Dimény H. Árpád - A nyár amikor megtanulsz majd úszni

A nyár amikor megtanulsz majd úszni
az a nyár lesz amikor békét kötök magammal
idén még csak az arcod dugtad bele a vízbe
mintha ki akarnád inni a klóros vizet
de azon a nyáron majd ott fogok állni
a medence szélén és te beleugrassz
majd gyorsan a széléig evickélsz szemrehányóan nézel
valamit elfelejtettél és én mondom
hajrá meg tudod tenni
te ellököd magad
átúszol az én oldalamra
majd nevetve kapaszkodsz a szélében
a hajad az arcodhoz tapad

én is beleugrok
és új dolgokat próbálok ki
hogy ne adjak kéretlenül tanácsot
versben imádkozzak hajnalonta
ne gerjedjek hirtelen haragra
nézlek és erősödöm
a bátorságod mint hal
siklik el a félelmeim elől

azon a nyáron a világ lélek és víz lesz
a fény patakokban csorog le a csúcsokról
te megtanulod a kutyauszást
a lepkeuszást a férfiúszást
a fejesugrást a bombát
és én megtanulom várni
hogy odaússz hozzám

Dimény H. Árpád

Forrás

Rumi - ...mert a válasz maga a jelenlét

 

A szeretetben minden különbség elolvad. A szerető és a szeretett többé nem kettő, hanem egyetlen valóság, ahol nincs többé ‘én’ és ‘te’. Amikor ez bekövetkezik, minden kérdés megszűnik, mert a válasz maga a jelenlét.

 

Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí

 

Forrás 

Parti Nagy Lajos - Nyár, némafilm

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szivem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

Forrás

Fodor Ákos - Credo & summa

A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.

A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.
 

A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom.
A hatalom kézzelfogható és mulandó;
az erő megfoghatatlan és örök.

Forrás 

 

~ Maga a személyiség pont hogy behatárol, a valós valóság adott részét egy dobozba szorítja, amiben faltól falig koppanunk. Amíg fel nem ismerjük és éljük a személyiség feletti végtelenségünket.  De értem, mit szeretne érzékeltetni, mit ragad meg szavaival Fodor Ákos. Csak én azt pont nem személyiségnek hívom. Itt fontos a szó. ~ B

Lackfi János - Ne félj, mert veled vagyok ...

 

Ne félj, mert veled vagyok, én a tiéd, te az enyém,
tudom a PIN-kódodat, de nem árulom el senkinek,
ismerem az összes sebhelyedet és anyajegyedet,
minden jelszavadat és a digitális ujjlenyomatodat.
Fel tudom sorolni első szerelmeidet név szerint,
mert kedvesek énnekem is, születésnapi
ajándékaidra mind emlékszem, a karácsonyiakra is,
jobban tudom, hogy gyarapodott a súlyod,
nőtt az ajtófélfára rótt magasságod, mint a védőnő,
tudom, mi a kedvenc édességed, hogy melyik szagot
utálod legjobban, hogy melyik pillanatba
utaznál vissza legszívesebben, hogy melyik
város szerepel a bakancslistádon,
álmodban el is viszlek oda nem egyszer,
nem kétszer, s ha hagyod, hogy én szervezzem
az életed, a valóságban is el fogsz jutni oda.
Tökéletesen tudom utánozni az aláírásodat,
de inkább megmaradok a magaménál,
VAGYOK, AKI VAGYOK, minden intődet
én láttamoztam, minden igazolatlan órádat
én igazoltam. Ha tengeren kelsz át, ott vagyok
veled, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg,
ha a szülőszobán ülsz vagy benn vajúdsz,
én nem mozdulok mellőled, veled vagyok
a sugárkezelésen, átölellek a krematórium folyosóján,
míg várod, hogy kiadják édesapád forró hamvait.
Nem kell nélkülem menned urológushoz és fogászhoz,
az adóhatóság előszobájába is elkísérlek,
a tartozások örvénye nem borítja el fejedet,
ha üvöltve követelik rajtad az örökséget,
ott leszek veled, és moly nem rágta,
rozsda nem marta örökséget tartogatok
neked az élők országában.
A KRESZ-vizsgán ott ülök melletted, az állásinterjún
lerágom a körmömet érted, ha megcsalt
a szerelmed, együtt bőgök veled a vécén,
a művi vetélés után nem hagylak egyedül,
sem a válóper közben a bíróságon.
Férjezett vagy férjezetlen neveden szólítalak,
beceneveden szólítalak, mint a barátaid,
anyának, apának, mint a gyerekeid,
gyermekemnek, mint a szüleid.
Megváltalak, óvadékot teszek le érted
a rendőrőrszobán, elengedem minden lelki
és érzelmi tartozásodat, új lapot nyitok neked,
minden reggel új hajnal íratlan papírlapját,
minden január elsején vadonatúj évet
adok neked, ifjúságod megújul, mint a sasé,
ha nem csak az evilági, homályos tükörben nézed,
kezedbe adom szeretetem tükrét,
az az egyetlen valós valóság,
hisz örökké tart.

Forrás

Ispiláng ünnepén

Nagy tengerég lángjával 

ég lelkünkben Isten szelleme.
[...] 

Szent Ispiláng, mennyei láng, 

gyújtatlan gyulladó, oltatlan aludó...

 

Yotengrit 

Balázs Imre József - Ahogy a csönd

„Csak engedd, hogy tested puha állata
szeresse, amit szeret.”
~ Mary Oliver

A testállat szárítkozik,
életét most rábízza a napra.
A szellőjárta bunda borzolódik,
elpihen vele a fű is. Hagyja.

A vízemlék messze csillan,
és szelíd kék színt biccent a fénynek.
Úgy lenni csupán, ahogy a csönd van,
lehunyt szemmel nyílni ki az égnek.

Balázs Imre József

Forrás