Jostein Gaarder - A mi világunkról

Az embereket különös vakság sújtja. Éppen azt nem veszik észre, ami a legmisztikusabb mindenek között: a mi világunkat. Jobban érdeklik őket a marslakók meg a repülő csészealjak, mint az a titokzatos mű, mely a szemünk láttára bontakozik ki. Én azt hiszem, a világ léte nem lehet véletlen.

Forrás

Jostein Gaarder - A ​kártya titka

Weöres Sándor - A két nem

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Miklya Zsolt - Antitézisek

A szelídség

nem kompromisszum.

Az alázat

nem megalkuvás.

Az ítélettől való tartózkodás

nem gyávaság.

Az irgalom

nem dekadencia.

A szeretet

nem szentimentalizmus.

A megbocsátás

nem gyengeség.

A Lélek erejéből való.

 

Miklya Zsolt

 

Forrás

Út a Zenhez

Egy szerzetes nagyon meg akarta tanulni a Zent és azt mondta:

- Csak nemrégiben vettek fel a testvériségbe. Lennél oly kegyes és megmutatnád az utat a Zenhez?
- Hallod a hegyi patak mormolását? - kérdezte a mester.
- Igen, hallom - mondta a szerzetes.
- Itt a bejárat - mondta a mester.

Forrás

Szabolcsi Viktória - Átjárás

Az első anyák napját, amit veled ünnepeltem,
elverte a jégeső. Mogyorónyi jégdarabok pattogtak
a fűben a gyermekláncfű között, mint megannyi
fehér bolha egy zöldszőrű állaton. Az ablakból néztük,
te minden erőddel belém kapaszkodtál, nem akartál
beleülni az etetőszékbe, amikor pedig átnyúltam előtted
valamiért, elkaptad a karom, és beleszívtál, apró
bevérzéseket hagyva ott magad után. Sokáig esett, egész
fehér lett a terasz, mint hóesésben, a gyümölcsfákról
pedig mind lement a virág. A szirmok éppúgy fehérlettek
a fűben, mint a leesett jég. Ahogy vége lett, dörzsölni
kezdted a szemed, ölbe vettelek, áfonyától kék nyálad
a blúzomra folyt, körmeid vadul belém mélyesztetted,
állad a vállgödrömbe esett, és elaludtál. Tavaly ugyanezen
a napon a kanapén kucorogtam sírva, hallgattam a neten
rendelt ultrahangkészülékkel a szívverésed, ahogy, mint
pókháló két fa közé, észrevétlen növekedsz bennem, és
nem akartam, hogy kibújj onnan. De persze kinőttél
belőlem, mint hagyma burkaiból a virág. Kongó üreg
maradtam utánad, fogtalak szorosan hónapokon át, hogy
összetarts. Most pedig úgy kell lefejtenem magamról a
karjaid, fel ne kelj, reggelente úgy kell kilopóznom az
ágyból, meg ne sejtsd, hogy épp elhagyni készüllek.
A testem, ami a te burkod volt, biciklire ültetem, és
messzire viszem, ahelyett, hogy köréd csavarnám. Este
hazajövök hozzád, te úgy örülsz, hogy belém harapsz,
hosszan gagyogsz, talán még mindig a jégesőt
meséled, talán a lehullott szirmokat, talán
egymást, vagy talán már rájöttél, hogy kettőnkből
egy vagy, és akárhogy bújhatsz, már nincsen átjárás.

Forrás 

Szabolcsi Viktória

Lackfi János - Mióta készülök ..

Reich Károly

Mióta készülök, hogy elmondjam neked,

hányféle egybeszűrt mintázat fénye-visszfénye

vagy te bennem, tükröződésekkel, falevelek

sárga tenyereivel, táncoló vízi lények

zsibongásával teleszórt felszínű patak,

melynek tarkasága elemezhetetlen,

jó, nem is elemzésre teremtetett, szalad

csupán a maga útján, soha meg nem

torpan, éppígy zajlasz te bennem

örökké változón s változatlanul.

Egy vers vékony hajtűjével próbállak

egybefogni, a szerelemtől tanul

meg az ember, ez a lelkes állat

lemondani arról az illúzióról, hogy a

dolgok megragadhatók lennének,

pedig semmi sem az. Körülbelül oda

jutok hajcsatjaimmal, annyit érek

el velük, mintha a tengert csipesz

segítségével szedegetném össze, vagy ha

a lakásban talált hajszálakból heves

izgalommal próbálnám mihaszna

módra rekonstruálni a hajzuhatagot,

melybe ujjaim ménesét annyiszor már

kicsaptam, kedvükre bóklásztak ott.

Még mindig nem tudom elmondani

neked, hogy semmi se fontosabb annál,

mikor őszintén öntöd ki azt, ami

rólam s munkáimról áll össze benned,

nem puszta visszhang a szavad,

gondosan latolod a frissen termett

szókat, egyik kiállja tekinteted tüzét,

másik ellobban, s én tanulok tőled

magammá lenni. Megannyi év,

mennyi zsákutca öklend ki engem, mire

lehetek végre valakivé, aki hasonlít rám,

akit te látsz csak tisztán, s talán te is csak

álmodó szemhéjad mögött, mikor kibontlak

a sötétből, feléd fordulva, óvakodó

ujjakkal, laza árnykását kotorva félre,

és megsemmisülhet köröttünk Pompeji,

te újra megszületsz a hamuból végre,

s heverünk itt, szerelmünk szobrai.

Forrás: János FB oldala

Bukovenszki-Nagy Eszter - Porig

Földeletlen.

Ezt mondja a villanyszerelő
– mindig villanyszeretőnek hívom –,
azért újra a rövidzárlat, a szikra.
Régi vezeték, könnyedén törik, szakad,
kész csoda, hogy nem égett porig
az egész kóceráj.

Földeletlen.
Ezt mondja az okkult telepata
– tevepatának értettem először, bocsánat –,
szóval földeletlen, vagyis
hantolatlan
– a hántolatlan szotyi jut eszembe,
makuka, mi így mondjuk Borsodban –.

Eltemetetlenség
lebeg az életében, folytatta, az kísérti,
látom az aurájában az idegen izzást,
a múlt foltja, le kéne zárni,
és nem be,
elgyászolni, majd eltemetni,
ne legyen föld feletti
– mint én voltam fél méterrel,
mikor fehér ruha,
fejemen őszi tündérkoszorú –,
különben porig égeti
– és itt körbemutat rajtam –
az egész kócerájt.

Bukovenszki-Nagy Eszter

Forrás