Kányádi Sándor - Ige–idők

 

– Az én időmben,
– A mi időnkben:
Múltban és mában,
a jövendőben.
– Tízezer éve.
– Tízezer múlva.
Mondották, mondjuk
s mondják majd újra:
volt,
vala,
lesz,
van.
Kifogyhatatlan.
S elfér e három
igealakban.

 

Forrás 

Ha esetleg elfelejtetted volna

Sir David Attenborough 100 éves 2026 . május 8-án ♡

 

Ha esetleg elfelejtetted volna:

egy olyan bolygón élünk, ahol a bálnák dalokat énekelnek, amely kilométerekre elhallatszik; ahol a fák felismerik saját utódjaikat és a föld alatt védelmezik őket; ahol a delfinek nevet adnak egymásnak és ahol a villám nyomán üveg születik a homokban; ahol a lovak képesek olvasni az emberi érzelmekben; ahol az esőnek már azelőtt van illata, hogy megérkezne, és ahol az óceán ragyog a sötétben; egy bolygón, ahol a csillagok, amelyeket látunk, talán már nem is léteznek.

in case you forgot: 

we live on a planet where whales sing songs that travel for miles. where trees can recognize their own offspring and protect them Underground. where dolphins give each other names and where lightning can create glass in the sand. Where horses can read human emotions. where rain has a smell before it even arrives and where the ocean can glow in the dark. a planet where the stars we see might not even exist anymore.

Forrás

(eredete ismeretlen)  

Janikovszky Éva - nem kaptam zsebpénzt

 

Ezen a héten nem kaptam zsebpénzt, mert a tanító néni azt mondta a szülői értekezleten, hogy mostanában nagyon eleven vagyok a tavaszi fáradtságtól.
Pedig az eleven gyerek is szeretne anyák napjára virágot venni az anyukájának.
Szaladtam a Borihoz, akinek mindig van pénze, de a Bori azt mondta, hogy tanuljak meg inkább egy verset, az is van olyan szép, mint a virág.
Szaladtam az apukámhoz, hogy adjon nekem előleget, majd a jövő héten jó leszek érte, de apukám azt mondta, hogy legyek jó ingyen, mert anyukámnak az a legnagyobb öröm.

 

Janikovszky Éva - Már megint

 

Forrás 

Drajkó-Sárosi Kinga - Nem hagy el

– Szabó T. Annának –

Vér, erek, hús, rostok, idegszálak:
apró sejtjeidben ott a válasz.
Felindul, zúg, zsibong, elalél,
a vágy a testben épphogy utolér.

Rejt, ölel, táplál, nevel, erősít, leválaszt,
testből test az ember – elfárad.
Nád, felhő, kurutty, tó, folyó, árad;
hang, szó, szöveg, könyv a házad.

Drajkó-Sárosi Kinga

Szabó T. Anna - Elhagy  

Palya Bea - Meztelenül főkötőben

  

Mondta mindig a jó anyám:
Legyél rendes, dolgos leány
(Aki) Mindenkinek kedvére tesz
Mer a falu a szájára vesz

Szólt a világ anyám hangján
Szépen kérünk: ne változzál!
Maradj nékünk mindig ilyen
Visszakérdek: hát az milyen?

Annyi mindent rám aggatnak
Sokan mondnak csak bolondnak
Népdalosnak túlmozgásos
Popzenésznek túl talányos

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép szabad es meztelen

Azt is mondta a jó anyám,
mocskos minden, mi szexuál,
SzexuáLIS! - így javítom
“Mit bánom én, ki nem mondom!!!”

Minek ma már a főkötő
A leomló haj nagyobb erő
A testnek is jobb, ha meztelen
Tiszta, érző, szégyentelen

Annyi mindent rám aggatnak
Nem tartanak normálisnak
Asszonynak túl szenvedélyes
Szeretőnek túl szeszélyes

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad és meztelen

Túl túl - nincs ilyen
Így élek és jó nekem
Nem kell népi hacuka
Tüzel bennem hat szuka
Szép szabad a meztelen
Ne sziszegjen senkisem
Szép szabad a meztelen
Belső anyám, csend legyen

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad, és meztelen

A dal születéséről ír Bea ♡  

 

Fodor Ákos - Kis gyakorlat

 

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

Markó Béla - Ismétlések

 

Ismétli önmagát a kert megint,
mert szakasztott úgy nyílik az idén is,
mint eddig sokszor. Így szeretnék én is
megsokszorozni mindent. Terveink

s emlékeink közt ne legyen különbség,
legfeljebb néhány alig látható
sebhely, amivel a mindenható
az öregedő cseresznyét vagy körtét

megjelöli, tán figyelmeztetésül,
hogy úgyis el kell fogadnom majd végül
valamit, amit még nem ismerek.

De egyelőre éppen az a lényeg,
hogy mint a fák is, óvatlanul éljek,
s ismételjem, mit ismételhetek. 

 

Markó Béla 

 

Forrás