Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk.
Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Az olyan platformok, mint a Facebook vagy az Instagram, duzzasztógát módjára működnek, tőkésítik a mások iránti természetes érdeklődésünket és a közösség iránti örök igényünket, eltérítik és meghiúsítják a legbensőbb vágyainkat, és hasznot húznak belőlük. El kellene végre ismernünk, hogy az egyedüllét, a szemlélődés és a baráti hangulat nemcsak önmagukban és önmagukért létező célok, hanem elidegeníthetetlen joga mindenkinek, aki van olyan szerencsés, hogy él.
Amikor az ember megérzi, hogy nem kell jobbnak, okosabbnak vagy erősebbnek mutatnia magát, akkor felszabadul az energia, amit addig a védekezés vitt el. És ebből az energiából születik az életkedv.
Csak azok tudják, hogy mi a szépség, akik úgy tudnak nézni egy fát, a csillagokat, egy hegyi patak csillogó vizét, hogy teljesen megfeledkeznek mindenről. A valódi látásnak ez az állapota a szeretet.
