Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon, de még az
Óperenciás-tengeren is túl, lakott a zöld királynak egy fia. Egyedül
volt a kastélyban, hát unatkozott. Vette fegyverét, kiment vadászni.
Mihelyt kiért az erdőbe, talált egy nyulat. Célba vette, hogy lelője. A
nyúl rimánkodni kezdett:
- Bocsáss meg, királyfi, jó tettedért jót várj hadd meg az életemet.
Meghagyta a nyúl életét, nem bántotta. A nyúl elszaladt. Talált aztán
egy rókára. A rókát is célba vette, és a róka is azt mondta:
- Ne lőj le, királyfi, hadd meg az életemet, jó tettedért jót várhatsz.
Azt is elbocsátotta, s ment tovább az erdőbe. Talált aztán az erdőben
egy kis őzet. Azt is célba vette, hogy lelője, az is visszaszólt neki:
- Királyfi, bocsánatot kérek tőled, hadd meg az életemet, mert jót
mondok neked, majd még megköszönöd.
Elbocsátotta azt is. Azt mondja neki az őz:
- Kegyes királyfi, megmondom most az én hálámat. Menj be az erdő
közepéig. Találsz ott egy háromágú tölgyfát. Vágj le abból egy ágat.
Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. Az lesz a feleséged. De
vigy magaddal egy kicsi vizet, netalán szükség lehet rá.
El is ment a királyfi, meg is találta a tölgyfát, le is vágta róla az
ágat, ki is jött abból egy szép tündérlány. Rögtön rikoltott a
királyfinak:
- Jaj, vizet, mert megfulladok.
Forgott a királyfi ott körül kereken, hogy a vizet elővegye, de a flaskó
feldűlt, és a víz kifolyt. A szép tündérlány meghalt. Nem volt mit
tenni, felvette az ölébe, elvitte haza, eltemette.
Telt-múlt az idő, megint elment vadászni. Megtalálta a rókát.
- No, kegyes királyfi, bocsánatot kérek, jó tettedért jót mondok. Menj
el megint az erdőbe, oda, ahol a tölgyfáról egy ágat már levágtál volt.
Vágj le még egy ágat, mert abból is egy szép tündérlány jő ki. De vizet
vigy neki, mert szükség lehet reá.
Járt a királyfi erre, arra, hogy vizet kapjon ott az erdőben, de nem
talált. Volt nála egy kulacs bor. Gondolta, hogy hát az is jó. De megint
úgy járt, mint a múltkor. Levágta az ágat, kijött abból is egy szép
tündérlány, ő bort adott neki, de a lány mégis meghalt, mert a bor igen
erős ital volt neki. Nagy búban volt a királyfi, hogy abból is
kifogyott. Felvette azt a lányt is, hazavitte nagy szomorúan, hogy
milyen szerencsétlen ember is ő. Az isten megadta neki a szerencsét, s ő
nem tudta felhasználni. Eltemette azt a lányt is, szép rendesen.
Búsult, búsult egy darabig, de aztán megint elment az erdőbe vadászni.
Találkozott akkor a nyúllal.
- No, kegyes királyom, jó tettedért jót mondok. De gyere velem, hadd
mutassam meg, hol van az élő víz.
Elmentek ketten, megtalálták a forrást.
- Vigyél vizet innen magaddal. Menjünk most tovább.
Megtalálták a tölgyfát, amelyről a királyfi már két ágat levágott; a
harmadik ág még rajta volt.
- No, most vágd le ezt a szép tölgyágat.
Levágta, s abból is egy szép tündérlány jött ki. Kiált is rögtön a lány,
azt mondja:
- Vizet, vizet, mert megfúlok!
A kis nyúl kapja a kancsót, odanyújtja a kislánynak. Az jót ivott
belőle, és megmaradott, nem halt meg. Akkor a kislány letérdelt a
királyfi előtt, bocsánatot kért tőle, hogy kiszabadította a tölgyfából.
Elmondta neki a sorsát:
- No, tisztelt királyfi, engemet az isten néked rendelt ezen a világon.
Köszönöm jótettedet. Hárman voltunk testvérek, de meg voltunk mindnyájan
átkozva, hogy ne tudjunk megszabadulni ennek a tölgyfának a
gyökerétől, valameddig egy ember le nem vágja. Ezentúl már együtt
leszünk mi ketten ezen a világon.
Megölelték, megcsókolták egymást.
A kis nyúl ott ugrált előttük,
örvendezve, hogy megszabadították az ő kedves asszonyát.
No, útra keltek mind a hárman. Mentek, de útközben, mielőtt haza
érkeztek volna, a városon kívül volt egy szép kút. Oda leültek,
megbeszélték most már a maguk sorsát. Azt mondja a tündérlány a
királyfinak:
- Tisztelt kedvesem, sajnálom fáradságodat, de én ebben a tündérruhában
nem vagyok bátor bemenni a te kastélyodba. Hagyjál itt engemet a kis
nyúllal. Menjél előbb csak te haza, hozzál nekem új ruhát.
Ott is maradt.
A királyfi elment, hogy hozzon neki ruhát. De örömében
sok időt töltött otthon, vadonatúj ruhát csináltatott a tündérlánynak.
Várták ők, várták a királyfit, de csak nem érkezett vissza.
Jártak a kútra sokan vízért. A tündérleány azért, hogy ne lássák ott a
kútnál tündérruhában, felmászott arra a nagy fűzfára, amely árnyékot
tartott a kútnál. A kis nyúl meg elment eleséget keresni.
Kiment a kútra egy boszorkányné is, vizet meríteni. Betekint a kútba,
lát egy fényes fehérségű szép tündért. A tündér már fenn volt a fűzfán,
de képe meglátszott a vízben. Tekintett a boszorkány erre, arra, de élő
személyt csak nem látott. Végül is azt gondolta, hogy az a kép a kútban
az ő képe. De végül mégis meglátta a tündérlányt fenn a fán. Levette a
fáról, megkérdezte, hogy mi okból hágott oda. A tündérlány elmondta,
hogy mi minden történt véle, s hogy őt egy királyfi szabadította meg.
Mindent, mindent elmondott annak a boszorkánynénak. Azt is, hogy épp
most várja ő a királyfit, hogy más gúnyát hozzon neki.
Akkor a boszorkányné megfogta, és bedobta a kútba a tündérlányt. Volt
neki is egy lánya: elment gyorsan haza, kivezette a maga lányát a
kúthoz, és felhágatta azt a fűzfára.
Odaérkezett a királyfi a gúnyával. Szólítgatta a tündérlányt, keresi,
hogy hol lehet az ő menyasszonya. A tündérruhát már felvette a
boszorkányné lánya, de ő maga, hiába, mégis fekete volt.
Meglátja végre a kis nyulat a királyfi, kérdi attól is, hogy hol van a
lány:
- Én itthagytam - mondja a kis nyúl - a kút mellett. Elmentem valami
eleséget keresni, közben felmászott a fűzfára.
No, már nézik körül kereken, hát hol van az a lány a fán. Mondja a
királyfi neki:
- Szállj le onnan, öltözzél fel!
Mikor leszállt a fáról, látja az ábrázatát, hogy csúnya, fekete. Pedig
milyen szép volt! Mi történt vele?
- Ó, lelkem, kedvesem - mondja a boszorkányné lánya -, a nap sugara reám
tűzött, megfogta az egész ábrázatomat.
Felöltöztette így is a királyfi, azt gondolta, hogy ő a tündérlány.
Elvitte haza.
De abból a tündérlányból, az igaziból, akit a boszorkányné
bevetett a kútba, lett egy szép aranyhal. De hagyjuk most még azt az
aranyhalat a kútban.
A cigánylány élt, élt a királyfival, felesége volt neki. Elment egyszer a
boszorkányné a lányához. Mondja neki:
- Vajon nem történik-e valami még abból, amit azzal a tündérlánnyal
csináltunk? Mert én kijártam a kúthoz, és egy szép aranyhalat láttam a
vízben. Hátha abból a lányból lett az a hal? Azt tanácsolom én neked,
fiam - mondja a lánynak -, tedd magad beteggé. Mondjad a királyfinak,
addig nem fogsz meggyógyulni, amíg azt az aranyhalat, amely abban a
kútban van, ő ki nem fogatja.
A királyfi azt is megcselekedte a kedveséért. Kifogatta az aranyhalat,
megfőzték; a boszorkányné lánya evett belőle, és íme, meggyógyult. De
mikor a szakácsné tisztította a halat, egy pikkelyecske, egy
halpénzecske leesett a földre. Ahogy a földben az kifakadott, lett egy
szép aranyalmafa. Az a fa minden éjszaka megvirágzott, délig megért az
alma rajta, de éjszaka mindig elvitték a gyümölcsét.
Gondolkodóba esett a király, vajon mi lehet az oka, hogy ők annak a
fának a gyümölcsét nem tudják használni. Nem tudta, hogy annak a
gyümölcsét a tündérek hordják el. No, de a boszorkányné megint elment a
lányához. Mondja a lányának:
- Mi dolog ez? Valahogy még kiderül, hogy nem te vagy a tündérlány. Ki
kéne vágatni azt a fát!
Mondta is hát a királyné a királynak:
- Semmi hasznát nem vesszük annak a fának! Vágasd le onnét, hogy többet
ne is lássuk!
Volt a szomszédban egy szegény ember. Azt hívatta el a király, hogy
vágja ki a fát. Ki is vágta az rendesen, de mikor a szegény ember
hasigálta, aprítgatta a fát, egy kis darab kiesett belőle. A szegény
ember pedig látva, hogy aranyfa ez, azt a kis darabot betette a zsebébe
azzal, hogy hazaviszi kincsnek. A király nem tudta, hogy a szegény ember
valamit elvisz onnan, megfizette a fáradsága díját. A szegény ember
hazament. Letette azt a kis darabka fát, melyet a zsebében vitt, a tűz
mellé a kis szegletbe. Az ott megmaradt, de a fa többi részét a királyné
elégette.
A szegény ember házában pedig, amikor este lett, olyan világosság
támadt, hogy gyertya nélkül is láttak. Mondja a feleségének a szegény
ember:
- Bizonyára ez a kis fadarabocska világít.
Úgy is volt.
Másnap elment a szegény ember munkába feleségestül, lányostul. Jó reggel
elmentek, a házat ki se seperték, s az ágyat se rendezték el. Estére,
mikor hazaértek, hát az ő házuk ki van seperve, az ágy felékesítve,
minden rendesen. Gondolták magukban, ki járhat az ő házukban, aki úgy
dolgozik, mikor ők mindent szerteszét hagytak.
Másnap reggel újra készültek, hogy menjenek a királyhoz, munkába. De
most otthon hagyták a lányt elrejtve, hogy lesse meg, ki jár az ő
házukba. Megint úgy hagyták szerteszét minden portékájukat. A lány az
ablak alatt állott, titkon, hogy senki meg ne lássa. Hát abból a kis
fadarabból kijő egyszer csak egy tündérlány, kezd sepregetni a házban. A
szegény ember lánya csak nézte egy ideig, hogy mit dolgozik az a lány,
aki abból a fácskából jött ki. Aztán hirtelen beszaladt a házba, a
fácskát megragadja. A tündérlány már nem bírt visszamenni a fába.
No, megkapták a tündérlányt. Annak nem volt mit csinálnia, ott maradt
velük. Attól fogva a két lány együtt ment el a király udvarába, munkába.
Egyszer a király mesét akart hallani. Mondott ez is mesét, a másik is
egy mesét. Rákerült a sor a tündérlányra. Mondja a király:
- No, mondjál már te is egyet, te vagy itt a legszebb. Lássuk, mit
láttál, mit próbáltál életedben.
A tündérlány erre elkezdte mondani. Éppen az ő kedveséről kezdett
mesélni:
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Kiment az
egyszer vadászatra, találkozott egy kis nyúllal... - És végig mondta az
egészet addig, hogy: “Én vagyok az a tündérlány, akit a királyfi a
tölgyfából kivett!”
Megölelte erre a lányt a királyfi, elzavarta a boszorkány lányát, s
elvette feleségül a tündérlányt. Máig is élnek, ha meg nem haltak.
