Fodor Ákos - Figyelmeztetés

 

Szerelem szunnyad
bennem, mint gongban a hang
– úgy érints, vagy ne.

 

Forrás

Lator László - Mintha aludnál

Tűzzel izzik az árnyék

a forró szelek évszaka ez

haragosan zúgnak ilyenkor

távoli tölgyesek

 

Gyűszűvirágok nyílnak a kertben

kelyhük füstölve ég

kábultan földre hull ha

szirmukra száll a méh

 

Ragadós nedvet izzad az ág

és földre hajol

Mintha aludnál az út

egyszer csak elfogy a lábad alól

 

ez már a lápvidék

homályos pára felette

lebegő nagy szitakötők

ülnek a forró fellegekre

 

a víz felett villognak illetetlen

milyen pazarló pillanat

szárnyuk hegyén a rezzenések

gazdag szeszéllyel játszanak

 

Itt buja fű tenyészik gólyahír nyit de lenn

a zöld alatt rejtett erek sziszegnek szüntelen

lépted nyomán a süppedékes földből

a víz mohón mindenfelől előtör

holnap magasra nő ezen a helyen is a sás

a folytonos teremtés egykedvű változás

 

ó beljebb már a fordított bozót

az égerfák gyökere vízbe lóg

és remegő növényzet közt lebeg

az arcod a homályos mély felett

 

érzed hogy vonz a víz s egyszerre csak a vad

hurkos hínárszorítás rád tapad

belülről látod mint sugárzik át

a gyűrűző rezgésen a világ

 

s a vízszintesre ferdült fény alatt

köréd gyűlnek a lomha nagy halak

 

(nyitott szemmel heversz síkos csigák között

szakállas hallgatás nő benned kívüled és lassan megkötöz

a víz színén virágszirom hintázik fenn a nap

hallod hogy bugyborékol a sűrű lágy iszap)

 

Mintha aludnál

az út egyszercsak elfogy lábad alól

tárul a hajnal kelyhe

s ismét összehajol

 

az arcod most homályos mély felett

remegő zöld növények közt lebeg

 

Mintha aludnál

nem emlékszel és semmit sem feledhetsz

A roppant meleg éjszaka

körötted egyre fényesebb lesz

 

Áttetsző közeli tűz

fénylik a füvek alól

Tárul a napok kelyhe

s ismét összehajol

 

(belülről látod mint sugárzik át

a gyűrűző rezgésen a világ

virágszirom a víz színén a nap

érzed hogy bugyborékol a sűrű lágy iszap)

Lator László

Forrás

Fodor Ákos - Belső monológ

(Úgy megváltoztam, hogy
alig ismerek rád.)

 

Forrás

Ágai Ágnes - Dél

 

Elvágólag.
Az előtt és az után között.
Metszéspont. Tobzódás.
Most van a Nap delelőben.
Csúcsforma. Koncentrált sugárzás.
UV és a többiek.
Az alkony még messze.
Szép, szikrázó perzselődés.
Erőtelj. Délidőben.
Nincs reggelidő és nincs estidő.
Csak délidő van. Ebédidő.
Rágcsálás, nyelés, szusszanás.
Dolce far niente.
A dél nem romantikus.
Délben nem ölelkezünk,
nem születünk, nem halunk meg.
Ezt jobb hajnalra hagyni.
Délben élünk és töltekezünk.
Délben húsz és harminc év között vagyunk.
A dél egy pillanatig tart.
Aztán a Nap szedelődzködik.
De délben ennek nyoma sincs.
Dél van.

Forrás

Szabó T. Anna - tatoktatok

(Tudjátok-e, mit oktatok?
Azt oktatom, tatoktatok.)

Tatok, tatok, hol voltatok?
Patakparton mit láttatok?
Fütyültetek? Ugráltatok?
Tatoktatok.

Tatok, tatok, hol voltatok?
Kisvonattal kattogtatok?
Forrásvizet kortyoltatok?
Daloltatok? Tátogtatok?
Tatoktatok.

Tatok, tatok, hol voltatok?
Tábortüzet gyújtottatok?
Indiánost játszottatok?
Kukoricát pattogtattatok?
Tatoktatok.

Tetek, tetek, mit főztetek?
Sárgarépát reszeltetek?
Fokhagymát kevergettetek?
Szelet húst is sütöttetek?
Tetektetek.

Tetek, tetek, hol ettetek?
Szép asztalt terítettek? 
Szalvétát is kitettetek?
Friss vizet is töltöttetek?
Tetektetek.

És torkig töltekeztetek?
Vagy mondjam úgy: jóllaktatok?
Jól ettetek? Vagy ez titok?
Tetektetek, tatoktatok.

Szabó T. Anna - Tatoktatok 

Thomas Merton - A jelenlét művészetéről

 

A spiritualitás nem menekülés a világból, hanem megtanulni valóságosan jelen lenni benne.

 

Forrás 

 

Thomas Merton, a XX. század egyik legnagyobb hatású szerzetese és gondolkodója 

Piahn - Úton a megvalósulás felé

 

 Serin Alar Art

A fehér ló vitte őt 

az álmos kanyonon át,

ahol a régi harcosok lelke

még lebegett az út porában.

 

Hosszú, sötét haja úszott,

mint éjszakai folyó

és a szél úgy fonódott köré,

mintha ismerné a nevét.

 

"Ne félj az ismeretlen ösvénytől -

suttogta a ló halkan, - 

Földanya a vándorlásokon tanít".

 

Így hát átvágtatott a bánatán,

a hangokon felülemelkedve, 

amelyek valaha fölé kerekedtek.

 

A hegyek csendben kísérték,

az ég megnyílt mint egy ima,

 

az úton az halványuló fény

és a föld szívdobbanása tanúskodtak, 

ahogy újjászületik a nő.  

 

Dallá vált,

amire az ősök emlékezni fognak. 

 

~ o ~ o ~ o ~  

She Rode Into Becoming

The white horse carried her
through the sleeping canyons
where the spirits of old warriors
still moved with the dust.

Her dark hair flowed behind her
like a river at night,
and the wind wrapped itself around her
as if it knew her name.

“Do not fear the unknown path,”
the horse whispered softly.
“The Earth Mother teaches through wandering.”

So she rode beyond sorrow,
beyond the voices that once made her small.

The mountains watched in silence.
The sky opened like a prayer.

And somewhere between the fading light
and the heartbeat of the land,
she became more than a woman

she became a song
the ancestors would remember.

Piahn - Forrás