Rudolph Steiner - ... a különbség én vagyok

Ha egyik nap gyönyörű a világ, 

a másik nap barátságtalan, 

a különbség én vagyok.

Rudolf Steiner

Forrás

Ha nem tudjuk, mi valóságos ...

 

 Sarang Bhagat Art

 

Bugs - Hogy vagy? 

Neo - [...] Hogy hogy vagyok? Nem tudom. Azt sem tudom, honnan tudjam.

Bugs - Ez a trükk, igaz? Ha nem tudjuk, mi valóságos, nem lázadunk. 

 

Mátrix: Feltámadások 1:00:20  

Szabó Lőrinc - Az Egy álmai

William Bate Art

 

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?

Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

Lackfi János - Mázsa

Kor-Zár együttes ♡ 

 

Finnugor népi motívum

Apám háza kapujában
mázsás kő hever magában,
legénynek nincs oly ereje,
azt a követ fölemelje.

Azt a követ eső fúrja,
mindenfelől a szél fújja,
mégsem porlik, mégsem fogy el,
irigy rokon, engem figyel.

Csak egy legény emelhetné,
leguggolna a kő mellé,
átkarolná, megfeszülne,
úgy emelné. mintha szülne.

Mintha szülné a világra,
dobná szívem udvarába,
ott van, ott a kőnek helye,
hej, nincs, aki fölemelje.

Szőke István Atilla - Belesimulok...

Belesimulok a tájba
csöndet vigyázva
nyáron napsütésben
ősszel bőrig ázva

tavasszal vígan-vidáman
télen hűs lázban
szélfútta felhőben
csíkos csigaházban

átváltozom fűnek-fának
vad agyarának
szépszárnyú lepkének
ágas-bogas ágnak

napraforgó leszek
szálló párát eszek
Pilis bíborából
könnyű gúnyát veszek

kis dombként heverek
út-port felkeverek
gombák kalapjára
nagy pettyeket verek

mint fény-nyaláb állok
alkonyatkor szállok
földi békességben
harmatcseppé válok

karomba véve az időt
úgy vigyázom őt
hogy véle lelkem már
örökre összenőtt.

 

Szőke István Atilla

 

Forrás 

Fodor Ákos - A lélek honvágya

 

 

Jó volna lenni.
Tudás és szándék nélkül:
haszontalanul.

Forrás

Szlukovényi Katalin - Tanulni kell

Tanulni kell a nyári macskát.
A hosszan elnyújtózó mancsát
függönyök árnyán, fény mögött.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a nap épp elköltözött,
s a tűz melegbe szelídült,
akár a test a kényelembe.
És a puha törülközőt,
jó szagú, tiszta bolyhait,
s a háztartás diszkrét zaját,
amelyben ebédszagok szállnak,
meg kell tanulni a cicák
kéjjel bölcs, tétlen perceit.

Hommage à mes maîtres: Porcelán & NNÁ

Szlukovényi Katalin

Forrás

Dimény H. Árpád - A nyár amikor megtanulsz majd úszni

A nyár amikor megtanulsz majd úszni
az a nyár lesz amikor békét kötök magammal
idén még csak az arcod dugtad bele a vízbe
mintha ki akarnád inni a klóros vizet
de azon a nyáron majd ott fogok állni
a medence szélén és te beleugrassz
majd gyorsan a széléig evickélsz szemrehányóan nézel
valamit elfelejtettél és én mondom
hajrá meg tudod tenni
te ellököd magad
átúszol az én oldalamra
majd nevetve kapaszkodsz a szélében
a hajad az arcodhoz tapad

én is beleugrok
és új dolgokat próbálok ki
hogy ne adjak kéretlenül tanácsot
versben imádkozzak hajnalonta
ne gerjedjek hirtelen haragra
nézlek és erősödöm
a bátorságod mint hal
siklik el a félelmeim elől

azon a nyáron a világ lélek és víz lesz
a fény patakokban csorog le a csúcsokról
te megtanulod a kutyauszást
a lepkeuszást a férfiúszást
a fejesugrást a bombát
és én megtanulom várni
hogy odaússz hozzám

Dimény H. Árpád

Forrás

Rumi - ...mert a válasz maga a jelenlét

 

A szeretetben minden különbség elolvad. A szerető és a szeretett többé nem kettő, hanem egyetlen valóság, ahol nincs többé ‘én’ és ‘te’. Amikor ez bekövetkezik, minden kérdés megszűnik, mert a válasz maga a jelenlét.

 

Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí

 

Forrás 

Parti Nagy Lajos - Nyár, némafilm

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szivem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

Forrás

Fodor Ákos - Credo & summa

A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.

A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.
 

A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom.
A hatalom kézzelfogható és mulandó;
az erő megfoghatatlan és örök.

Forrás 

 

~ Maga a személyiség pont hogy behatárol, a valós valóság adott részét egy dobozba szorítja, amiben faltól falig koppanunk. Amíg fel nem ismerjük és éljük a személyiség feletti végtelenségünket.  De értem, mit szeretne érzékeltetni, mit ragad meg szavaival Fodor Ákos. Csak én azt pont nem személyiségnek hívom. Itt fontos a szó. ~ B

Lackfi János - Ne félj, mert veled vagyok ...

 

Ne félj, mert veled vagyok, én a tiéd, te az enyém,
tudom a PIN-kódodat, de nem árulom el senkinek,
ismerem az összes sebhelyedet és anyajegyedet,
minden jelszavadat és a digitális ujjlenyomatodat.
Fel tudom sorolni első szerelmeidet név szerint,
mert kedvesek énnekem is, születésnapi
ajándékaidra mind emlékszem, a karácsonyiakra is,
jobban tudom, hogy gyarapodott a súlyod,
nőtt az ajtófélfára rótt magasságod, mint a védőnő,
tudom, mi a kedvenc édességed, hogy melyik szagot
utálod legjobban, hogy melyik pillanatba
utaznál vissza legszívesebben, hogy melyik
város szerepel a bakancslistádon,
álmodban el is viszlek oda nem egyszer,
nem kétszer, s ha hagyod, hogy én szervezzem
az életed, a valóságban is el fogsz jutni oda.
Tökéletesen tudom utánozni az aláírásodat,
de inkább megmaradok a magaménál,
VAGYOK, AKI VAGYOK, minden intődet
én láttamoztam, minden igazolatlan órádat
én igazoltam. Ha tengeren kelsz át, ott vagyok
veled, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg,
ha a szülőszobán ülsz vagy benn vajúdsz,
én nem mozdulok mellőled, veled vagyok
a sugárkezelésen, átölellek a krematórium folyosóján,
míg várod, hogy kiadják édesapád forró hamvait.
Nem kell nélkülem menned urológushoz és fogászhoz,
az adóhatóság előszobájába is elkísérlek,
a tartozások örvénye nem borítja el fejedet,
ha üvöltve követelik rajtad az örökséget,
ott leszek veled, és moly nem rágta,
rozsda nem marta örökséget tartogatok
neked az élők országában.
A KRESZ-vizsgán ott ülök melletted, az állásinterjún
lerágom a körmömet érted, ha megcsalt
a szerelmed, együtt bőgök veled a vécén,
a művi vetélés után nem hagylak egyedül,
sem a válóper közben a bíróságon.
Férjezett vagy férjezetlen neveden szólítalak,
beceneveden szólítalak, mint a barátaid,
anyának, apának, mint a gyerekeid,
gyermekemnek, mint a szüleid.
Megváltalak, óvadékot teszek le érted
a rendőrőrszobán, elengedem minden lelki
és érzelmi tartozásodat, új lapot nyitok neked,
minden reggel új hajnal íratlan papírlapját,
minden január elsején vadonatúj évet
adok neked, ifjúságod megújul, mint a sasé,
ha nem csak az evilági, homályos tükörben nézed,
kezedbe adom szeretetem tükrét,
az az egyetlen valós valóság,
hisz örökké tart.

Forrás

Ispiláng ünnepén

Nagy tengerég lángjával 

ég lelkünkben Isten szelleme.
[...] 

Szent Ispiláng, mennyei láng, 

gyújtatlan gyulladó, oltatlan aludó...

 

Yotengrit 

Balázs Imre József - Ahogy a csönd

„Csak engedd, hogy tested puha állata
szeresse, amit szeret.”
~ Mary Oliver

A testállat szárítkozik,
életét most rábízza a napra.
A szellőjárta bunda borzolódik,
elpihen vele a fű is. Hagyja.

A vízemlék messze csillan,
és szelíd kék színt biccent a fénynek.
Úgy lenni csupán, ahogy a csönd van,
lehunyt szemmel nyílni ki az égnek.

Balázs Imre József

Forrás

Szabó T. Anna - Örökmúlás

 

hidd el, már rég tudom,

hogy jó tempóban haladok

a megkezdett úton,

mert testem eszköz, munkagép,

s a hangom a zeném,

az tart meg csak a szakadék

imbolygó peremén,

vigyázok, le nem zuhanok,

élek, amíg lehet,

mert vagyok az, aki vagyok,

szeret, aki szeret,

 

egyszerre óvott s kitakart

valóság és csoda,

láttam, az ember hova tart,

de azt is, kicsoda,

szemembe nézz, mert nem zavar,

hogy bántasz vagy dicsérsz,

mert aki tudja, mit akar,

az tudja, mennyit érsz,

és bármilyen mély kútba nézz,

lent látni az eget,

ha tudod, hogy a rész egész,

semmi sem hiteget,

 

de fényes minden pillanat,

és lélegzik a csend,

a föld felett, az ég alatt,

távol és idebent,

mert minden lélegzet zene,

ha mélyén vér lobog,

ha az örökét üteme

a testen átdobog,

nem hangszer vagyok: muzsika,

én játszom magamon –

 

ne mondd, hogy meg sosem halok:

legjobban én tudom.

 

Forrás 

Láng Eszter - Ha megkérdeznél

Sándornak. Hommage vagy ilyesmi

ha megkérdeznél
mi az élet értelme
azt válaszolnám
legyél olyan mint az eső
amely megöntözi a szomjazó virágokat
megújítja a napégette füveket
megitatja a galambokat és a verebeket
és a kóbor macskákat is

és adj magadból egy kicsit nekem is
hogy én is adhassak vissza magamból neked

mert az élet olyan
kell adni is hogy valamit kapjunk cserébe

és olyan az élet: szépen szőtt
gyapjúszőnyeg a lábunk előtt
kelim arab és székely mintázattal
és sokan jártak rajta előttünk
ki van kopva itt-ott
mégis elevenek színei a naplementében
és titokzatosak éjszakai labirintjai
járnunk kell rajta
nem lehet kikerülni

és vadalmafák nőnek ligeteiben
fanyar gyümölcsöket hozók
és évtizedek kellenek nemesítésükhöz
de a gyümölcsfa terem és ez a lényeg
és magvaiból új fák csíráznak
és nyesni kell az ágakat
és oltani édes almák vesszejét a vadba
és öntözni kell bőven

ezért legyél te eső
ködbe harmatba felhőbe rejtező
és akkor tudni fogod mi az élet értelme
megöntözöd a rózsákat a kertben
a muskátlikat a tornác karján
és tudni fogod akkor
ha nem kérdezném, mi az élet értelme
és nem kérnék nem várnék senkitől
tőled se semmit
szórnám kincseim tengernyi aranyam
ezüstöm pazarul
mint a szél a bíbor és okker
faleveleket októberi szőlőskert fölött
– a szőlő mézén darázshadak –
szórnám kincseim számolatlanul
aranyaim ott csillognának az érett szemeken
ezüstjeim harangvirágok sátorában
és szelíd énekek kelnének az ég alatt
selyemsuhogással szállnának magasra a galambok
és én is mintha szárnyam lenne úgy repülnék
forognék kitárt karokkal arcomat a napnak vetve
nem kérnélek, nem várnék tőled se másoktól se semmit
nem kérdeznélek, mi az élet értelme
lenne-e válaszod mégis, akármilyen is
fel nem tett kérdéseimre, lenne-e?

Láng Eszter

Forrás 

 

 

Karl Friston - Amit valóságnak nevezünk ...

 

Amit valóságnak nevezünk, az nem közvetlenül adott. Az agy nem a világot látja, hanem egy belső modellt futtat, amely folyamatosan előrejelzi, mi fog történni. Minden érzékelés valójában egy összehasonlítás: a várakozás és a beérkező jel közötti különbség. Amit tapasztalunk, az nem a világ maga, hanem a hibák finom korrekciója egy belső szimulációban. Ebben az értelemben nem passzív megfigyelők vagyunk, hanem aktív előrejelző rendszerek, amelyek folyamatosan a bizonytalanság csökkentésére törekednek. A stabil valóságérzet nem abból születik, hogy közvetlenül hozzáférünk a világhoz, hanem abból, hogy a modellünk elég jól működik ahhoz, hogy ne boruljon szét. Amit ‘én’-nek érzünk, az is ennek a modellnek egy része: egy hasznos konstrukció, amely segít fenntartani a belső egyensúlyt egy alapvetően zajos és kiszámíthatatlan világban.

Ebben a keretben a ‘valóság’ nem valami, amit felfedezünk, hanem valami, amit folyamatosan generálunk és optimalizálunk. Az idegrendszer nem a világ reprezentációjára törekszik, hanem arra, hogy minimalizálja a meglepetést: azt, amit nem tudna beilleszteni a saját belső modelljébe. Ebben az értelemben még a cselekvés is az észlelés meghosszabbítása — egy módja annak, hogy a világot olyanná alakítsuk, amilyennek előre „jósolhatónak” kell lennie a túléléshez. A stabilitás tehát nem igazság, hanem sikeres előrejelzés.

 

Karl Friston - idegtudós

 

Forrás 

 

How the brain constructs reality 

Karl Friston on consciousness and neuroscience 

Fodor Ákos - Figyelmeztetés

 

Szerelem szunnyad
bennem, mint gongban a hang
– úgy érints, vagy ne.

 

Forrás

Lator László - Mintha aludnál

Tűzzel izzik az árnyék

a forró szelek évszaka ez

haragosan zúgnak ilyenkor

távoli tölgyesek

 

Gyűszűvirágok nyílnak a kertben

kelyhük füstölve ég

kábultan földre hull ha

szirmukra száll a méh

 

Ragadós nedvet izzad az ág

és földre hajol

Mintha aludnál az út

egyszer csak elfogy a lábad alól

 

ez már a lápvidék

homályos pára felette

lebegő nagy szitakötők

ülnek a forró fellegekre

 

a víz felett villognak illetetlen

milyen pazarló pillanat

szárnyuk hegyén a rezzenések

gazdag szeszéllyel játszanak

 

Itt buja fű tenyészik gólyahír nyit de lenn

a zöld alatt rejtett erek sziszegnek szüntelen

lépted nyomán a süppedékes földből

a víz mohón mindenfelől előtör

holnap magasra nő ezen a helyen is a sás

a folytonos teremtés egykedvű változás

 

ó beljebb már a fordított bozót

az égerfák gyökere vízbe lóg

és remegő növényzet közt lebeg

az arcod a homályos mély felett

 

érzed hogy vonz a víz s egyszerre csak a vad

hurkos hínárszorítás rád tapad

belülről látod mint sugárzik át

a gyűrűző rezgésen a világ

 

s a vízszintesre ferdült fény alatt

köréd gyűlnek a lomha nagy halak

 

(nyitott szemmel heversz síkos csigák között

szakállas hallgatás nő benned kívüled és lassan megkötöz

a víz színén virágszirom hintázik fenn a nap

hallod hogy bugyborékol a sűrű lágy iszap)

 

Mintha aludnál

az út egyszercsak elfogy lábad alól

tárul a hajnal kelyhe

s ismét összehajol

 

az arcod most homályos mély felett

remegő zöld növények közt lebeg

 

Mintha aludnál

nem emlékszel és semmit sem feledhetsz

A roppant meleg éjszaka

körötted egyre fényesebb lesz

 

Áttetsző közeli tűz

fénylik a füvek alól

Tárul a napok kelyhe

s ismét összehajol

 

(belülről látod mint sugárzik át

a gyűrűző rezgésen a világ

virágszirom a víz színén a nap

érzed hogy bugyborékol a sűrű lágy iszap)

Lator László

Forrás

Fodor Ákos - Belső monológ

(Úgy megváltoztam, hogy
alig ismerek rád.)

 

Forrás

Ágai Ágnes - Dél

 

Elvágólag.
Az előtt és az után között.
Metszéspont. Tobzódás.
Most van a Nap delelőben.
Csúcsforma. Koncentrált sugárzás.
UV és a többiek.
Az alkony még messze.
Szép, szikrázó perzselődés.
Erőtelj. Délidőben.
Nincs reggelidő és nincs estidő.
Csak délidő van. Ebédidő.
Rágcsálás, nyelés, szusszanás.
Dolce far niente.
A dél nem romantikus.
Délben nem ölelkezünk,
nem születünk, nem halunk meg.
Ezt jobb hajnalra hagyni.
Délben élünk és töltekezünk.
Délben húsz és harminc év között vagyunk.
A dél egy pillanatig tart.
Aztán a Nap szedelődzködik.
De délben ennek nyoma sincs.
Dél van.

Forrás

Szabó T. Anna - tatoktatok

(Tudjátok-e, mit oktatok?
Azt oktatom, tatoktatok.)

Tatok, tatok, hol voltatok?
Patakparton mit láttatok?
Fütyültetek? Ugráltatok?
Tatoktatok.

Tatok, tatok, hol voltatok?
Kisvonattal kattogtatok?
Forrásvizet kortyoltatok?
Daloltatok? Tátogtatok?
Tatoktatok.

Tatok, tatok, hol voltatok?
Tábortüzet gyújtottatok?
Indiánost játszottatok?
Kukoricát pattogtattatok?
Tatoktatok.

Tetek, tetek, mit főztetek?
Sárgarépát reszeltetek?
Fokhagymát kevergettetek?
Szelet húst is sütöttetek?
Tetektetek.

Tetek, tetek, hol ettetek?
Szép asztalt terítettek? 
Szalvétát is kitettetek?
Friss vizet is töltöttetek?
Tetektetek.

És torkig töltekeztetek?
Vagy mondjam úgy: jóllaktatok?
Jól ettetek? Vagy ez titok?
Tetektetek, tatoktatok.

Szabó T. Anna - Tatoktatok 

Thomas Merton - A jelenlét művészetéről

 

A spiritualitás nem menekülés a világból, hanem megtanulni valóságosan jelen lenni benne.

 

Forrás 

 

Thomas Merton, a XX. század egyik legnagyobb hatású szerzetese és gondolkodója 

Piahn - Úton a megvalósulás felé

 

 Serin Alar Art

A fehér ló vitte őt 

az álmos kanyonon át,

ahol a régi harcosok lelke

még lebegett az út porában.

 

Hosszú, sötét haja úszott,

mint éjszakai folyó

és a szél úgy fonódott köré,

mintha ismerné a nevét.

 

"Ne félj az ismeretlen ösvénytől -

suttogta a ló halkan, - 

Földanya a vándorlásokon tanít".

 

Így hát átvágtatott a bánatán,

a hangokon felülemelkedve, 

amelyek valaha fölé kerekedtek.

 

A hegyek csendben kísérték,

az ég megnyílt mint egy ima,

 

az úton az halványuló fény

és a föld szívdobbanása tanúskodtak, 

ahogy újjászületik a nő.  

 

Dallá vált,

amire az ősök emlékezni fognak. 

 

~ o ~ o ~ o ~  

She Rode Into Becoming

The white horse carried her
through the sleeping canyons
where the spirits of old warriors
still moved with the dust.

Her dark hair flowed behind her
like a river at night,
and the wind wrapped itself around her
as if it knew her name.

“Do not fear the unknown path,”
the horse whispered softly.
“The Earth Mother teaches through wandering.”

So she rode beyond sorrow,
beyond the voices that once made her small.

The mountains watched in silence.
The sky opened like a prayer.

And somewhere between the fading light
and the heartbeat of the land,
she became more than a woman

she became a song
the ancestors would remember.

Piahn - Forrás

Szabó T. Anna - Élj, beleveszve a fénybe ...

♡ 20240824 ♡

Élj, beleveszve a fénybe:
villog a tóban az alkony.
Légy beleveszve a létbe,
szem vagy a fényben a parton.

Látod, a tó tükörében
lég van: az ég van, a nap van.
Élj, beleveszve a fénybe,
légy kicsi porszem a napban.

Alkonya? Reggele? Mindegy:
száll fel-alá, a sötétbe.
Istenek alkonya? Mind egy:
nincs csak az egyszem egésze.

Trükkös az egyszem, a légyszem,
tükrözi földi világod.
Ő vagy, egésze a részben,
légyszemed tükrözi, látod.

Légy, kicsi porszem: a léted
semmi a nagy sokaságban,
mégis a fénye a fényed,
benned az égbeli láz van.

 

Forrás 

Piros pünkösd napján ...

  

I.
Én kicsike vagyok
Nagyot nem szólhatok
Mégis az Istennek
Dicséretöt mondok.

II.
Gyönge vessző vagyok
Mindönfelé hajlok
Szüleim kertjébe
Most nyitni akarok.

III.
Nem anyától lőttem
Rózsafán termöttem
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtem.

 

Forrás

Lázár Ervin - És aki tesz a megváltásért ...

 

Lehetséges, hogy az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne. Aki meg nem, az visszahull az anyagba.
Por lesz. Fény helyett.

Forrás

Wendell Berry - A megosztottságról

 

 

Könnyen el tudom képzelni, hogy a világ következő nagy megosztottsága azok között fog kialakulni, akik teremtményként szeretnének élni, és akik inkább gépként szeretnének élni. 

 

It is easy for me to imagine that the next great division of the world will be between people who wish to live as creatures and people who wish to live as machines.

Wendell Berry, Life is a Miracle: An Essay Against Modern Superstition

 
Forrás: Alex Rooted az AI alkotásairól

Botos Orsolya - Szent dolgokra nincs idő?

 

Szent dolgokra nincs idő? 

Megállni..? Megérezni...? Észrevenni...a csodát...a szépséget...a lényeget...?

Azt tenni, amitől nyílik a szívünk?

Megérkezni Önmagunkba?

Találkozni a lelkünkkel?

Találkozni a másik lelkével?

Igazán jelen lenni valaminek, ami érték?

Egyszerűen csak jelen lenni?

Varázslatban lenni?

Kapcsolódni a magasabbhoz, ami kiemel a beszűkült tudatállapotból, a hétköznapok mókuskerekéből? 

 

Forrás 

Ingrid Sjöstrand - Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?

És hogy mit gondolok?

Van hozzá közöm
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?

Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül éppen itt él
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?

Van közünk egymáshoz?
Talán igen.

Ingrid Sjöstrand - Ami a szívedet nyomja 

Fordította: Tótfalusi István

Weöres Sándor - Fekete kandúr

 

Szívem görcs, vérem szilvalé,

közeledem hetven felé.

Macskánk gyógyítja májamat,

ráborul és meleget ad,

vérrel fűtött kis termofor,

karmos talpakkal megtipor.

Állat-lényének deleje,

akár őserdő ereje.

Mint fűből szűrt tea,

áthat pezsdítő árama.

Tappancstól fülig fekete,

bundája, bajsza, termete,

de arcából süt élesen

kerek két citromszínű szem,

s az élő sötét vánkoson

ezüstös fényhullám oson.

Féléves múlt és bölcs nagyon,

tudós, tapasztalt doktorom.

De nem soká időz velem,

nem bír megülni egy-helyen,

nagyot szökken, nem is köszön,

már fönn cikáz a fatetőn.

Gombot, csatot butor alól

s elgurult pénzt előkotor,

mindent vizsgál, zugokba túr,

a kertben, házban ő az úr.

Ha lót-fut élettel tele,

én is száguldoznék vele,

feledném annyi évemet

s hogy vissza élni nem lehet.

 

Forrás 

Radnóti Miklós - Boldog, hajnali vers

  

Verebek pengtek az útszéli porban
és árnyékok daloltak boldogan
házunk előtt a fán, mert tudták
reggelre asszonnyá leszel már s
mire tél lesz, megjön a gyermek

Éjjel, csokor orgonával a karjai
közt ma, gyerek lopta magát
a bokrok alatt és látod hiába
már! elhullajtott virág festi
nyomát a füvön át!

Most kint jársz a homályban és
szemeiddel költöd a kertet, csak
áldott tested leng ijedten az
alvó út fölött! mert ráfagyott a
hajnali harmat a gyönge virágra
s még nem kelt föl a nap!

De hallod, bokorban a madár
már leengedi szárnyát, repülni
készül s énekel! nézd, napvirradás
ez, mert szerelemre születtél s
ébredő lépteidtől a kert
lelkesen ujra kivirágzik!


1930. május 19.

Bolla Ágnes - Egy világvége után

csodálkozó tekintet

már csak ez maradt

más rám nem tapad

heverek az égen

egyedül

 

mollban egy pacsirtával

egy autóval és egy repülőgéppel

ha dúdolgatok, az lélegzet

és végre nem vagyok hamis

 

az éjjel almafa voltam

és inkább csak egyedül álltam

nem tudtam róla, hogy voltunk még

így egypáran

 

olyanok

akiknek sóhajuk madárfészek

mosolyuk rügyfakadás

akadnak még

itt fenn

  

Bolla Ágnes

 

Forrás 

Weiner Sennyey Tibor - füsti fecske

 

gyermekkoromban füsti fecskét mentettünk
sosem tudtam addig miért füsti mígnem
apró kezeimbe fogtam azt a rémülten remegő
kicsiny madarat hevesen dobogó szívével
majdnem szent csíntevő
ferenc öcsémmel a fészerben fészket építettünk
gyerekként a gyerekmadárnak ételként
bogarakat gyűjtöttünk s a fölnőttek megértő
mosollyal legyintettek ránk: „Nem fogja
túlélni, kiesett fészkéből ez a szegény és
szerencsétlen madár!” de mi elhatároztuk
hogy márpedig élni fog túlélni sőt ő lesz
a legfüstibb füsti fecske a Földön „Hiába
etetitek!” mondták a fölnőttek „Hiszen
a fészekben anyja-apja elébb megrágták,
kissé megemésztették a bogarakat, és így
öklendezték fel neki. Nyerset ti sem esztek.”
és mi majdnem szent ferenc csíntalan
fivéremmel megrágtuk és előemésztettük
a bogarakat és így öklendeztük fel neki
csőrébe adtuk és tényleg megette már
erre a fölnőttek undorodva mondták, hogy
„Szomjan fog halni, mert a füstifecskeszülők
csőrükből itatták, belelehelték
a hajnali fűszálakon megálló kristálypárát.”
és erre mi pirkadatkor négykézláb
felnyaltuk az udvari gyepről a hajnali
pírban a párát és csőrébe leheltük
mire a fölnőttek most már aggódni kezdtek
értünk és titkon kiengedték a macskát
de mi elbarikádoztuk a fészert hangosan
és énekelve kergettük el az ősök vadját
és mikor megnőtt és megerősödött
füsti fecskénk láttuk hogy sajnos nem száll
és milyen is az a nem repülő madár
mint a nem beszélő nem olvasó nem író
ember lehet gondoltuk ezért majdnem
szent ferenc csíntalan öcsémmel
kartonból fekete szárnyakat füstifecskeformát
vágtunk és feketére kentük
majd avarból tüzet gyújtottunk
és a fekete füstbe szárnyaink belelegyeztük
mert sosem tudtam igazán
miért füsti a füsti fecske mígnem kezemben
nem tartottam és hozzá egészen közel
nem hajoltam és éreztem bizony
a füsti fecskének füstszaga van ezért
mi is füstösek lettünk szárnyainkkal
hogy aztán kismadarunk előtt imitáljuk
a repülést ott csapkodtunk szinte
teljesen szent ferenc csíntalan öcsémmel
a dunántúli udvaron verdeső madárka
előtt mígnem a fölnőttek legnagyobb
csodálkozására a füsti fecske felszállt
nagy hurkokban örömteli köröket
tett felettünk és elreppent messze
mi pedig vártunk késő esteledtig
leeresztett karton fekete füstös
szárnyainkkal két koszos kis
dunántúli utcagyerek hogy hátha
visszajön hátha visszatér barátunk
akit kilöktek a fészekből talán valami
elszánt kakukkfióka tehette
de a fölnőttek mondták hogy itt az éj
minket az ágy hív a fecskét meg az ég
és készüljünk fel soha többé nem
látjuk őt mégis a következő tavaszon
füstifecskefészek épült a fészer
eresze alá és mi tudtuk hogy ő az
és éveken át is ő volt és gyermekei
ősszel messzi dél felé repültek de
tavasszal újra megjelentek s mikor
felnőttem én is és a fészekből elkerültem
szárnyszegetten kóboroltam
egy-egy füstifecskecsalád mindig
ereszem alá fészkelt ebből tudtam
jó helyen vagyok mígnem egy késő
ősszel a messzi dél partjait elértem
otthonomtól távol szomjas voltam
és éhes voltam és repülni sem tudtam
és sírtam hogy fészket építeni fiókát
nemzeni repülni tanítani én sebzett
félszárnyú pihimadár odahaza
miért nem tudok és a déltenger nem
felelt száraz szél marta szám
mígnem megjelent egy füsti fecske
megrágta és előemésztette a
szavakat és így táplált fel engem
csőrében édes verseket hozott és
így itatott engem nem csak repülni
az a füsti fecske élni tanított 

 

Forrás

 

Madarak és fák napja - május 10. 

 

Weiner Sennyey Tibor