Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2026. november 17., kedd
Tompos Kátya - Átlátszó reggel
2026. november 16., hétfő
Kovács András Ferenc - Hajnalének
szobát a kék derengés,
hass át, rezegtess, mintha tört
pohárban kélne csengés…
Úgy légy a hangom, úgy telíts
testemben szétremegve,
mint ébredés, ha fény hasít
nehéz sötét szemekbe.
Látásommá légy: nézzelek,
akár a néma dolgok,
mint kés, ha villog meztelen,
s bőrödhöz ér a boldog…
Igaz közömbös pengeként
hatolnak át vad évek –
helyettem áradj véremül,
szeretlek, mint a vétek.
Alvó arcodra bámulok:
nem létezel te s én se –
szoríts, ha együvé sodor
a semmi szívverése…
2026. november 15., vasárnap
Várnai Zseni - Az alvó kertben
Csak halkan lépjél, Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilalt.
Csak hallga, hallga, Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?
Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.
Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik, Kedvesem,
most halkan lépjél, nesztelen.
2026. november 13., péntek
Tasi Katalin - A pizsama
2026. november 10., kedd
Benjamin Brewster - A gyakorlatról
2026. november 4., szerda
Palya Bea - Csillagvágta
Fölvágtatunk jó lovacskám az égbe
Pejparipám, szekér elé befoglak
A Tejútra minden éjjel ráhajtlak
Vigyél engem hej a világ széléig
Míg a rózsám meg nem lelem csak addig
Vágtázz vélem el a világ végéig
Míg a rózsám enyém nem lesz halálig
Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én
Fényes csillag rám ragyog
Szemtükrömben fényt hagyott
Fényes csillag rám ragyog
Én is csillag, az vagyok
Csillagvágtám égbe emel
Földi létem elfeledem
Szárnyalunk fel szép szabadon
Földi létem nektek adom
Négy lábad nyargal fénysebesen
Száz színű csillámport szór
Hang nélkül dobban szép kecsesen
Csönd - mégis dalként szól
Habkönnyű ködcsóva éji zuhanás
Csillámló égi világ
Tág szemmel nézem nyíló kapuját
Új élet vár odaát
Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én
2026. november 2., hétfő
2026. november 1., vasárnap
Lucian Blaga - Fölirat
Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik bennünk titkon a hazát.
A magvak, amelyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.
2026. október 31., szombat
Fodor Ákos - Vígrendeletek
– Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.
2026. október 28., szerda
Szabó T. Anna - Felemel...
Felmutat tájat, felhőt, levelet.
Megtart és éltet: fényt ad, vért, erőt.
Úgy figyel téged, hogy te nézed őt.
Neked szól minden: színek, sugarak,
neked leng minden: ágak, madarak.
Neked zeng minden: tiszta, teljes, ép.
Érted zúg minden: forgat, kerge-szép!
Minden, de minden: érted él, dobog.
Áradó képek: tőled boldogok!
Minden de minden átjár: hisz tied.
Nem is kell értsed: elég, ha hiszed.
2026. október 27., kedd
Csukás István - Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
Ebből elég! Torkig vagyok!
kiáltott fel Sün Balázs
Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház.
Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
Ki az? szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?
Mi vagyunk az szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!
Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!
Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs
Jövök már
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökõdve
Kiszorult a küszöbre.
Ejnye! mondta fejvakarva
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!
2026. október 23., péntek
Kerekes Band & Dalinda - Esőének
2026. október 20., kedd
Palya Bea - Add már, Uram, az esőt!
2026. október 19., hétfő
Karacs Andrea - mostalanság
2026. október 16., péntek
Pilinszky János - Őszi cirkusz
2026. október 15., csütörtök
Szabó T. Anna - Megjött már október
2026. október 13., kedd
Az ikigai
2026. október 11., vasárnap
B. Mester Éva - Földre mért kertemben
Nehéz lesz megint új utakat vágnom.
Az ösvények helyén szúrós köd tántorog.
Egy kóbor macska rémülten mered rám.
Mi van a kezemben? Lendítem? Dobom?
Ő osztozna velem - savószemén látom -
a magamra hagyott, félretolt sorsomon.
A gyümölcsfák lombjai összeborulnak,
élethalálharc ez, nem önfeledt ölelés.
Takarják egymástól az éltető fényeket,
sok lett itt az árnyék, a holnap meg kevés.
A gömbtuja nélkülem cseperedett naggyá,
hajléktalan vágyak vállán tart az ég felé.
Nem kísértem tovább öntörvénye zöldjét, nem
bántom, vele pusztulnék én is, mint a méh.
A fákról tüskés burkokat repesztve
robbannak szerteszét túlérett sóhajok,
hisz tegnapelőtt még ugyanitt teremtek
a kézzel szedhető, testmeleg csillagok!
2026. október 7., szerda
Máté Gábor - A diagnosztizálásról
Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy
2026. október 6., kedd
Szabó T. Anna - Lüktetés
Kivágott fa törzsén állni, kétszáz éves fává válni,
csendben lombsuhogás lenni, egy levelet sem feledni.
Élő gyökerek a földben, föld mögöttem, ég előttem,
mozgás lenni mozdulatlan, eleven láng holt anyagban.
Lenni lánynak, lenni lágynak, origónak és forgásnak, mozdulatlanban mozgásnak, nem-múlóban elmúlásnak, üres csontban szélzúgásnak. Lenni örökös zenének,
hogy éljenek, kik nem élnek, elhatározni, megtenni,
nem semmizhet ki a semmi.
Idő rétje, percek szirma, nyílik hullva, hullik nyílva,
magát faló televény, elmúlásban a remény.
Vérsurrogás az erekben, víz kering nincs-levelekben,
állni fájó bénaságban, szikrázni a néma tájban.
Akarat van, nincs szerencse. Ki-ki magát úgy szeresse, úgy nézzen a fény tükrébe, vakító ég közepébe,
hogy amit lát, azzá válik, álmában él mindhalálig, belélegzi az egészet: por, enyészet, sár, tenyészet,
sötétre fény, minden kikel – ha születtél, hát lenni kell.
Aki nézhet, nincs egyedül, fellegekkel borul-derül.
Aki képzel, széllel járhat. Aki indul, el nem fárad.
Ő a cél és ő az út is, ha nem mozdul, eljut úgyis,
egy lépéssel százat megtesz, amit gondol, máris meglesz.
Kivágott fa törzsén állni, innen megtörténhet bármi, a holt gyökér van is, nincs is, szabadság is, és bilincs is, lenni vér és lenni szél, mennyi láz és mennyi tér, vonal lenni, pont lenni. Minden élet pont ennyi.
2026. október 5., hétfő
2026. október 1., csütörtök
Szabó T. Anna - Áttetszik rajtad...
Antonio Vivaldi - Az ősz
A négy évszak - Az ősz
Vigad a pór, táncolva, énekelve,
a bő termést örvendezőn fogadja,
ma még Bacchus borától víg a kedve -
holnap álomba hamvad majd vigalma.
Minden vigadjon, dalra, táncra kelve!
Legyint a langyos légtenger fuvalma,
a gazdag évszak mintha integetne:
édes álomból szép gyönyörbe csalna.
Részlet
Fordította: Baranyi Ferenc
~ o ~ o ~ o ~
Celebra il Vilanel con balli e Canti
Del felice raccolto il bel piacere
E del liquor de Bacco accesi tanti
Finiscono col Sonno il lor godere
Fà ch' ogn' uno tralasci e balli e canti
L'aria che temperata dà piacere,
E la Stagion ch' invita tanti e tanti
D' un dolcissimo Sonno al bel godere.
I cacciator alla nov'alba a caccia
Con corni, Schioppi, e canni escono fuore
Fugge la belva, e Seguono la traccia;
Già Sbigottita, e lassa al gran rumore
De' Schioppi e cani, ferita minaccia
Languida di fuggir, ma oppressa muore.
2026. szeptember 29., kedd
Tracee Ellis Ross - Minden nap tanulom
Minden nap tanulom, hogy a jelenlegi állapotom és a vágyott életem közötti távolság ne rémítsen meg, hanem inspiráljon.
I am learning every day to allow the space between where I am and where I want to be to inspire me and not terrify me.
2026. szeptember 28., hétfő
Aldo Leopold - A vadonról
Aki egyszer megszereti a vadont, annak többé nem csupán táj lesz. Minden ösvény történetet mesél, minden nyom egy életet rejt, minden hajnal pedig új reményt hoz.
2026. szeptember 24., csütörtök
2026. szeptember 23., szerda
Szabó T. Anna - A kert
Most erőszakos kora őszi nap
melengeti a málló tűzfalat,
a hársfák könnyű aranypénzeit,
a csitri lányok csupasz térdeit,
a homokozó sárgán virító,
elhagyott lapátját, zöld dió
hasadt húsát, a fényfoltokra gyűlő
bodobácsokat, az elvadult szőlő
súlyos bogyóit, egyenként kirajzol
minden kavicsot, krikszkrakszokat karcol
az aszfaltra, a kerítés elé,
most minden lomb és háztető övé,
ő uralkodik mindenek felett –
s hogy kifogja a búvó meleget,
fényes ökörnyálakat ereget,
s a pók-csalikat sorban belemártja
a hűvösödő árnyékpocsolyákba.
Részlet. Vagyok című kötet
2026. szeptember 21., hétfő
Johann Wolfgang Von Goethe - Rád gondolok
2026. szeptember 19., szombat
Csukás István - Számon méz íze van
2026. szeptember 18., péntek
2026. szeptember 14., hétfő
B. Mester Éva - Körülötted
elrejtett az utcazajtól.
Bolyongtam az életedben,
lábujjhegyen jártam-keltem.
Körülötted rejtett vágyak,
délutáni apró árnyak,
csendre intett halk remények,
zsebre vágott szenvedélyek.
Őszirózsa, templom tornya,
homokszemek, utca gondja,
bőr alatti villanások…
Ködöt borít az ősz rátok.
B. Mester Éva
Forrás
2026. szeptember 12., szombat
2026. szeptember 10., csütörtök
László Imre - Leszállt a csendes éj
Leszállt a csendes éj, alszik a város,
Aludj hát te is, fiam.
Körötted százszorszép pillangó szálldos,
Feléd száz tündér suhan.
Búcsúzóul most a karod kitárod,
Úgy suttogsz jó éjszakát.
Amíg a tündérek országát járod,
Apád majd vigyáz reád.
Te vagy az életem minden reménye,
Te vagy az élet nekem.
Add hát a kis kezed apád kezébe,
Álmodjál szép gyermekem.
Álmodban hallgass majd tündérmeséket,
Hallgasd a szívem szavát.
Szeress úgy engem, mint ahogy én téged,
Kisfiam, jó éjszakát.
Ha majd az utadon virágok nyílnak,
Akkor is törődj velem.
Én mindig várok rád, szeretlek, hívlak,
Gondolj rám, szép gyermekem.
Mikor majd utamnak végére értem,
Mondd ki a búcsú szavát.
Köszönj el apádtól, mint egykor régen:
Pihenj meg, jó éjszakát.
Köszönj el apádtól, mint egykor régen:
Pihenj meg, jó éjszakát!
2026. szeptember 8., kedd
Sárvári György - A rutinról
Nem tudok segíteni annak, aki olyan rutinban éli az életét, ahol nincs tere az elmélyülésnek, a lassulásnak és az ébredésnek. A kiszállás nehéz, a megszakítás fájdalmas, a benne maradás lassú halál.
2026. szeptember 6., vasárnap
Simándi Ágnes - Rádtalálnak a szavak
2026. szeptember 5., szombat
Várnai Zseni - Friss, zöld mogyoró
2026. szeptember 4., péntek
Virginia Satir - Amiről nem lehet beszélni ..
Forrás (A négy megnyomorító kommunikációs mód)

























.jpg)








