2026. augusztus 31., hétfő

Martha Medeiros - Lassan haldokolni kezdesz ha ...

 

Lassan haldokolni kezdesz
ha nem utazol
ha nem olvasol
ha nem hallgatod az élet hangjait
ha nem értékeled magad.

Lassan haldokolni kezdesz
ha megölöd önbecsülésed
ha nem hagyod, hogy mások segítsenek rajtad.


Lassan haldokolni kezdesz
ha szokásaid rabja leszel, minden nap ugyanazt az utat járod...
ha nem változtatsz a rutinodon,
ha nem viselsz különböző színeket, vagy ha nem beszélsz ismeretlenekkel.


Lassan haldokolni kezdesz
ha nem érzed a szenvedélyt és a velejáró viharos érzelmeket,
melyek megcsillogtatják szemeidet és szíved dobbanásait meggyorsítják.


Lassan haldokolni kezdesz
ha nem változtatod meg életed, mikor munkád, vagy a szerelmi életed, vagy a környezted nem ad kielégülést.
Ha nem kockáztatod a biztosat az bizonytalanért,
ha nem hajszolsz egy álmot,
ha legalább egyszer az életben nem engeded meg magadnak,
hogy elrohanj az értelmes tanácsok elől.


(Pablo Neruda helyett Martha Medeiros)

((....és lassan haldokolni kezdesz, ha nem táncolsz. - B))

~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ 

You Start Dying Slowly      

You start dying slowly
if you do not travel,
if you do not read,
If you do not listen to the sounds of life,
If you do not appreciate yourself.
You start dying slowly
When you kill your self-esteem;
When you do not let others help you.
You start dying slowly
If you become a slave of your habits,
Walking everyday on the same paths…
If you do not change your routine,
If you do not wear different colours
Or you do not speak to those you don’t know.
You start dying slowly
If you avoid to feel passion
And their turbulent emotions;
Those which make your eyes glisten
And your heart beat fast.
You start dying slowly
If you do not change your life when you are not satisfied with your job, or with your love,
If you do not risk what is safe for the uncertain,
If you do not go after a dream,
If you do not allow yourself,
At least once in your lifetime,

To run away from sensible advice…

 

~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ 

Morre lentamente 

Morre lentamente quem se transforma em escravo do hábito,
repetindo todos os dias os mesmos trajectos, quem não muda de marca
Não se arrisca a vestir uma nova cor ou não conversa com quem não conhece.
Morre lentamente
quem faz da televisão o seu guru.

Morre lentamente quem evita uma paixão,
quem prefere o negro sobre o branco e os pontos sobre
os "is" em detrimento de um redemoinho de emoções,
justamente as que resgatam o brilho dos olhos,
sorrisos dos bocejos,
corações aos tropeços e sentimentos.

Morre lentamente quem não vira a mesa
quando está infeliz com o seu trabalho,
quem não arrisca o certo pelo incerto
para ir atrás de um sonho,
quem não se permite pelo menos uma vez na vida,
fugir dos conselhos sensatos.

Morre lentamente quem não viaja,
quem não lê, quem não ouve música,
quem não encontra graça em si mesmo.
Morre lentamente quem destrói o seu
amor-próprio, quem não se deixa ajudar.
Morre lentamente, quem passa os dias queixando-se
da sua má sorte ou da chuva incessante.

Morre lentamente, quem abandona um projecto antes de
iniciá-lo, não pergunta sobre um assunto que desconhece
ou não responde quando lhe indagam sobre algo que sabe.

Evitemos a morte em doses suaves,
recordando sempre que estar vivo exige um
esforço muito maior
que o simples fato de respirar.
Somente a perseverança fará com que
conquistemos um estágio esplêndido de felicidade.
 
 

2026. augusztus 30., vasárnap

Nádasdy Ádám - A vaksi szemű perspektívái

 

Bátorság is kell, nem csak merészség,
hogy másképp láss, hogy lassú izzással
pörköljön meg a mások igazsága.
Mennyi kanyarral érünk el oda,
ahol már régen lennünk kellene! –
gondolod, és a magad egyenes
útját próbálod tartani. De átég
térképeden a szeretet parazsa,
meggörbíti a legegyenesebb
akaratot, jól tartott irányt.
És meglátod, vaksi, elhízott szemű,
a reménytelenség isten-hosszú,
hideg perspektíváit, amiken átég,
átég a szeretet, elrontja ezt is,
az elegáns, hosszú fasorokat.
 
 

2026. augusztus 29., szombat

Lackfi János - Uram, adj valós dolgokat ...

 

Uram, adj valós dolgokat,
ne vesszek el a pixelekben.

Add valódi bőr érintését,
valódi szem kontaktusát,
mindig azt válasszam
surrogó képek helyett.

Add a cipőről lepucolt sár
mocskát, hogy kezem műve
legyen a tisztaság.

Add a kislányom fabrikálta
gyurmafigurát, azt érezzék
elfásult ujjbegyeim.

Add a rendrakás fáradságát
és kilátástalanságát a halmozódó
űrszemét közönye helyett.

Add a hasadó répa hersenését,
hogy közegellenállásban
haladjak előre az ebéd felé.

Add a pattogó tűz hosszas
bámulását, hogy tudjam,
nem gombnyomásra
születik a sugárzó hő.

Add az asztaltársaság
amorf zsivaját, mindenki
külön kis véleményét,
tekintetek tétova pásztázását.

Add a hasított fa reccsenését,
a benne rejlő tűz ígéretét,
hogy idővel, száradás múltán
napvilágra csalogathassam.

Add a mindent porig égető
naplemente kérlelhetetlenségét
és múlékonyságát, hiszen ha
most nem nézem, tíz perc múlva
már eltűnt mindörökre.

Add a szavak teléreit, forgassam
kezemben e fura kőzeteket,
keresve, hol fénylik fel
rangrejtett gazdagságuk.

Add a rád szánt idő teljességét,
sűrűségét, mintha lassított filmen
vagy mélytengerekben búvárkodva
közelítenék hozzád, hagyva időt
mindenre, kivárva, míg szólítasz,
míg ölelsz, míg jelenléted
tömény közeggé sűrűsödik,
mígnem beburkolnak ígéreteid,
és félreérthetetlenül
csírázni kezd a reménység.
 

Forrás

2026. augusztus 26., szerda

Alessandro Baricco - A végtelenségről

 

... Mert gondolj bele: a zongora. A billentyűk kezdődnek. A billentyűknek vége. Tudod jól, nyolcvannyolc van belőlük, nem verhetnek át vele. Nem végtelenek. Te vagy a végtelen, és ott, a billentyűk belsejében végtelen a zene, melyet megszólaltatsz. Azok nyolcvannyolcan vannak. Te végtelen vagy. ...

 
A könyv alapján készült film: Az óceánjáró zongorista legendája


 

2026. augusztus 24., hétfő

Takács Gábor - Van úgy

 

Van, hogy már nem kell szólni,
Van, hogy elég csak ülni,
S így csendben, háttal
A kedvesnek dűlni.


Van, hogy a szél a nyelved,
Van, hogy a fény a hangod,
S ha hozzáérsz, kedvesed
Teste a lantod.

Van, hogy elég a csöndből,
Van, hogy elkezdesz futni,
S nem érdekel az sem, hogy
hova fogsz jutni.

2026. augusztus 20., csütörtök

Kodály Zoltán - A székely népdalról

 

[...] ódon tűzben ragyogó ékszerek a székely népdalok. Ami a régi kalotaszegi hímzés, a székely kapu a népművészetben, az a székely dallam a népzenében. Ma még kevesen ismerik. A gyűjtések kéziratban hevernek. De amint két nemzedék alatt a balladák szövegei belekerültek a magyar írásos műveltség kánonjába, úgy odajutnak majd idővel dallamaik is.

Kodály Zoltán: A székely népdalról. 1919. In: Visszatekintés I. 19.

Forrás: Folkrádió

Székelyföldről 

.
 .