Bolla Ágnes - Egy világvége után

csodálkozó tekintet

már csak ez maradt

más rám nem tapad

heverek az égen

egyedül

 

mollban egy pacsirtával

egy autóval és egy repülőgéppel

ha dúdolgatok, az lélegzet

és végre nem vagyok hamis

 

az éjjel almafa voltam

és inkább csak egyedül álltam

nem tudtam róla, hogy voltunk még

így egypáran

 

olyanok

akiknek sóhajuk madárfészek

mosolyuk rügyfakadás

akadnak még

itt fenn

  

Bolla Ágnes

 

Forrás 

Weiner Sennyey Tibor - füsti fecske

 

gyermekkoromban füsti fecskét mentettünk
sosem tudtam addig miért füsti mígnem
apró kezeimbe fogtam azt a rémülten remegő
kicsiny madarat hevesen dobogó szívével
majdnem szent csíntevő
ferenc öcsémmel a fészerben fészket építettünk
gyerekként a gyerekmadárnak ételként
bogarakat gyűjtöttünk s a fölnőttek megértő
mosollyal legyintettek ránk: „Nem fogja
túlélni, kiesett fészkéből ez a szegény és
szerencsétlen madár!” de mi elhatároztuk
hogy márpedig élni fog túlélni sőt ő lesz
a legfüstibb füsti fecske a Földön „Hiába
etetitek!” mondták a fölnőttek „Hiszen
a fészekben anyja-apja elébb megrágták,
kissé megemésztették a bogarakat, és így
öklendezték fel neki. Nyerset ti sem esztek.”
és mi majdnem szent ferenc csíntalan
fivéremmel megrágtuk és előemésztettük
a bogarakat és így öklendeztük fel neki
csőrébe adtuk és tényleg megette már
erre a fölnőttek undorodva mondták, hogy
„Szomjan fog halni, mert a füstifecskeszülők
csőrükből itatták, belelehelték
a hajnali fűszálakon megálló kristálypárát.”
és erre mi pirkadatkor négykézláb
felnyaltuk az udvari gyepről a hajnali
pírban a párát és csőrébe leheltük
mire a fölnőttek most már aggódni kezdtek
értünk és titkon kiengedték a macskát
de mi elbarikádoztuk a fészert hangosan
és énekelve kergettük el az ősök vadját
és mikor megnőtt és megerősödött
füsti fecskénk láttuk hogy sajnos nem száll
és milyen is az a nem repülő madár
mint a nem beszélő nem olvasó nem író
ember lehet gondoltuk ezért majdnem
szent ferenc csíntalan öcsémmel
kartonból fekete szárnyakat füstifecskeformát
vágtunk és feketére kentük
majd avarból tüzet gyújtottunk
és a fekete füstbe szárnyaink belelegyeztük
mert sosem tudtam igazán
miért füsti a füsti fecske mígnem kezemben
nem tartottam és hozzá egészen közel
nem hajoltam és éreztem bizony
a füsti fecskének füstszaga van ezért
mi is füstösek lettünk szárnyainkkal
hogy aztán kismadarunk előtt imitáljuk
a repülést ott csapkodtunk szinte
teljesen szent ferenc csíntalan öcsémmel
a dunántúli udvaron verdeső madárka
előtt mígnem a fölnőttek legnagyobb
csodálkozására a füsti fecske felszállt
nagy hurkokban örömteli köröket
tett felettünk és elreppent messze
mi pedig vártunk késő esteledtig
leeresztett karton fekete füstös
szárnyainkkal két koszos kis
dunántúli utcagyerek hogy hátha
visszajön hátha visszatér barátunk
akit kilöktek a fészekből talán valami
elszánt kakukkfióka tehette
de a fölnőttek mondták hogy itt az éj
minket az ágy hív a fecskét meg az ég
és készüljünk fel soha többé nem
látjuk őt mégis a következő tavaszon
füstifecskefészek épült a fészer
eresze alá és mi tudtuk hogy ő az
és éveken át is ő volt és gyermekei
ősszel messzi dél felé repültek de
tavasszal újra megjelentek s mikor
felnőttem én is és a fészekből elkerültem
szárnyszegetten kóboroltam
egy-egy füstifecskecsalád mindig
ereszem alá fészkelt ebből tudtam
jó helyen vagyok mígnem egy késő
ősszel a messzi dél partjait elértem
otthonomtól távol szomjas voltam
és éhes voltam és repülni sem tudtam
és sírtam hogy fészket építeni fiókát
nemzeni repülni tanítani én sebzett
félszárnyú pihimadár odahaza
miért nem tudok és a déltenger nem
felelt száraz szél marta szám
mígnem megjelent egy füsti fecske
megrágta és előemésztette a
szavakat és így táplált fel engem
csőrében édes verseket hozott és
így itatott engem nem csak repülni
az a füsti fecske élni tanított 

 

Forrás

 

Madarak és fák napja - május 10. 

 

Weiner Sennyey Tibor 

Kányádi Sándor - Ige–idők

 

– Az én időmben,
– A mi időnkben:
Múltban és mában,
a jövendőben.
– Tízezer éve.
– Tízezer múlva.
Mondották, mondjuk
s mondják majd újra:
volt,
vala,
lesz,
van.
Kifogyhatatlan.
S elfér e három
igealakban.

 

Forrás 

Ha esetleg elfelejtetted volna

Sir David Attenborough 100 éves 2026 . május 8-án ♡

 

Ha esetleg elfelejtetted volna:

egy olyan bolygón élünk, ahol a bálnák dalokat énekelnek, amely kilométerekre elhallatszik; ahol a fák felismerik saját utódjaikat és a föld alatt védelmezik őket; ahol a delfinek nevet adnak egymásnak és ahol a villám nyomán üveg születik a homokban; ahol a lovak képesek olvasni az emberi érzelmekben; ahol az esőnek már azelőtt van illata, hogy megérkezne, és ahol az óceán ragyog a sötétben; egy bolygón, ahol a csillagok, amelyeket látunk, talán már nem is léteznek.

in case you forgot: 

we live on a planet where whales sing songs that travel for miles. where trees can recognize their own offspring and protect them Underground. where dolphins give each other names and where lightning can create glass in the sand. Where horses can read human emotions. where rain has a smell before it even arrives and where the ocean can glow in the dark. a planet where the stars we see might not even exist anymore.

Forrás

(eredete ismeretlen)  

Janikovszky Éva - nem kaptam zsebpénzt

 

Ezen a héten nem kaptam zsebpénzt, mert a tanító néni azt mondta a szülői értekezleten, hogy mostanában nagyon eleven vagyok a tavaszi fáradtságtól.
Pedig az eleven gyerek is szeretne anyák napjára virágot venni az anyukájának.
Szaladtam a Borihoz, akinek mindig van pénze, de a Bori azt mondta, hogy tanuljak meg inkább egy verset, az is van olyan szép, mint a virág.
Szaladtam az apukámhoz, hogy adjon nekem előleget, majd a jövő héten jó leszek érte, de apukám azt mondta, hogy legyek jó ingyen, mert anyukámnak az a legnagyobb öröm.

 

Janikovszky Éva - Már megint

 

Forrás 

Drajkó-Sárosi Kinga - Nem hagy el

– Szabó T. Annának –

Vér, erek, hús, rostok, idegszálak:
apró sejtjeidben ott a válasz.
Felindul, zúg, zsibong, elalél,
a vágy a testben épphogy utolér.

Rejt, ölel, táplál, nevel, erősít, leválaszt,
testből test az ember – elfárad.
Nád, felhő, kurutty, tó, folyó, árad;
hang, szó, szöveg, könyv a házad.

Drajkó-Sárosi Kinga

Szabó T. Anna - Elhagy  

Palya Bea - Meztelenül főkötőben

  

Mondta mindig a jó anyám:
Legyél rendes, dolgos leány
(Aki) Mindenkinek kedvére tesz
Mer a falu a szájára vesz

Szólt a világ anyám hangján
Szépen kérünk: ne változzál!
Maradj nékünk mindig ilyen
Visszakérdek: hát az milyen?

Annyi mindent rám aggatnak
Sokan mondnak csak bolondnak
Népdalosnak túlmozgásos
Popzenésznek túl talányos

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép szabad es meztelen

Azt is mondta a jó anyám,
mocskos minden, mi szexuál,
SzexuáLIS! - így javítom
“Mit bánom én, ki nem mondom!!!”

Minek ma már a főkötő
A leomló haj nagyobb erő
A testnek is jobb, ha meztelen
Tiszta, érző, szégyentelen

Annyi mindent rám aggatnak
Nem tartanak normálisnak
Asszonynak túl szenvedélyes
Szeretőnek túl szeszélyes

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad és meztelen

Túl túl - nincs ilyen
Így élek és jó nekem
Nem kell népi hacuka
Tüzel bennem hat szuka
Szép szabad a meztelen
Ne sziszegjen senkisem
Szép szabad a meztelen
Belső anyám, csend legyen

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad, és meztelen

A dal születéséről ír Bea ♡