canto General című mű Rapa Nui-ciklusának része, amely tükrözi Neruda mély érdeklődését a csendes-óceáni őslakosok története, tere, ideje és annak monumentálisa iránt. 

~ o ~ o ~ o ~ 

The rain (Rapa nui)

No, better the Queen not recognize
your face, it’s sweeter
this way, my love, far from the effigies, the weight
of your hair in my hands. Do you remember
the Mangareva tree whose flowers fell
in your hair? These fingers are not like
the white petals: look at them they are like roots,
they are like stone shoots over which the lizard
slides. Don’t be afraid, we will wait for the rain to fall, naked,
the rain, the same as falls over Manu Tara.

But just as water inures its strokes on the stone,
it falls on us, washing us softly
towards obscurity down below the hole
of Ranu Raraku. And so
don’t let the fishermen or the wine-pitcher see you.
Bury your twin-burning breast on my mouth,
and let your head of hair be a small night for me,
a darkness of wet perfume enveloping me.

At night I dream that you and I are two plants
that grew together, roots entwined,
and that you know the earth and the rain like my mouth,
since we are made of earth and rain. Sometimes
I think that with death we will seep below,
in the depths at the feet of he effigy, looking over
the ocean which brought us here to build and make love.

My hands were not ferrous when they met you, the waters
of another sea went through them as through a net; now
water and stones sustain seeds and secrets.

Sleeping and naked, love me: on the shore
you are like the island: your love confused, your love
astonished, hidden in the cavity of dreams,
is like the movement of the sea around us.

And when I too begin falling asleep
in your love, naked,
leave my hand between your breasts so it can throb
along with your nipples wet with rain.

Fordította: Anthony Kerrigan

Forrás

~ o ~ o ~ o ~ 


La lluvia (Rapa Nui)

      NO, que la reina no reconozca
      tu rostro, es más dulce
      así, amor mío, lejos de las efigies, el peso
      de tu cabellera en mis manos, recuerdas
      el árbol de Mangareva cuyas flores caían
      sobre tu pelo? Estos dedos no se parecen
      a los pétalos blancos: míralos, son como raíces,
      son como tallos de piedra sobre los que resbala
      el lagarto. No temas, esperemos que caiga la
         lluvia, desnudos,
      la lluvia, la misma que cae sobre Manu Tara.

      Pero así como el agua endurece sus rasgos en la
          piedra,
      sobre nosotros cae llevándonos suavemente
      hacia la oscuridad, más abajo del agujero
      de Ranu Raraku. Por eso
      que no te divise el pescador ni el cántaro.
          Sepulta
      tus pechos de quemadura gemela en mi boca,
      y que tu cabellera sea una pequeña noche mía,
      una oscuridad cuyo perfume mojado me cubre.

      De noche sueño que tú y yo somos dos plantas
      que se elevaron juntas, con raíces enredadas,
      y que tú conoces la tierra y la lluvia como mi
          boca,
      porque de tierra y de lluvia estamos hechos.
          A veces
      pienso que con la muerte dormiremos abajo,
      en la profundidad de los pies de la efigie,
          mirando
      el Océano que nos trajo a construir y a amar.

       Mis manos no eran férreas cuando te conocieron, las
          aguas
       de otro mar las pasaban como a una red; ahora
       agua y piedras sostienen semillas y secretos.

      Ámame dormida y desnuda, que en la orilla
      eres como la isla: tu amor confuso, tu amor
      asombrado, escondido en la cavidad de los sueños,
      es como el movimiento del mar que nos rodea.

      Y cuando yo también vaya durmiéndome
         en tu amor, desnudo,
      deja mi mano entre tus pechos para que palpite
      al mismo tiempo que tus pezones mojados en
         la lluvia.
 

2026. augusztus 3., hétfő

Zorán - Romantika


Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót,
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.
Az álmok szerények,
a hálók erősek,
ott ritka szó a romantika.

A partmenti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,
az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
A napfény megéget,
a vágyak kiégnek,
s csak éjjel éled a romantika.

Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,
s egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.
A fények kemények, 
az álmok kiégnek
és porrá hamvad a romantika.

Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,
s a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz,
és hidd el, jó lesz,
mert néha kell a romantika.

2026. július 27., hétfő

Pablo Neruda - 27. Szonett


 
Mezítlenül, akár a kezed, oly egyszerű vagy,
parányi, sima, földi, áttetsző és kerekded,
hold-vonalú a tested, almafákkal szegett út,
mezítlen oly sudár vagy, mint meztelen kalászok.
 
Olyan kék vagy mezítlen, akár az éj Kubában,
a hajad csupa csillag s futó hajnalka-inda,
mezítlen oly aranyló s óriás vagy,
mint nyárban álló arany székesegyház.

Mezítlen oly kicsiny vagy, mint a körmöd,
gömbölyű, tiszta, rózsás, míg fel nem kél az új nap,
s be nem zár a földalatti világba,

a ruhák és teendők hosszú alagútjába,
hol fényed fátyolos lesz, fakó és lombjafosztott,
s mást sem kíván, csak újra kézzé válni mezítlen.
 
Fordította: Somlyó György

 

Soneto XXVII 

Desnuda eres tan simple como una de tus manos,
Lisa, terrestre, mínima, redonda, transparente,
Tienes líneas de luna, caminos de manzana,
Desnuda eres delgada como el trigo desnudo.

Desnuda eres azul como la noche en Cuba,
Tienes enredaderas y estrellas en el pelo,
Desnuda eres enorme y amarilla
Como el verano en una iglesia de oro.

Desnuda eres pequeña como una de tus uñas,
Curva, sutil, rosada hasta que nace el día
Y te metes en el subterráneo del mundo

Como en un largo túnel de trajes y trabajos:
Tu claridad se apaga, se viste, se deshoja
Y otra vez vuelve a ser una mano desnuda.

Forrás

2026. július 24., péntek

Hamvas Béla - Egy helyben ...

 

Aki ezt a könyvet kezébe veszi, önkéntelenül azt kérdezi: vajon ezalatt az ötezer év alatt észreveszi-e azt a fejlődést, vagy haladást, amelyről annyit beszélnek? Vagy igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy haladás nincs, az emberiség mindig egy helyben állt és örökké egy helyben fog maradni. Az olvasó a könyv első átlapozása közben azt a határozott benyomást fogja nyerni, hogy semmiféle haladásról nem lehet beszélni. [...] Az átkozott történet (= a történelem, amely kizárólag a pusztításról, háborúkról, forradalmakról, éhínségről és a hatalmi harcokról szól) nem ismer változást, fejlődést, csak értelmetlen nyüzsgést. Egy helyben siet. 


Hamvas Béla 

Anthologia humana (5000 év bölcsessége) bevezetője

 

2026. július 23., csütörtök

Jevgenyij Jevtusenko - Bűvölő


 
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
.
Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
mire elméd gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.
.
Halld meg mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
.
A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s álmomban s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám. 

Fordította: Illyés Gyula

Jevgenyij Jevtusenko

 ~ o ~ o ~ o ~


Заклинание

Весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.
Пусть я не там с тобой, а где-то вне,
такой далекий, как в другой стране,—
на длинной и прохладной простыне
покойся, словно в море на спине,
отдавшись мягкой медленной волне,
со мной, как с морем, вся наедине.

Я не хочу, чтоб думала ты днем.
Пусть день перевернет все кверху дном,
окурит дымом и зальет вином,
заставит думать о совсем ином.
О чем захочешь, можешь думать днем,
а ночью — только обо мне одном.

Услышь сквозь паровозные свистки,
сквозь ветер, тучи рвущий на куски,
как надо мне, попавшему в тиски,
чтоб в комнате, где стены так узки,
ты жмурилась от счастья и тоски,
до боли сжав ладонями виски.

Молю тебя — в тишайшей тишине,
или под дождь, шумящий в вышине,
или под снег, мерцающий в окне,
уже во сне и все же не во сне —
весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.
 

2026. július 22., szerda

Ágai Ágnes - Időfogó


Fürösszél meg az időben.
Gyümölcsözzünk!
Beszívom az éltető napot.
Ránk melegszik a táj.
Ujjaidban lüktetek.
Ha árnyékká válsz,
fényként követlek,
sugárba gyűjtve hordalak.

Köröttünk szétszórt tükröződés.
Idődarabkák, törmelékek,
a hegyvonulat morzsalékai.
Tenyerünkben búvó madárdal.
 
(részlet)