2026. április 21., kedd

Áprily Lajos - „Ó idő, futós idő"

 

„Ó idő, futós idő"
Csokonai

Futottál, mint az őz, ha valahol
mögötte erdőn vad kopó csahol.

Aztán átvetted szarvas iramát,
kinek farkasok szaglásszák nyomát.

S most, hogy koromból ennyi év lejárt,
száguldasz, mint a síkon a gepárd.

Jelenkor - 8. évf. 3. sz. (1965. márc.)

2026. április 18., szombat

Hajnal Anna - Kisüt a nap



Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;

zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.

1975. június



2026. április 16., csütörtök

2026. április 15., szerda

Gősi Vali - Áldás


(Várakozás)

Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos, igéző várakozás,
s mint harsány, újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás.

Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,
fölrázva hosszan álmodók hadát,
múlik az árvák néma szenvedése:
balzsam az éteri hajnalhasadás.

Vedli a szürkület árnyék-ruháját,
omlik a földre a fényüzenet,
enyhül a kín, ahogy árad az áldás,
az ünnepre virradó világ felett.

Forrás

Gősi Vali

2026. április 11., szombat

Kovács-Lázók Nikoletta - Haikuk



nem hagy nyugodni
ajtót nyitok magamra –
gyermek kuporog

*

kettős érzés ez
mert a mélység folyton húz –
lenn is én vagyok

*

nyugtalan a fény
napok óta nem talál –
magamban vagyok


Forrás / Kovács-Lázók Nikoletta

József Attila - A számokról

 

Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok -
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.

*
1924 első fele
 *
 A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik.

2026. április 10., péntek

Borsi Bálint - Óda a véleményemhez



Te meddő földből nyíló hóvirág,
te szellő nyárest fülledt éterén,
te jászol mélyén ringó messiás,
te nagyszerű, te drága vélemény!

Ha disznók téptek, rágtak dögkutyák,
ha ellened csaholtak érvelén,
hiába dúltak, fúltak féktelen,
te megmaradtál, drága vélemény.

De rút a mások ocsmány tévedése!
De szűkre vannak szabva ész terén!
Te drágakő, te fénylő gyöngy eléjük,
te indokolt, konzekvens vélemény!

Különb vagy, nem csak náluk, bármi másnál,
mi él s mozog e rongyos féltekén,
te szentigaz, te szeplőtlen, te áldott,
te egyetlen, te drága vélemény!

Időnként eltűnődöm, hogy lehet, hogy
te másé is lehetnél, s épp enyém
lettél, te példás, pompás, optimális,
te nagyszerű, te drága vélemény!

Borsi Bálint

Forrás


2026. április 8., szerda

A háromágú tölgyfa tündére


Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon, de még az Óperenciás-tengeren is túl, lakott a zöld királynak egy fia. Egyedül volt a kastélyban, hát unatkozott. Vette fegyverét, kiment vadászni. Mihelyt kiért az erdőbe, talált egy nyulat. Célba vette, hogy lelője. A nyúl rimánkodni kezdett: - Bocsáss meg, királyfi, jó tettedért jót várj hadd meg az életemet. Meghagyta a nyúl életét, nem bántotta. A nyúl elszaladt. Talált aztán egy rókára. A rókát is célba vette, és a róka is azt mondta: - Ne lőj le, királyfi, hadd meg az életemet, jó tettedért jót várhatsz. Azt is elbocsátotta, s ment tovább az erdőbe. Talált aztán az erdőben egy kis őzet. Azt is célba vette, hogy lelője, az is visszaszólt neki: - Királyfi, bocsánatot kérek tőled, hadd meg az életemet, mert jót mondok neked, majd még megköszönöd. Elbocsátotta azt is. Azt mondja neki az őz: - Kegyes királyfi, megmondom most az én hálámat. Menj be az erdő közepéig. Találsz ott egy háromágú tölgyfát. Vágj le abból egy ágat. Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. Az lesz a feleséged. De vigy magaddal egy kicsi vizet, netalán szükség lehet rá. 
 
El is ment a királyfi, meg is találta a tölgyfát, le is vágta róla az ágat, ki is jött abból egy szép tündérlány. Rögtön rikoltott a királyfinak: - Jaj, vizet, mert megfulladok. Forgott a királyfi ott körül kereken, hogy a vizet elővegye, de a flaskó feldűlt, és a víz kifolyt. A szép tündérlány meghalt. Nem volt mit tenni, felvette az ölébe, elvitte haza, eltemette. Telt-múlt az idő, megint elment vadászni. Megtalálta a rókát. - No, kegyes királyfi, bocsánatot kérek, jó tettedért jót mondok. Menj el megint az erdőbe, oda, ahol a tölgyfáról egy ágat már levágtál volt. Vágj le még egy ágat, mert abból is egy szép tündérlány jő ki. De vizet vigy neki, mert szükség lehet reá. 
Járt a királyfi erre, arra, hogy vizet kapjon ott az erdőben, de nem talált. Volt nála egy kulacs bor. Gondolta, hogy hát az is jó. De megint úgy járt, mint a múltkor. Levágta az ágat, kijött abból is egy szép tündérlány, ő bort adott neki, de a lány mégis meghalt, mert a bor igen erős ital volt neki. Nagy búban volt a királyfi, hogy abból is kifogyott. Felvette azt a lányt is, hazavitte nagy szomorúan, hogy milyen szerencsétlen ember is ő. Az isten megadta neki a szerencsét, s ő nem tudta felhasználni. Eltemette azt a lányt is, szép rendesen. 
 
Búsult, búsult egy darabig, de aztán megint elment az erdőbe vadászni. Találkozott akkor a nyúllal. - No, kegyes királyom, jó tettedért jót mondok. De gyere velem, hadd mutassam meg, hol van az élő víz. 
Elmentek ketten, megtalálták a forrást. - Vigyél vizet innen magaddal. Menjünk most tovább. Megtalálták a tölgyfát, amelyről a királyfi már két ágat levágott; a harmadik ág még rajta volt. - No, most vágd le ezt a szép tölgyágat. Levágta, s abból is egy szép tündérlány jött ki. Kiált is rögtön a lány, azt mondja: - Vizet, vizet, mert megfúlok! A kis nyúl kapja a kancsót, odanyújtja a kislánynak. Az jót ivott belőle, és megmaradott, nem halt meg. Akkor a kislány letérdelt a királyfi előtt, bocsánatot kért tőle, hogy kiszabadította a tölgyfából. Elmondta neki a sorsát: - No, tisztelt királyfi, engemet az isten néked rendelt ezen a világon. Köszönöm jótettedet. Hárman voltunk testvérek, de meg voltunk mindnyájan átkozva, hogy ne tudjunk megszaba­dulni ennek a tölgyfának a gyökerétől, valameddig egy ember le nem vágja. Ezentúl már együtt leszünk mi ketten ezen a világon. Megölelték, megcsókolták egymást. 
A kis nyúl ott ugrált előttük, örvendezve, hogy megszabadították az ő kedves asszonyát. No, útra keltek mind a hárman. Mentek, de útközben, mielőtt haza érkeztek volna, a városon kívül volt egy szép kút. Oda leültek, megbeszélték most már a maguk sorsát. Azt mondja a tündérlány a királyfinak: - Tisztelt kedvesem, sajnálom fáradságodat, de én ebben a tündérruhában nem vagyok bátor bemenni a te kastélyodba. Hagyjál itt engemet a kis nyúllal. Menjél előbb csak te haza, hozzál nekem új ruhát. Ott is maradt. 
 
A királyfi elment, hogy hozzon neki ruhát. De örömében sok időt töltött otthon, vadonatúj ruhát csináltatott a tündérlánynak. Várták ők, várták a királyfit, de csak nem érkezett vissza. Jártak a kútra sokan vízért. A tündérleány azért, hogy ne lássák ott a kútnál tündérruhában, felmászott arra a nagy fűzfára, amely árnyékot tartott a kútnál. A kis nyúl meg elment eleséget keresni. Kiment a kútra egy boszorkányné is, vizet meríteni. Betekint a kútba, lát egy fényes fehérségű szép tündért. A tündér már fenn volt a fűzfán, de képe meglátszott a vízben. Tekintett a boszorkány erre, arra, de élő személyt csak nem látott. Végül is azt gondolta, hogy az a kép a kútban az ő képe. De végül mégis meglátta a tündérlányt fenn a fán. Levette a fáról, megkérdezte, hogy mi okból hágott oda. A tündérlány elmondta, hogy mi minden történt véle, s hogy őt egy királyfi szabadította meg. Mindent, mindent elmondott annak a boszorkányné­nak. Azt is, hogy épp most várja ő a királyfit, hogy más gúnyát hozzon neki. Akkor a boszorkányné megfogta, és bedobta a kútba a tündérlányt. Volt neki is egy lánya: elment gyorsan haza, kivezette a maga lányát a kúthoz, és felhágatta azt a fűzfára. Odaérkezett a királyfi a gúnyával. Szólítgatta a tündérlányt, keresi, hogy hol lehet az ő menyasszonya. A tündérruhát már felvette a boszorkányné lánya, de ő maga, hiába, mégis fekete volt. Meglátja végre a kis nyulat a királyfi, kérdi attól is, hogy hol van a lány: - Én itthagytam - mondja a kis nyúl - a kút mellett. Elmentem valami eleséget keresni, közben felmászott a fűzfára. No, már nézik körül kereken, hát hol van az a lány a fán. Mondja a királyfi neki: - Szállj le onnan, öltözzél fel! Mikor leszállt a fáról, látja az ábrázatát, hogy csúnya, fekete. Pedig milyen szép volt! Mi történt vele? - Ó, lelkem, kedvesem - mondja a boszorkányné lánya -, a nap sugara reám tűzött, megfogta az egész ábrázatomat. Felöltöztette így is a királyfi, azt gondolta, hogy ő a tündérlány. Elvitte haza. 
 
De abból a tündérlányból, az igaziból, akit a boszorkányné bevetett a kútba, lett egy szép aranyhal. De hagyjuk most még azt az aranyhalat a kútban. A cigánylány élt, élt a királyfival, felesége volt neki. Elment egyszer a boszorkányné a lányához. Mondja neki: - Vajon nem történik-e valami még abból, amit azzal a tündérlánnyal csináltunk? Mert én kijártam a kúthoz, és egy szép aranyhalat láttam a vízben. Hátha abból a lányból lett az a hal? Azt tanácsolom én neked, fiam - mondja a lánynak -, tedd magad beteggé. Mondjad a királyfinak, addig nem fogsz meggyógyulni, amíg azt az aranyhalat, amely abban a kútban van, ő ki nem fogatja. A királyfi azt is megcselekedte a kedveséért. Kifogatta az aranyhalat, megfőzték; a boszor­kányné lánya evett belőle, és íme, meggyógyult. De mikor a szakácsné tisztította a halat, egy pikkelyecske, egy halpénzecske leesett a földre. Ahogy a földben az kifakadott, lett egy szép aranyalmafa. Az a fa minden éjszaka megvirágzott, délig megért az alma rajta, de éjszaka mindig elvitték a gyümölcsét. Gondolkodóba esett a király, vajon mi lehet az oka, hogy ők annak a fának a gyümölcsét nem tudják használni. Nem tudta, hogy annak a gyümölcsét a tündérek hordják el. No, de a boszorkányné megint elment a lányához. Mondja a lányának: - Mi dolog ez? Valahogy még kiderül, hogy nem te vagy a tündérlány. Ki kéne vágatni azt a fát! Mondta is hát a királyné a királynak: - Semmi hasznát nem vesszük annak a fának! Vágasd le onnét, hogy többet ne is lássuk! 
 
Volt a szomszédban egy szegény ember. Azt hívatta el a király, hogy vágja ki a fát. Ki is vágta az rendesen, de mikor a szegény ember hasigálta, aprítgatta a fát, egy kis darab kiesett belőle. A szegény ember pedig látva, hogy aranyfa ez, azt a kis darabot betette a zsebébe azzal, hogy hazaviszi kincsnek. A király nem tudta, hogy a szegény ember valamit elvisz onnan, megfizette a fáradsága díját. A szegény ember hazament. Letette azt a kis darabka fát, melyet a zsebében vitt, a tűz mellé a kis szegletbe. Az ott megmaradt, de a fa többi részét a királyné elégette. A szegény ember házában pedig, amikor este lett, olyan világosság támadt, hogy gyertya nélkül is láttak. Mondja a feleségének a szegény ember: - Bizonyára ez a kis fadarabocska világít. Úgy is volt. Másnap elment a szegény ember munkába feleségestül, lányostul. Jó reggel elmentek, a házat ki se seperték, s az ágyat se rendezték el. Estére, mikor hazaértek, hát az ő házuk ki van seperve, az ágy felékesítve, minden rendesen. Gondolták magukban, ki járhat az ő házukban, aki úgy dolgozik, mikor ők mindent szerteszét hagytak. Másnap reggel újra készültek, hogy menjenek a királyhoz, munkába. De most otthon hagyták a lányt elrejtve, hogy lesse meg, ki jár az ő házukba. Megint úgy hagyták szerteszét minden portékájukat. A lány az ablak alatt állott, titkon, hogy senki meg ne lássa. Hát abból a kis fadarabból kijő egyszer csak egy tündérlány, kezd sepregetni a házban. A szegény ember lánya csak nézte egy ideig, hogy mit dolgozik az a lány, aki abból a fácskából jött ki. Aztán hirtelen beszaladt a házba, a fácskát megragadja. A tündérlány már nem bírt visszamenni a fába. No, megkapták a tündérlányt. Annak nem volt mit csinálnia, ott maradt velük. Attól fogva a két lány együtt ment el a király udvarába, munkába. Egyszer a király mesét akart hallani. Mondott ez is mesét, a másik is egy mesét. Rákerült a sor a tündérlányra. Mondja a király: - No, mondjál már te is egyet, te vagy itt a legszebb. Lássuk, mit láttál, mit próbáltál életedben. A tündérlány erre elkezdte mondani. Éppen az ő kedveséről kezdett mesélni: - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Kiment az egyszer vadászatra, találkozott egy kis nyúllal... - És végig mondta az egészet addig, hogy: “Én vagyok az a tündérlány, akit a királyfi a tölgyfából kivett!” Megölelte erre a lányt a királyfi, elzavarta a boszorkány lányát, s elvette feleségül a tündérlányt. Máig is élnek, ha meg nem haltak.   
  
 

2026. április 7., kedd

Antonio Vivaldi - A tavasz



A négy évszak - A tavasz

Megérkezett az új tavasz, vidáman
köszönti őt az ujjongó madárdal,
s a csermelyek a szellő sóhajában
frissülve futnak, édes suttogással.

Villám és mennykő súlyos gráciával
jelenti be sötét-libériásan,
s hogy elcsitul az égzengés - madárdal
hallik megint, benne zengő varázs van.

Virágos réten sugdosón lehelget
a fű, a lomb és mély álomba bódul
a kecskepásztor, hű kutyája mellett.

S furulyaszó csendül az álmokon túl:
a tündöklő tavaszban táncra kelnek
a pásztorok s a nimfák csapatostul.
 
Fordította: Baranyi Ferenc

~ o ~ o ~ o ~

Le Quattro Stagioni - La Primavera

Giunt' è la Primavera e festosetti
La Salutan gl' Augei con lieto canto,
E i fonti allo Spirar de' Zeffiretti
Con dolce mormorio Scorrono intanto:

Vengon' coprendo l'aer di nero amanto
E Lampi, e tuoni ad annuntiarla eletti
Indi tacendo questi, gl' Augelletti;
Tornan' di nuovo al lor canoro incanto:

E quindi sul fiorito ameno prato
Al caro mormorio di fronde e piante
Dorme 'l Caprar col fido can' à lato.

Di pastoral Zampogna al suon festante
Danzan Ninfe e Pastor nel tetto amato
Di primavera all' apparir brillante.

Forrás
 
 

 

2026. április 5., vasárnap

Eckhart Tolle - A tanítóról

Az igazi spirituális tanítónak a szó hagyományos értelmében nincs tanítani valója. Nincs semmije, amit neked átadhatna, amit átnyújtva te többé válhatnál: új információja, hite vagy viselkedési szabálya. Az ilyen tanító egyetlen szerepe: segíteni megszabadulni attól, ami elválaszt téged valódi önmagad igazságától és a lényed legmélyén már régóta meglévő tudástól. A spirituális tanító azért jelenik meg, hogy felfedje és megmutassa neked a belső mélység ezen dimenzióját, ami más néven: lelki béke.
 

2026. április 4., szombat

James Hollis - A halálról

  
A fizikai halál csak a halál egyik formája. Vannak más formái is a halálnak:
Meghalunk, amikor a félelem irányítja döntéseinket.
Meghalunk, amikor a biztonság kedvéért feladjuk a fejlődést.
Meghalunk, amikor a kényelmetlen ismeretlen helyett a kényelmes biztosat választjuk.

Physical death is only one form of dying. There are other forms of dying:
We die whenever fear governs our choices.
We die when we sacrifice growth for security.
We die whenever we choose a convenient certainty over an inconvenient mystery.
 

2026. április 3., péntek

Pilinszky János - Mi és a virágok

  
♡ galagonya 

Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.
 
Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszegezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

2026. április 1., szerda

Lackfi János - Randa macska líroz ...


Randa macska líroz,
Köntör mindig falaz,
Kacska farka ringóz,
Kodik folyton ravasz.
 
 
Konyha lenn a kövön,
Szun egy kutya dikál,
Fickán fejben dozik,
Séta macska fikál.

Ablakpár fenn kányon
Szlalo cicus mozik,
Csere egy pesvirág
Kóka vígan dozik.

Puha ott tolózik,
De nem ázik totoj,
Vélet szinte lenül
Bele lába botol.

Sánti rosszban ikál,
Rugasz odébb kodik,
Gömböly össze ödik,
Szunnya mint ki dozik.

Ripi törik tyára
Cserép fején kutya,
Felü ébred völtve,
Agya lesz itt bugya.

Forrás

2026. március 28., szombat

Vaskor Gréta - A virágok titka

"Sahmar, és az ifjú elértek a Narvuz hegyig, melynek a hegyoldalát illatos virágszőnyeg borította. Sahmar, a kígyókirály letépett egy virágot, és megparancsolta az ifjúnak, hogy egybe nyelje le azt, aztán pedig gyökerestül kitépett öt nárciszt. Lekaparta még a mohát a kőről, és összekeverte a kő belső részeivel, és éjszaka elkészítette a főzetet:
-Ha megiszod-mondta Sahmar kígyókirály-bármelyik virág titka feltárul előtted. Mindegyik virág magától elmondja, mit gyógyít! 
Így szólt Sahmar, a kígyókirály"
 
A virágnak titka van:
apró lila és sárgakék a narancsvörös
titok
illatos,
mély gyökér
üzenet,
bársony virág szirom
az emlékezés.
A virágnak nyelve van:
ezer titkot
suttog neked,
csak te értheted!
Figyelni, szólítani,
érinteni lehet,
kő, mohaföld, és a szél,
virág-gyökér
a mélybe ér,
Sahmar király, merre jársz, tanítani
idő van
gyógyítani,
a világ
most fáj, beteg...

A mese: A bölcs gyógyító; örmény mese
 

2026. március 27., péntek

Szepes Mária - A felismerésről


Az ember legnagyobb tragédiája nem az, hogy szenved, hanem az, hogy nem érti meg szenvedése értelmét. Mert minden fájdalom egy kapu: mögötte ott vár a felismerés, amely nélkül a lélek nem tud továbblépni.

Szepes Mária

2026. március 24., kedd

Tindia - Áradás

 

Kerek e káposzta
Száraz e levele
Búsul e küsleány
Nincsen szeretője
 
Ne búsulj, ne búsulj
Ne es siránkozzál
Mert rendel ez Isten
Csak jól imádkozzál
 
Hová ménsz, hová ménsz
Szép karcsú legényke
Ide s oda menek
Hol szeretőt lelek
Ide s oda menek
Hol szeretőt lelek
 
Ki az ő édesit
Igazán szereti
Nincsen olyan árvíz
Hogy fel nem keresi
 
Én es édesemet
Igazán szerettem
Nem volt olyan árvíz
Hogy fel nem kerestem
Nem volt olyan árvíz
Hogy fel nem kerestem
 
Nyilkón túl édesem
Virágos kertjébe
Virágot ültetget
Szerelem földjébe
 
Nem láttam édesem
Személyednek párját
Karcsú derekadnak
Szemem előtt mását
 
Úgy hallottam rózsám
Rózsafán termettél
Áldott az a napom
Melyen megszerettél
Áldott az a napom
Melyen megszerettél 

Tindia

2026. március 23., hétfő

Lázár Ervin - Dömdödöm

 


 
Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit.
El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. 
Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. 
Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. 
Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.”
S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
 
 

2026. március 20., péntek

Szabó T. Anna - Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsegessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.
 

2026. március 17., kedd

Jenny Odell - Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban


Az olyan platformok, mint a Facebook vagy az Instagram, duzzasztógát módjára működnek, tőkésítik a mások iránti természetes érdeklődésünket és a közösség iránti örök igényünket, eltérítik és meghiúsítják a legbensőbb vágyainkat, és hasznot húznak belőlük. El kellene végre ismernünk, hogy az egyedüllét, a szemlélődés és a baráti hangulat nemcsak önmagukban és önmagukért létező célok, hanem elidegeníthetetlen joga mindenkinek, aki van olyan szerencsés, hogy él.

Jenny Odell - A semmittevés forradalma  1
0. oldal
Hogyan romboljuk le a hatékonyság mítoszát a digitális kapitalizmusban

2026. március 16., hétfő

Áprily Lajos - A somvirágos oldal


Elment a gond a hóval,
felhőn is fény nevet.
A somvirágos oldal
arannyal integet.

Ha utas jön hajóval,
a hegyre feltekint:
– Ni, somvirágos oldal…
És issza azt a színt.

Itt ős szó járta s ó dal,
a Zách-lány is dalolt,
a somvirágos oldal
sütkérezője volt.

A somvirágos oldal
lejtőjén túl, alul,
kő- és keresztfa-sorral
kis temető lapul.

Beszélgess ott a holttal,
tavasszal érzi még:
– A somvirágos oldal,
az volt gyönyörűség.

Szelíd, egyszerű szóval
kérem: míg élhetünk,
szép somvirágos oldal,
adj jó tavaszt nekünk.

2026. március 15., vasárnap

Dés László, Geszti Péter - Venni nagy levegőt



Az a srác a mi utcánkból, az a srác hova lett,
aki lógni az órákról veled úgy szeretett.
Az a srác, az a szélfútta, egyedül csakis ő tudta
úgy fogni a kezedet, hogy soha ne feledd.

Az a srác a mi utcánkból, az a srác hova lett,
aki küldte az udvarról fel a füttyjeleket.
Ha az éneket ő fújta, egyedül csakis ő tudta
úgy játszani el a dalt, hogy boldogan belehalt.

Az a srác a mi utcánkból, az a régi gyerek,
keresem, hogy a tükrömből, ugye visszanevet.
Ha belőlem előbújna, az eszemadta de jól tudna
úgy venni ma levegőt, mint ahogy azelőtt,
venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Ki a térre, ki az útra, hej, ki az ég alján túlra,
kihevülve, kipirulva lépjen a srác bennem újra.
Ki a voltból, ki az újba, hej, az időt zsebre gyúrva,
nekifutva, szabadulva, el, el, a felhőket fújva
a szívem azt zúgja, hogy jó
venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 
venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Az a srác a mi utcánkból, ide nézz, kiszalad 
lekaparni a tűzfalról ócska jelszavakat.
Ma belőlem előbújva megölelne, csak ő tudja,
úgy venni a levegőt, mint ahogy azelőtt, 
venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Ki a térre, ki az útra, hej, ki az ég alján túlra,
kihevülve, kipirulva lépjen a srác bennem újra.
Ki a voltból, ki az újba, hej, az időt zsebre gyúrva,
nekifutva, szabadulva, el, el, a felhőket fújva
a szívem azt súgja, hogy jó
venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 
venni a levegőt, nem félni a jövőt.

Venni a levegőt, úgy ahogy azelőtt, 
venni nagy levegőt, nem félni a jövőt.

2026. március 12., csütörtök

Feldmár András - Az életkedvről

 

Amikor az ember megérzi, hogy nem kell jobbnak, okosabbnak vagy erősebbnek mutatnia magát, akkor felszabadul az energia, amit addig a védekezés vitt el. És ebből az energiából születik az életkedv.

2026. március 9., hétfő

Jiddu Krishnamurti - A valódi látásról


Csak azok tudják, hogy mi a szépség, akik úgy tudnak nézni egy fát, a csillagokat, egy hegyi patak csillogó vizét, hogy teljesen megfeledkeznek mindenről. A valódi látásnak ez az állapota a szeretet.

Jiddu Krishnamurti

2026. március 8., vasárnap

Szabó T. Anna - Röppentő



Szellőrózsa, hóvirág, 
fürtös jácint, tulipán,
táncolj, pördülj, röppenj rá,
tündérlepkén, kicsi lány,
úgy szállsz, mint a könnyű szél, 
mint a fényes kikelet,
fény legyél és szárny legyél,
én is szállok teveled. 

Szellőrózsa, hóvirág, 
fürtös jácint, tulipán,
táncolj, pördülj, röppenj rá,
tündérlepkén, kicsi lány,
nektárt inni boldogság,
öt csepp, tíz csepp nem elég, 
így lesz édes a világ, 
otthonunk a kerek ég.

(Részlet)


2026. március 1., vasárnap

Kovács-Lázók Nikoletta - szívem ciripel ...


szívem ciripel
elmém egén vadludak –
magamban otthon


Belső késztetés a szavak gyönyörűségét, 
melegét, tisztaságát, fényét keresni és megtalálni.
Az "igét". 
2011. október 17 - 2026.március 1.
 { 2000. szóvarázs  {

2026. február 26., csütörtök

Jane Goodall - Az élelmünkről


Egy nap visszatekintünk majd a mezőgazdaság ezen sötét korszakára, és fejünket rázunk majd. Hogyan hihettük, hogy jó ötlet mérgekkel termeszteni az élelmünket? 


Someday we shall look back on this dark era of agriculture and shake our heads. How could we have ever believed that it was a good idea to grow our food with poisons?

Eckhart Tolle - Az öntudalanságról és az őrültségről

Ha tudod, hogy öntudatlan vagy, akkor nem vagy teljesen öntudatlan. Ha tudod, hogy őrült vagy, akkor nem vagy teljesen őrült.

If you know you are unconscius, you are not totally unconscious. If you know you are insane, you are not totally insane.

Forrás 6'57 

 

2026. február 25., szerda

Jostein Gaarder - A mi világunkról


Az embereket különös vakság sújtja. Éppen azt nem veszik észre, ami a legmisztikusabb mindenek között: a mi világunkat. Jobban érdeklik őket a marslakók meg a repülő csészealjak, mint az a titokzatos mű, mely a szemünk láttára bontakozik ki. Én azt hiszem, a világ léte nem lehet véletlen.


Jostein Gaarder - A ​kártya titka

2026. február 23., hétfő

Weöres Sándor - A két nem


A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

2026. február 22., vasárnap

Miklya Zsolt - Antitézisek


A szelídség
nem kompromisszum.
Az alázat
nem megalkuvás.
Az ítélettől való tartózkodás
nem gyávaság.
Az irgalom
nem dekadencia.
A szeretet
nem szentimentalizmus.
A megbocsátás
nem gyengeség.
A Lélek erejéből való.
 
 

2026. február 20., péntek

Út a Zenhez


Egy szerzetes nagyon meg akarta tanulni a Zent és azt mondta:
- Csak nemrégiben vettek fel a testvériségbe. Lennél oly kegyes és megmutatnád az utat a Zenhez?
- Hallod a hegyi patak mormolását? - kérdezte a mester.
- Igen, hallom - mondta a szerzetes.
- Itt a bejárat - mondta a mester.

2026. február 17., kedd

Szabolcsi Viktória - Átjárás


Az első anyák napját, amit veled ünnepeltem,
elverte a jégeső. Mogyorónyi jégdarabok pattogtak
a fűben a gyermekláncfű között, mint megannyi
fehér bolha egy zöldszőrű állaton. Az ablakból néztük,
te minden erőddel belém kapaszkodtál, nem akartál
beleülni az etetőszékbe, amikor pedig átnyúltam előtted
valamiért, elkaptad a karom, és beleszívtál, apró
bevérzéseket hagyva ott magad után. Sokáig esett, egész
fehér lett a terasz, mint hóesésben, a gyümölcsfákról
pedig mind lement a virág. A szirmok éppúgy fehérlettek
a fűben, mint a leesett jég. Ahogy vége lett, dörzsölni
kezdted a szemed, ölbe vettelek, áfonyától kék nyálad
a blúzomra folyt, körmeid vadul belém mélyesztetted,
állad a vállgödrömbe esett, és elaludtál. Tavaly ugyanezen
a napon a kanapén kucorogtam sírva, hallgattam a neten
rendelt ultrahangkészülékkel a szívverésed, ahogy, mint
pókháló két fa közé, észrevétlen növekedsz bennem, és
nem akartam, hogy kibújj onnan. De persze kinőttél
belőlem, mint hagyma burkaiból a virág. Kongó üreg
maradtam utánad, fogtalak szorosan hónapokon át, hogy
összetarts. Most pedig úgy kell lefejtenem magamról a
karjaid, fel ne kelj, reggelente úgy kell kilopóznom az
ágyból, meg ne sejtsd, hogy épp elhagyni készüllek.
A testem, ami a te burkod volt, biciklire ültetem, és
messzire viszem, ahelyett, hogy köréd csavarnám. Este
hazajövök hozzád, te úgy örülsz, hogy belém harapsz,
hosszan gagyogsz, talán még mindig a jégesőt
meséled, talán a lehullott szirmokat, talán
egymást, vagy talán már rájöttél, hogy kettőnkből
egy vagy, és akárhogy bújhatsz, már nincsen átjárás.

Forrás 

Szabolcsi Viktória