Jane Goodall - Az élelmünkről

Egy nap visszatekintünk majd a mezőgazdaság ezen sötét korszakára, és fejünket rázunk majd. Hogyan hihettük, hogy jó ötlet mérgekkel termeszteni az élelmünket? 

Someday we shall look back on this dark era of agriculture and shake our heads. How could we have ever believed that it was a good idea to grow our food with poisons?

Jane Goodall - Harvest for Hope: A Guide to Mindful Eating

Eckhart Tolle - Az öntudalanságról és az őrültségről

Ha tudod, hogy öntudatlan vagy, akkor nem vagy teljesen öntudatlan. Ha tudod, hogy őrült vagy, akkor nem vagy teljesen őrült.

If you know you are unconscius, you are not totally unconscious. If you know you are insane, you are not totally insane.

Forrás 6'57 

 

Jostein Gaarder - A mi világunkról

Az embereket különös vakság sújtja. Éppen azt nem veszik észre, ami a legmisztikusabb mindenek között: a mi világunkat. Jobban érdeklik őket a marslakók meg a repülő csészealjak, mint az a titokzatos mű, mely a szemünk láttára bontakozik ki. Én azt hiszem, a világ léte nem lehet véletlen.

Forrás

Jostein Gaarder - A ​kártya titka

Weöres Sándor - A két nem

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Miklya Zsolt - Antitézisek

A szelídség

nem kompromisszum.

Az alázat

nem megalkuvás.

Az ítélettől való tartózkodás

nem gyávaság.

Az irgalom

nem dekadencia.

A szeretet

nem szentimentalizmus.

A megbocsátás

nem gyengeség.

A Lélek erejéből való.

 

Miklya Zsolt

 

Forrás

Út a Zenhez

Egy szerzetes nagyon meg akarta tanulni a Zent és azt mondta:

- Csak nemrégiben vettek fel a testvériségbe. Lennél oly kegyes és megmutatnád az utat a Zenhez?
- Hallod a hegyi patak mormolását? - kérdezte a mester.
- Igen, hallom - mondta a szerzetes.
- Itt a bejárat - mondta a mester.

Forrás

Szabolcsi Viktória - Átjárás

Az első anyák napját, amit veled ünnepeltem,
elverte a jégeső. Mogyorónyi jégdarabok pattogtak
a fűben a gyermekláncfű között, mint megannyi
fehér bolha egy zöldszőrű állaton. Az ablakból néztük,
te minden erőddel belém kapaszkodtál, nem akartál
beleülni az etetőszékbe, amikor pedig átnyúltam előtted
valamiért, elkaptad a karom, és beleszívtál, apró
bevérzéseket hagyva ott magad után. Sokáig esett, egész
fehér lett a terasz, mint hóesésben, a gyümölcsfákról
pedig mind lement a virág. A szirmok éppúgy fehérlettek
a fűben, mint a leesett jég. Ahogy vége lett, dörzsölni
kezdted a szemed, ölbe vettelek, áfonyától kék nyálad
a blúzomra folyt, körmeid vadul belém mélyesztetted,
állad a vállgödrömbe esett, és elaludtál. Tavaly ugyanezen
a napon a kanapén kucorogtam sírva, hallgattam a neten
rendelt ultrahangkészülékkel a szívverésed, ahogy, mint
pókháló két fa közé, észrevétlen növekedsz bennem, és
nem akartam, hogy kibújj onnan. De persze kinőttél
belőlem, mint hagyma burkaiból a virág. Kongó üreg
maradtam utánad, fogtalak szorosan hónapokon át, hogy
összetarts. Most pedig úgy kell lefejtenem magamról a
karjaid, fel ne kelj, reggelente úgy kell kilopóznom az
ágyból, meg ne sejtsd, hogy épp elhagyni készüllek.
A testem, ami a te burkod volt, biciklire ültetem, és
messzire viszem, ahelyett, hogy köréd csavarnám. Este
hazajövök hozzád, te úgy örülsz, hogy belém harapsz,
hosszan gagyogsz, talán még mindig a jégesőt
meséled, talán a lehullott szirmokat, talán
egymást, vagy talán már rájöttél, hogy kettőnkből
egy vagy, és akárhogy bújhatsz, már nincsen átjárás.

Forrás 

Szabolcsi Viktória