Mert a varázsló tudja.
Ülnek körülötte, a szemük parázslik,
a szívük mohóság és szomj. Körülülik,
mint a barbárok a tábortüzet.
Tűzzé akarnak válni maguk is.
De a varázsló tudja.
Nem erdőtüzet akar, nem
mindent felfaló lángot,
hamut a szív helyén. Nem.
Koncentrált izzást, egy tűzben a mindent.
És a varázsló tudja.
Aki barbárságát már tógára cserélte,
ide akar majd visszatérni, mindig.
Ez volt a leghevesebb láng, amikor még
körben sötétség. Ott és akkor: éltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése