A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mécs László. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mécs László. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 26., szombat

Mécs László - Tavaszi zsoltár


Valaki rálehelt a hegyek hósüvegére
s az óriások felujjongtak: végre!

Valaki rálépett a folyók jegére
s mikor százezer folyón megroppant a jég,
a vizek felharsantak: végre!

Valaki elindította délről a darvakat,
fecskéket, gólyákat, kakukkokat,
hogy idejében érkezzenek az ünnepre.

Valaki pacsirtákat nyilazott a magasokba
s azóta csivogva csörgedez, csurran a csupa likas égből,
csivogva csörgedez, csurran a csudakék muzsika.

Valaki fehérbe, pirosba, sárgába öltöztette a fákat.
Valaki felcicomázta a tüskebokrokat is,
hogy évenkint egyszer ők is szépek legyenek.

Valakinek gondja van, hogy zöldüljenek a vetések,
legyen csalán és gyöngyvirág, mézfű és nadragulya
és mindenek öltözzenek ünneplőbe.

Valaki vadakat járat az erdőkben,
nyuszikat rejteget, őzeket riasztgat,
rókákat ravaszkodtat, mókusokat mókáztat,
farkast és futrinkát futtat, méheket rajoztat.

Részlet

Valaki simogatja a fűzfák sárgán szűzlő haját,

mint én a két-napos libuk hátát,

s mint Kanadába induló paraszt cserepes tenyere

csecsemője harmatos kacsóját az állomáson.

 

Valaki tavaszt, változást patakoztat a világra:

sziklákból, földből, állatokból

hangokat, színeket, szirmokat, változást csihol ki Valaki.

Csak belőled nem bír ünnepet csiholni, Ember!

 

A fecskéket felhozta hozzánk: és kitavaszodott:

ha téged felvinne északra: megsűrűsödne a hóhullás:

ha levinne délre: befagyna a tenger, Ember!

Ha fölnyilazna pacsirtaként az égre:

örök feketeség borulna a világra...

Nem mondom: bőröd bizsereg neked is,

cigánnyal húzatsz, örülsz a szeretődnek,

arcizmaid mosolygósdit játszanak,

- de agyvelőd tekervényeiben borzalmak tanyáznak:

fekete kőszakadékokban fekete haramiák.

 

Pedig a többi csak játékszer:

felhúzta Valaki a fákat, folyókat, férgeket,

naprendszereket, üstökösöket:

pontosan járnak és lejárnak egyszer...

"És látá az Isten, hogy jó..."

 

Csak rólad mondotta a rettentő igéket:

"Megbáná, hogy embert teremtett a földön..."

 

Mert te voltál az Isten dicsősége:

- és te vagy az Isten golgotai gyalázata, Ember!

Te voltál az Isten gyönyörűsége:

- és te vagy az Isten hétfájdalma, Ember!

 

Te voltál az Isten atyai szelídsége:

- és te vagy az Isten hetedízigleni haragja,

hiába állította fel a villámhárítót Golgotán, Ember!

Te voltál a teremtés koronája:

- és te vagy a teremtés csődje, Ember!

 

Te vagy az Isten állandó nyugtalansága,

te vagy az Isten boldogtalansága,

tavaszodj végre akarata szerint, Ember,

és légy az Isten boldog békessége. Amen.



Olvass tovább: https://www.bibliai-kincsestar.hu/news/mecs-laszlo-tavaszi-zsoltar/

Valaki simogatja a fűzfák sárgán szűzlő haját,

mint én a két-napos libuk hátát,

s mint Kanadába induló paraszt cserepes tenyere

csecsemője harmatos kacsóját az állomáson.

 

Valaki tavaszt, változást patakoztat a világra:

sziklákból, földből, állatokból

hangokat, színeket, szirmokat, változást csihol ki Valaki.

Csak belőled nem bír ünnepet csiholni, Ember!

 

A fecskéket felhozta hozzánk: és kitavaszodott:

ha téged felvinne északra: megsűrűsödne a hóhullás:

ha levinne délre: befagyna a tenger, Ember!

Ha fölnyilazna pacsirtaként az égre:

örök feketeség borulna a világra...

Nem mondom: bőröd bizsereg neked is,

cigánnyal húzatsz, örülsz a szeretődnek,

arcizmaid mosolygósdit játszanak,

- de agyvelőd tekervényeiben borzalmak tanyáznak:

fekete kőszakadékokban fekete haramiák.

 

Pedig a többi csak játékszer:

felhúzta Valaki a fákat, folyókat, férgeket,

naprendszereket, üstökösöket:

pontosan járnak és lejárnak egyszer...

"És látá az Isten, hogy jó..."

 

Csak rólad mondotta a rettentő igéket:

"Megbáná, hogy embert teremtett a földön..."

 

Mert te voltál az Isten dicsősége:

- és te vagy az Isten golgotai gyalázata, Ember!

Te voltál az Isten gyönyörűsége:

- és te vagy az Isten hétfájdalma, Ember!

 

Te voltál az Isten atyai szelídsége:

- és te vagy az Isten hetedízigleni haragja,

hiába állította fel a villámhárítót Golgotán, Ember!

Te voltál a teremtés koronája:

- és te vagy a teremtés csődje, Ember!

 

Te vagy az Isten állandó nyugtalansága,

te vagy az Isten boldogtalansága,

tavaszodj végre akarata szerint, Ember,

és légy az Isten boldog békessége. Amen.



Olvass tovább: https://www.bibliai-kincsestar.hu/news/mecs-laszlo-tavaszi-zsoltar/

2015. augusztus 13., csütörtök

Mécs László - Fényt hagyni magunk után!

https://www.flickr.com/photos/_ethanea/5991860332/in/faves-emanuelebinetti/lightbox/
Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni az szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!

Fényt hagyni, mint a Messiás!
Vagy legalább, mint az anyák,
kik egyre jobban megragyognak,
minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak
a bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni, mint a jó anyák.

Vagy legalább is, mint a Nyár,
amely almákba és diókba
szerette édes álmait,
és édességével világít
a hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.

Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még a gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!

Mécs László - Fehéren és kéken, 1937