2026. november 17., kedd

Tompos Kátya - Átlátszó reggel


A reggel, a reggel
Az átlátszó reggel
A tegnapot váltja
Az ajtókat tárja

Hogy tervezz, hogy szervezz
Hogy álmokat kergess
Ha elesnél, felállj
Ha keresnél, találj

A vágyak, a vágyak
Most előtted járnak
A kék buszra szállnak
A városban várnak

Várják, hogy megérkezz
Ne szállj le, ne kérdezz
A boldogság benned
Csak észre kell venned

Menni, csak menni
Az élet csak ennyi
A jó buszra szállni
A rosszat feledni

Elesni, várni
Zuhanni, szállni
A végállomáson
Majd boldogan leszállni

Mindent, ma mindent
Majd elölről kezdhetsz
Ha véletlen eltévedsz
Ne szegje kedved

S ha hiányzik bármi
Hát beszélj csak róla
Keress egy társat
Ki nyitott a szóra

A vágyak, a vágyak
Most előtted járnak
A kék buszra szállnak
A városban várnak

Várják, hogy megérkezz
Ne szállj le, ne kérdezz
A boldogság benned
Csak észre kell venned

Menni, csak menni
Az élet csak ennyi
A jó buszra szállni
A rosszat feledni

Elesni, várni
Zuhanni, szállni
A végállomáson
Majd boldogan leszállni

zene: Hrutka Róbert 
szöveg: Tompos Kátya

2026. november 16., hétfő

Kovács András Ferenc - Hajnalének


Járj át, akár a virradat,
szobát a kék derengés,
hass át, rezegtess, mintha tört
pohárban kélne csengés…

Úgy légy a hangom, úgy telíts
testemben szétremegve,
mint ébredés, ha fény hasít
nehéz sötét szemekbe.

Látásommá légy: nézzelek,
akár a néma dolgok,
mint kés, ha villog meztelen,
s bőrödhöz ér a boldog…

Igaz közömbös pengeként
hatolnak át vad évek –
helyettem áradj véremül,
szeretlek, mint a vétek.

Alvó arcodra bámulok:
nem létezel te s én se –
szoríts, ha együvé sodor
a semmi szívverése…
 
 

2026. november 15., vasárnap

Várnai Zseni - Az alvó kertben


Csak halkan lépjél, Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilalt.

Csak hallga, hallga, Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?

Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.

Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik, Kedvesem,
most halkan lépjél, nesztelen.

Várnai Zseni

Forrás 

2026. november 13., péntek

Tasi Katalin - A pizsama

 


Azt a pizsamámat szeretem a legjobban,
amelyik keresztben csíkos.
Ha abban bújok ágyba, olyan vagyok, mint az almás pite:
jó illatú, és körbeleng a melegség.
Anyu elsimogatja rajtam a csíkokat,
én meg csak szuszogok, mint a puhára sült alma:
süppedek le, meg föl,
és várom, hogy hulljon rám az álom,
mint a
por
cu
kor.
 
 

2026. november 10., kedd

Benjamin Brewster - A gyakorlatról


Elméletileg minden gyakorlat.

In theory, everything is practice. 
 
***
 
Elméletileg nincs különbség az elmélet és a gyakorlat között.
Gyakorlatilag van.

In theory, there is no difference between theory and practice. 
But in practice, there is.

Benjamin Brewster

2026. november 4., szerda

Palya Bea - Csillagvágta


Kicsi lovam térdig megyen a fénybe
Fölvágtatunk jó lovacskám az égbe
Pejparipám, szekér elé befoglak
A Tejútra minden éjjel ráhajtlak

Vigyél engem hej a világ széléig
Míg a rózsám meg nem lelem csak addig
Vágtázz vélem el a világ végéig
Míg a rózsám enyém nem lesz halálig

Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én

Fényes csillag rám ragyog
Szemtükrömben fényt hagyott
Fényes csillag rám ragyog
Én is csillag, az vagyok

Csillagvágtám égbe emel
Földi létem elfeledem
Szárnyalunk fel szép szabadon
Földi létem nektek adom

Négy lábad nyargal fénysebesen
Száz színű csillámport szór
Hang nélkül dobban szép kecsesen
Csönd - mégis dalként szól

Habkönnyű ködcsóva éji zuhanás
Csillámló égi világ
Tág szemmel nézem nyíló kapuját
Új élet vár odaát

Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én 
 

 

2026. november 1., vasárnap

Lucian Blaga - Fölirat

 


Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik bennünk titkon a hazát.
A magvak, amelyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.


Fordította: Lengyel Ferenc

Inscriptie

Drumurile pe cari nu umblăm,
drumurile ce rămân în noi,
ne duc și ele, fără număr, undeva.
Cuvintele pe care nu le rostim,
cuvintele ce rămân în noi,
descoperă și ele, fără de margini, făptura.
Luptele ce nu le dăm,
luptele ce rămân în noi,
ne lărgesc și ele în taină patria.
Sămânța pe care n-o dăruim,
sămânța ce rămâne în noi,
multiplică și ea fără capăt viața.
Moartea de care nu murim,
moartea ce rămâne în noi,
ne adâncește și ea tăcerea.
Și pretutindeni prin toate
își pune temei poezia.

(1946 - 1951)

2026. október 31., szombat

Fodor Ákos - Vígrendeletek

 
Vannak s méltán, akik szoborrá halnak.
– Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.

 ***  
Ha tűnni tűnnék egykor e világból:
csak szerte-szálltam majd. Mint a virágpor.
 

2026. október 28., szerda

Szabó T. Anna - Felemel...


Felemel: minden látvány emelet.
Felmutat tájat, felhőt, levelet.
Megtart és éltet: fényt ad, vért, erőt.
Úgy figyel téged, hogy te nézed őt.

Neked szól minden: színek, sugarak,
neked leng minden: ágak, madarak.
Neked zeng minden: tiszta, teljes, ép.
Érted zúg minden: forgat, kerge-szép!

Minden, de minden: érted él, dobog.
Áradó képek: tőled boldogok!
Minden de minden átjár: hisz tied.
Nem is kell értsed: elég, ha hiszed.
 

2026. október 27., kedd

Major Petra - Keresztkérdés


Mivel töltöd el az időt?
És az idő mivel tölt el téged?

Forrás: Petra szerzői oldala

Csukás István - Sün Balázs

 

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.

Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

Így ni! – mondta – most már 
végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.

Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”

Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:
Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökõdve
Kiszorult a küszöbre.

Ejnye! –mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

 

2026. október 23., péntek

Kerekes Band & Dalinda - Esőének



Hallgasd az eső énekét,
elringat, felkavar, eldúdol egy mesét.
Rólad és rólam szól a dal, 
hogy a felhő engedi, könnyű függönye takar.
Engedem, csendben hallgatom,
lassan nyíló szóvirág útnak indul ajkamon.  
Száz cseppben ébredő világ
minden összeolvadó elsiratja önmagát. 

Áttetsző cseppből folyó rajzolat
barázdálja szívemet, arcomat,
összeér benne a kint és a bent 
mindent elengedő, egymásba érkező
létezés csorog le az üvegen. 

Esik az eső kint szép csendesen,
hallom megérkeztél, itt vagy velem,
nincs többé te meg én, csak mi vagyunk, 
mesél az eső, így dobban a szívünk, 
végtelen mély egymásba olvadunk. 

2026. október 20., kedd

Palya Bea - Add már, Uram, az esőt!


Szomjas a föld és éhesek a fák.
Add már, Uram, az esőt!
Sárga a zöld és száraz a világ.
Add már, Uram, az esőt!

Kókad a búza, meghal a virág.
Add már, Uram, az esőt!
Hozd el a csúnya időt.
Add már, Uram, az esőt!

Bámul az égre a fiú meg a lány.
Add már, Uram, az esőt!
Bőg a sok állat eledel után.
Add már, Uram, az esőt!

Könnyeik öntözik csak a legelőt.
Add már, Uram, az esőt!
Fújd el a gonosz időt.
Add már, Uram, az esőt!

Add már, ó-ó-ó-ó, a-a-a-ó-ó!
Add már,
Add már,
Add már,
Add már, add már,
ó-ó-ó...
Ná-ná-ná…

Szomjas a föld és alig-alig él.
Add már, Uram, az esőt!
Roppan a fű és törik a levél.
Add már, Uram, az esőt!

Ó, ha ez így megy, oda a kenyér
Add már, Uram, az esőt!
Enyhítsd meg a levegőt.
Add már, Uram, az esőt!

Éjszínű felleget közelít a szél.
Hozd már az Uram esőt!
Telnek a vödrök és csobog a remény.
Add már az Uram esőt!

Emberek éneke az egekig ér
Add már, Uram, az esőt!
Add már, Uram, az esőt!

Add már ...Uram ...az esőt!

2026. október 19., hétfő

Karacs Andrea - mostalanság


zavarodottan keresem a jelent
az elveszett múlt és a jövő között
mintha a most nem lenne jelen
csak ködös képekbe foszló igeidő



2026. október 16., péntek

Pilinszky János - Őszi cirkusz


Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó s édes, árva
trombitahang, trombitahang!

A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog-forog és körbe jár
a lomha bölcs, a barna medve.

Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.

Arcába tűz a telehold,
s a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.

Röpülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek!
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.

Röpülnek a kicsi lovak!
De két eperfa közt a légben,
még náluknál is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,

megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb!
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,

a fák csúcsára ér, s nevet,
a fák csúcsára lép, és onnan
többé már vissza se talál,
csak eltűnik a teleholdban.

2026. október 15., csütörtök

Szabó T. Anna - Megjött már október

 

Megjött már október:
lombok közt itt-ott vér.
Kurrogja holló fönn:
nagy fagy lesz, mindjárt jön!

Harmatfény, felhő-árny -
megvillan hollószárny:
tört tarlón már holnap
ködlányok táncolnak.


2026. október 13., kedd

Az ikigai

 

1. lépés: találd meg, mi az, amit szeretsz csinálni
  2. lépés: találd ki, hogy tudod odaadni a világnak 
 
 

2026. október 11., vasárnap

B. Mester Éva - Földre mért kertemben



Földre mért kertemben soha nem ültetett
vadszőlő tekereg, fűcsomó gomolyog.
Nehéz lesz megint új utakat vágnom.
Az ösvények helyén szúrós köd tántorog.

Egy kóbor macska rémülten mered rám.
Mi van a kezemben? Lendítem? Dobom?
Ő osztozna velem - savószemén látom -
a magamra hagyott, félretolt sorsomon.

A gyümölcsfák lombjai összeborulnak,
élethalálharc ez, nem önfeledt ölelés.
Takarják egymástól az éltető fényeket,
sok lett itt az árnyék, a holnap meg kevés.

A gömbtuja nélkülem cseperedett naggyá,
hajléktalan vágyak vállán tart az ég felé.
Nem kísértem tovább öntörvénye zöldjét, nem
bántom, vele pusztulnék én is, mint a méh.

A fákról tüskés burkokat repesztve
robbannak szerteszét túlérett sóhajok,
hisz tegnapelőtt még ugyanitt teremtek
a kézzel szedhető, testmeleg csillagok!

B. Mester Éva

2026. október 7., szerda

Máté Gábor - A diagnosztizálásról


Miért diagnosztizálunk gyerekeket különféle zavarokkal, ahelyett hogy a családjukat, közösségüket és a társadalmat diagnosztizálnánk – és kezelnénk?


Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy
Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban
271. oldal

2026. október 6., kedd

Szabó T. Anna - Lüktetés

 
 

Kivágott fa törzsén állni, kétszáz éves fává válni,
csendben lombsuhogás lenni, egy levelet sem feledni.
Élő gyökerek a földben, föld mögöttem, ég előttem,
mozgás lenni mozdulatlan, eleven láng holt anyagban.
 
Lenni lánynak, lenni lágynak, origónak és forgásnak, mozdulatlanban mozgásnak, nem-múlóban elmúlásnak, üres csontban szélzúgásnak. Lenni örökös zenének,
hogy éljenek, kik nem élnek, elhatározni, megtenni,
nem semmizhet ki a semmi.

Idő rétje, percek szirma, nyílik hullva, hullik nyílva,
magát faló televény, elmúlásban a remény.
Vérsurrogás az erekben, víz kering nincs-levelekben,
állni fájó bénaságban, szikrázni a néma tájban.
 
Akarat van, nincs szerencse. Ki-ki magát úgy szeresse, úgy nézzen a fény tükrébe, vakító ég közepébe,
hogy amit lát, azzá válik, álmában él mindhalálig, belélegzi az egészet: por, enyészet, sár, tenyészet,
sötétre fény, minden kikel – ha születtél, hát lenni kell.

Aki nézhet, nincs egyedül, fellegekkel borul-derül.
Aki képzel, széllel járhat. Aki indul, el nem fárad.
Ő a cél és ő az út is, ha nem mozdul, eljut úgyis,
egy lépéssel százat megtesz, amit gondol, máris meglesz.

Kivágott fa törzsén állni, innen megtörténhet bármi, a holt gyökér van is, nincs is, szabadság is, és bilincs is, lenni vér és lenni szél, mennyi láz és mennyi tér, vonal lenni, pont lenni. Minden élet pont ennyi.


2026. október 1., csütörtök

Szabó T. Anna - Áttetszik rajtad...


Áttetszik rajtad. Őszi nap
múlás előtti csendje.
Minden, amit látsz, túli már,
de fénylik, mintha lenne.


Antonio Vivaldi - Az ősz



A négy évszak - Az ősz


Vigad a pór, táncolva, énekelve,
a bő termést örvendezőn fogadja,
ma még Bacchus borától víg a kedve -
holnap álomba hamvad majd vigalma.

Minden vigadjon, dalra, táncra kelve!
Legyint a langyos légtenger fuvalma,
a gazdag évszak mintha integetne:
édes álomból szép gyönyörbe csalna.

Részlet


Fordította: Baranyi Ferenc

~ o ~ o ~ o ~ 


Le Quattro Stagioni - L’Autunno

Celebra il Vilanel con balli e Canti
Del felice raccolto il bel piacere
E del liquor de Bacco accesi tanti
Finiscono col Sonno il lor godere

Fà ch' ogn' uno tralasci e balli e canti
L'aria che temperata dà piacere,
E la Stagion ch' invita tanti e tanti
D' un dolcissimo Sonno al bel godere.

I cacciator alla nov'alba a caccia
Con corni, Schioppi, e canni escono fuore
Fugge la belva, e Seguono la traccia;

Già Sbigottita, e lassa al gran rumore
De' Schioppi e cani, ferita minaccia
Languida di fuggir, ma oppressa muore.

2026. szeptember 29., kedd

Tracee Ellis Ross - Minden nap tanulom



Minden nap tanulom, hogy a jelenlegi állapotom és a vágyott életem közötti távolság ne rémítsen meg, hanem inspiráljon.

I am learning every day to allow the space between where I am and where I want to be to inspire me and not terrify me.



2026. szeptember 28., hétfő

2026. szeptember 23., szerda

Szabó T. Anna - A kert



Most erőszakos kora őszi nap
melengeti a málló tűzfalat,
a hársfák könnyű aranypénzeit,
a csitri lányok csupasz térdeit,
a homokozó sárgán virító,
elhagyott lapátját, zöld dió
hasadt húsát, a fényfoltokra gyűlő
bodobácsokat, az elvadult szőlő
súlyos bogyóit, egyenként kirajzol
minden kavicsot, krikszkrakszokat karcol
az aszfaltra, a kerítés elé,
most minden lomb és háztető övé,
ő uralkodik mindenek felett –
s hogy kifogja a búvó meleget,
fényes ökörnyálakat ereget,
s a pók-csalikat sorban belemártja
a hűvösödő árnyékpocsolyákba.

Részlet. Vagyok című kötet

Forrás 

2026. szeptember 21., hétfő

Johann Wolfgang Von Goethe - Rád gondolok


Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
 
Téged látlak, ha szél porozza távol az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
 
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
 
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
 
Fordította: Szabó Lőrinc 

2026. szeptember 19., szombat

Csukás István - Számon méz íze van

 

Évszakom az ősz, évszakom a szerelem,
ruhámra varrom kettős címerem,
csatámra várok, néma rajvonal
vonul s itthagy látomásaival,
ökörnyál fércel vadul szétszakadt,
összefüggéstelen évszakokat,
szerelem enyhít nagyra tervezett
futást, ha pihenőkre szétesett;
piros szem pillog a bokor alól,
hogy így is jó lesz, hogy már így lesz jól,
ha sátort ver fölém a nő s szelíd
szavakkal oldja szívem görcseit,
álomkék égboltra visszaevez
velem s ha madár-gyöngéden neszez;
hogy így lesz jó, ha halhatatlanul
az ifjúság páros szobra felmagasul,
háttal a halálnak, szemben a halállal,
ha örömből, kínból egyforma részt vállal;
ha lobogtatja kendőjét, a remény
zászlóját s fényfoltok sütnek szemén,
s mosolya villan, nyári zivatar,
ha lányos bújába lágyan betakar,
már így lesz jó; számon méz íze van,
fejemnél csillag muzsikál hangtalan.
 

2026. szeptember 14., hétfő

B. Mester Éva - Körülötted

  
 
Labirintus szép szavakból,
elrejtett az utcazajtól.
Bolyongtam az életedben,
lábujjhegyen jártam-keltem.

Körülötted rejtett vágyak,
délutáni apró árnyak,
csendre intett halk remények,
zsebre vágott szenvedélyek.

Őszirózsa, templom tornya,
homokszemek, utca gondja,
bőr alatti villanások…
Ködöt borít az ősz rátok.

B. Mester Éva

Forrás

2026. szeptember 10., csütörtök

László Imre - Leszállt a csendes éj

 

Leszállt a csendes éj, alszik a város,
Aludj hát te is, fiam.
Körötted százszorszép pillangó szálldos,
Feléd száz tündér suhan.

Búcsúzóul most a karod kitárod,
Úgy suttogsz jó éjszakát.
Amíg a tündérek országát járod,
Apád majd vigyáz reád.

Te vagy az életem minden reménye,
Te vagy az élet nekem.
Add hát a kis kezed apád kezébe,
Álmodjál szép gyermekem.

Álmodban hallgass majd tündérmeséket,
Hallgasd a szívem szavát.
Szeress úgy engem, mint ahogy én téged,
Kisfiam, jó éjszakát.

Ha majd az utadon virágok nyílnak,
Akkor is törődj velem.
Én mindig várok rád, szeretlek, hívlak,
Gondolj rám, szép gyermekem.

Mikor majd utamnak végére értem,
Mondd ki a búcsú szavát.
Köszönj el apádtól, mint egykor régen:
Pihenj meg, jó éjszakát.

Köszönj el apádtól, mint egykor régen:
Pihenj meg, jó éjszakát! 

2026. szeptember 8., kedd

Sárvári György - A rutinról

 

Nem tudok segíteni annak, aki olyan rutinban éli az életét, ahol nincs tere az elmélyülésnek, a lassulásnak és az ébredésnek. A kiszállás nehéz, a megszakítás fájdalmas, a benne maradás lassú halál.

Forrás: Sárvári György

2026. szeptember 6., vasárnap

Simándi Ágnes - Rádtalálnak a szavak


ma te vagy a kenyér
a víz és az olaj
a sebekre gyógyulás
érintésed —
 
a hajad lapozgató
szél is néha tétován
megáll akár kezem
 
rádtalálnak
a szavak ne félj
az űrön át is
 

2026. szeptember 5., szombat

Várnai Zseni - Friss, zöld mogyoró


 
Vad sűrűségben, fák ága-bogán,
párzó bogarak sárga potrohán
bújkáló kék s rubintos fény cikáz,
prédalesben smaragdos gyík vigyáz,
a rengeteg minden kis leshelyén,
fűszálakon, s a lombok tetején
zsibongva zsong, nyüzsög az életár,
tojásain kuksol a gerle már.
 
Kakukk kakukkol, csip-csip trilla szól,
rigófütty rikkan árnyas lomb alól,
s a vadmogyorócserjék tetején
mókus zörög, mint illetlen ledér
táncoskobold, jókedvű, surrogó,
s fejemre koppan friss, zöld mogyoró.
 
Szédülten fekszem, édes zűrzavar
zsibong fejemben, s furcsán fölkavar
e párázó, fanyar erdővarázs,
a homlokom izzik, mint a parázs,
és hangtalan sóhajtok: - Istenem!
köröttem itt ez mind, mind: szerelem!