Major Petra - Kórisme

 

Kevés hős akad,

legtöbbünk tünetmentes
virtushordozó.

 

Major Petra

 

Forrás: Nő a tükörben 

László Imre - Leszállt a csendes éj

 

Leszállt a csendes éj, alszik a város,
Aludj hát te is, fiam.
Körötted százszorszép pillangó szálldos,
Feléd száz tündér suhan.

Búcsúzóul most a karod kitárod,
Úgy suttogsz jó éjszakát.
Amíg a tündérek országát járod,
Apád majd vigyáz reád.

Te vagy az életem minden reménye,
Te vagy az élet nekem.
Add hát a kis kezed apád kezébe,
Álmodjál szép gyermekem.

Álmodban hallgass majd tündérmeséket,
Hallgasd a szívem szavát.
Szeress úgy engem, mint ahogy én téged,
Kisfiam, jó éjszakát.

Ha majd az utadon virágok nyílnak,
Akkor is törődj velem.
Én mindig várok rád, szeretlek, hívlak,
Gondolj rám, szép gyermekem.

Mikor majd utamnak végére értem,
Mondd ki a búcsú szavát.
Köszönj el apádtól, mint egykor régen:
Pihenj meg, jó éjszakát.

Köszönj el apádtól, mint egykor régen:
Pihenj meg, jó éjszakát! 

László Imre

 

Sárvári György - A rutinról

 

Nem tudok segíteni annak, aki olyan rutinban éli az életét, ahol nincs tere az elmélyülésnek, a lassulásnak és az ébredésnek. A kiszállás nehéz, a megszakítás fájdalmas, a benne maradás lassú halál.

Forrás: Sárvári György

Simándi Ágnes - Rádtalálnak a szavak

ma te vagy a kenyér

a víz és az olaj

a sebekre gyógyulás

érintésed —

 

a hajad lapozgató

szél is néha tétován

megáll akár kezem

 

rádtalálnak

a szavak ne félj

az űrön át is

 

Simándi Ágnes

 

Forrás

Várnai Zseni - Friss, zöld mogyoró

 

Vad sűrűségben, fák ága-bogán,

párzó bogarak sárga potrohán

bújkáló kék s rubintos fény cikáz,

prédalesben smaragdos gyík vigyáz,

a rengeteg minden kis leshelyén,

fűszálakon, s a lombok tetején

zsibongva zsong, nyüzsög az életár,

tojásain kuksol a gerle már.

 

Kakukk kakukkol, csip-csip trilla szól,

rigófütty rikkan árnyas lomb alól,

s a vadmogyorócserjék tetején

mókus zörög, mint illetlen ledér

táncoskobold, jókedvű, surrogó,

s fejemre koppan friss, zöld mogyoró.

 

Szédülten fekszem, édes zűrzavar

zsibong fejemben, s furcsán fölkavar

e párázó, fanyar erdővarázs,

a homlokom izzik, mint a parázs,

és hangtalan sóhajtok: - Istenem!

köröttem itt ez mind, mind: szerelem!

 

Várnai Zseni

 

Forrás 

 

Virginia Satir - Amiről nem lehet beszélni ..

 

Amiről nem lehet beszélni, az elkezdi irányítani a kapcsolatot.

Virginia Satir

Forrás (A négy megnyomorító kommunikációs mód)

Radnóti Miklós - A mécsvirág kinyílik

 Silene latifolia 

 

A mécsvirág kinyílik
s a húnyó láthatárnak
könyörg a napraforgó;
a tücskök már riszálnak,
odvában dong a dongó
s álmos kedvét a bársony
estében égre írta
egy röppenő pacsirta;
s ott messzebb, kint a réten,
a permeteg sötétben
borzong a félreugró
nyulak nyomán a fűszál,
a nyír ezüstös ingben
immár avarban kószál,
s holnap vidékeinken
újból a sárga ősz jár.

 

 

Martha Medeiros - Lassan haldokolni kezdesz ha ...

 

Lassan haldokolni kezdesz
ha nem utazol
ha nem olvasol
ha nem hallgatod az élet hangjait
ha nem értékeled magad.

Lassan haldokolni kezdesz
ha megölöd önbecsülésed
ha nem hagyod, hogy mások segítsenek rajtad.

Lassan haldokolni kezdesz
ha szokásaid rabja leszel, minden nap ugyanazt az utat járod...
ha nem változtatsz a rutinodon,
ha nem viselsz különböző színeket, vagy ha nem beszélsz ismeretlenekkel.

Lassan haldokolni kezdesz
ha nem érzed a szenvedélyt és a velejáró viharos érzelmeket,
melyek megcsillogtatják szemeidet és szíved dobbanásait meggyorsítják.

Lassan haldokolni kezdesz
ha nem változtatod meg életed, mikor munkád, vagy a szerelmi életed, vagy a környezted nem ad kielégülést.
Ha nem kockáztatod a biztosat az bizonytalanért,
ha nem hajszolsz egy álmot,
ha legalább egyszer az életben nem engeded meg magadnak,
hogy elrohanj az értelmes tanácsok elől.

(Pablo Neruda helyett Martha Medeiros)

((....és lassan haldokolni kezdesz, ha nem táncolsz. - B))

~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ 

You Start Dying Slowly      

You start dying slowly

if you do not travel,

if you do not read,

If you do not listen to the sounds of life,

If you do not appreciate yourself.

You start dying slowly

When you kill your self-esteem;

When you do not let others help you.

You start dying slowly

If you become a slave of your habits,

Walking everyday on the same paths…

If you do not change your routine,

If you do not wear different colours

Or you do not speak to those you don’t know.

You start dying slowly

If you avoid to feel passion

And their turbulent emotions;

Those which make your eyes glisten

And your heart beat fast.

You start dying slowly

If you do not change your life when you are not satisfied with your job, or with your love,

If you do not risk what is safe for the uncertain,

If you do not go after a dream,

If you do not allow yourself,

At least once in your lifetime,

To run away from sensible advice…

 

~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~ 

Morre lentamente 

Morre lentamente quem se transforma em escravo do hábito,
repetindo todos os dias os mesmos trajectos, quem não muda de marca
Não se arrisca a vestir uma nova cor ou não conversa com quem não conhece.
Morre lentamente
quem faz da televisão o seu guru.

Morre lentamente quem evita uma paixão,
quem prefere o negro sobre o branco e os pontos sobre
os "is" em detrimento de um redemoinho de emoções,
justamente as que resgatam o brilho dos olhos,
sorrisos dos bocejos,
corações aos tropeços e sentimentos.

Morre lentamente quem não vira a mesa
quando está infeliz com o seu trabalho,
quem não arrisca o certo pelo incerto
para ir atrás de um sonho,
quem não se permite pelo menos uma vez na vida,
fugir dos conselhos sensatos.

Morre lentamente quem não viaja,
quem não lê, quem não ouve música,
quem não encontra graça em si mesmo.
Morre lentamente quem destrói o seu
amor-próprio, quem não se deixa ajudar.
Morre lentamente, quem passa os dias queixando-se
da sua má sorte ou da chuva incessante.

Morre lentamente, quem abandona um projecto antes de
iniciá-lo, não pergunta sobre um assunto que desconhece
ou não responde quando lhe indagam sobre algo que sabe.

Evitemos a morte em doses suaves,
recordando sempre que estar vivo exige um
esforço muito maior
que o simples fato de respirar.
Somente a perseverança fará com que
conquistemos um estágio esplêndido de felicidade.

 

Forrás

 

Martha Medeiros 

Nádasdy Ádám - A vaksi szemű perspektívái

 

Bátorság is kell, nem csak merészség,

hogy másképp láss, hogy lassú izzással

pörköljön meg a mások igazsága.

Mennyi kanyarral érünk el oda,

ahol már régen lennünk kellene! –

gondolod, és a magad egyenes

útját próbálod tartani. De átég

térképeden a szeretet parazsa,

meggörbíti a legegyenesebb

akaratot, jól tartott irányt.

És meglátod, vaksi, elhízott szemű,

a reménytelenség isten-hosszú,

hideg perspektíváit, amiken átég,

átég a szeretet, elrontja ezt is,

az elegáns, hosszú fasorokat.

 

Forrás 

 

Nádasdy Ádám 

Lackfi János - Uram, adj valós dolgokat ...

 

Uram, adj valós dolgokat,
ne vesszek el a pixelekben.

Add valódi bőr érintését,
valódi szem kontaktusát,
mindig azt válasszam
surrogó képek helyett.

Add a cipőről lepucolt sár
mocskát, hogy kezem műve
legyen a tisztaság.

Add a kislányom fabrikálta
gyurmafigurát, azt érezzék
elfásult ujjbegyeim.

Add a rendrakás fáradságát
és kilátástalanságát a halmozódó
űrszemét közönye helyett.

Add a hasadó répa hersenését,
hogy közegellenállásban
haladjak előre az ebéd felé.

Add a pattogó tűz hosszas
bámulását, hogy tudjam,
nem gombnyomásra
születik a sugárzó hő.

Add az asztaltársaság
amorf zsivaját, mindenki
külön kis véleményét,
tekintetek tétova pásztázását.

Add a hasított fa reccsenését,
a benne rejlő tűz ígéretét,
hogy idővel, száradás múltán
napvilágra csalogathassam.

Add a mindent porig égető
naplemente kérlelhetetlenségét
és múlékonyságát, hiszen ha
most nem nézem, tíz perc múlva
már eltűnt mindörökre.

Add a szavak teléreit, forgassam
kezemben e fura kőzeteket,
keresve, hol fénylik fel
rangrejtett gazdagságuk.

Add a rád szánt idő teljességét,
sűrűségét, mintha lassított filmen
vagy mélytengerekben búvárkodva
közelítenék hozzád, hagyva időt
mindenre, kivárva, míg szólítasz,
míg ölelsz, míg jelenléted
tömény közeggé sűrűsödik,
mígnem beburkolnak ígéreteid,
és félreérthetetlenül
csírázni kezd a reménység. 

Forrás

Alessandro Baricco - A végtelenségről

 

... Mert gondolj bele: a zongora. A billentyűk kezdődnek. A billentyűknek vége. Tudod jól, nyolcvannyolc van belőlük, nem verhetnek át vele. Nem végtelenek. Te vagy a végtelen, és ott, a billentyűk belsejében végtelen a zene, melyet megszólaltatsz. Azok nyolcvannyolcan vannak. Te végtelen vagy. ...

Alessandro Baricco - Novecento 68.oldal

 

A könyv alapján készült film: Az óceánjáró zongorista legendája

 

Takács Gábor - Van úgy

 

Van, hogy már nem kell szólni,
Van, hogy elég csak ülni,
S így csendben, háttal
A kedvesnek dűlni.

Van, hogy a szél a nyelved,
Van, hogy a fény a hangod,
S ha hozzáérsz, kedvesed
Teste a lantod.

Van, hogy elég a csöndből,
Van, hogy elkezdesz futni,
S nem érdekel az sem, hogy
hova fogsz jutni.

Forrás

Fodor Ákos - Humán-kalkuláció

A Szükségesnél 

mindig egy kevéssel több 

az Elegendő.

Fodor Ákos - Gonghangok

Kodály Zoltán - A székely népdalról

 

[...] ódon tűzben ragyogó ékszerek a székely népdalok. Ami a régi kalotaszegi hímzés, a székely kapu a népművészetben, az a székely dallam a népzenében. Ma még kevesen ismerik. A gyűjtések kéziratban hevernek. De amint két nemzedék alatt a balladák szövegei belekerültek a magyar írásos műveltség kánonjába, úgy odajutnak majd idővel dallamaik is.

Kodály Zoltán: A székely népdalról. 1919. In: Visszatekintés I. 19.

Forrás: Folkrádió

Székelyföldről 

 Kalotaszegi varrottas

.

 . 

Ámorth Angelika - Az én Istenem

 

Az én Istenem nem anyám istene.

Anyám istene felvont szemöldökkel jön bosszút állni.

Bottal ver, ősszülők bűneiért is.

Ünnepnapokon betekint az ablakokon,

Ujját végighúzza a vitrin polcain,

Lehajol fájó derékkal szőnyeget vizsgálni,

És jaj annak, akinél morzsát talál,

Körmöst ad, ha poros marad az ujja,

Ha pedig az ablak maszatos, melyen betekint,

Az már szinte káromlással ér fel!

Rend a lelke mindennek, tanítja,

Nem csak kenyérrel él az ember,

Hanem domestos-szal és felmosóvödörrel is,

És nem baj, ha nem jutsz el a misére,

Fő, hogy a húsleves melegen gőzölögjön

A szépen megterített asztalon vasárnap délben.

 

  

Az én Istenem összevont szemöldökkel jön,

És kiveszi kezemből a botot, ha bosszút akarnék állni.

Ünnepnapokon szemembe néz, lelkem ablakába,

Végighúzza vaskos ujját porlepte szívemen,

majd puha rongyot ragad és fényesre törli azt.

Fájó derékkal hajol le hozzám,

Porszívót hoz meg felmosóvödröt,

Tiszta szőnyeget terít életutamra,

Kendőt köt derekára, mellém térdel

És megmossa lábam is.

Nem zsörtölődik, ha nincs meleg étel ebédre,

De ha mégis elkészül az a húsleves,

Maga fúj minden kanálra, míg forró,

Hogy meg ne égessem vele a szám.

 

Ámorth Angelika

 

Forrás 

Major Petra - Áthallás

 

Fülem a hangoddal - tele/fonom.

 

Forrás: Major Petra szerzői oldala 

Eckhart Tolle - A szenvedésről

 

A szenvedés szükséges addig, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.

Suffering is necessary until you realize it is unnecessary.

Eckhart Tolle

. ~ \ ♡ / ~ .

Nagyboldogasszony napjára 

Fodor Ákos - Főhajtás

 

Fű, fa, virág nem
tanult botanikát; ők
nem „értik”: t u d j á k. 

 

Fodor Ákos - Gonghangok

József Attila - Kertész leszek

. Cosmos bipinnatus .

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem. 

Részlet

1925. májusa

Donna Ashworth - Ha elhalványultál....

Ha lassan elhalványultál, kedves,
itt az ideje, hogy elkezdj igent mondani azokra a dolgokra,

amelyek örömet okoznak neked, 

és nemet mondani azokra, amelyek nem. 

És ez tényleg ilyen nagyon egyszerű.

 

Forrás

 

So, if you have been slowly fading away, my friend,
this is the time to start saying yes to things that bring you joy
and no to things that don’t.
It’s really pretty simple.

Donna Ashworth írása - részlet

Erdős Virág - szabad ege alatt

.2019.08.08.

. La France . Corse . GR20 .

rendezett külső és szárnyaló szellem:
töltelékszavak a
világűr ellen

elterelt tanösvény: földút az égig
melléd csapódik és
szóval tart végig

kidolgozatlan a terve de mégse
időszerűtlen a
megjelenése

spontán és impulzív éteri és nyers
pedig csak egy
vers
 

Forrás: Erdős Virág oldala

Erdős Virág Isten című új verseskötete, Magvető Kiadó

Pablo Neruda - Az eső (Rapa nui)

Fotó: The Talking Heads of Rapa Nui, part 1: Easter Island and the End of the World

Copyright: Daniel C Browning Jr, 

 

A Húsvét-szigetek, (rapanui nyelven Rapa Nui) monumentális kőszobrai 

a Csendes-óceán délkeleti részén. 

Nem, szerelmem, jobb, ha a királynő nem ismeri fel
arcodat, így szebb, 

távol a szobroktól, a hajad
súlyától a kezeimben. Emlékszel
a mangareva fára, amelynek virágai 

hajadba hullottak? 

Ezek az ujjak nem olyanok,
mint a fehér szirmok: nézd meg őket jól, olyanok, mint a gyökerek,
olyanok, mint a kövek közül növő hajtások, melyeken gyík
surran. 

Ne féld, megvárjuk, míg esik, meztelenül. Az eső, ugyanaz, ami Manu Tara fölött hullik.

 

Ám ahogy a hullámverés a köveken szépen szelidül, 
úgy hull ránk is, gyengéden átmosva minket
a félhomályon át, Ranu Raraku
ürege mélyére. 

Így hát
ne hagyd, hogy a halászok vagy a boroskancsó láthassanak téged.
Borítsd égő melleidet a számra,
és legyen a hajkoronád éjszakai mennybolt számomra,
nedves illatú sötétség, amely körülölel.
 

Éjszaka azt álmodom,
hogy te és én két növény vagyunk,
együtt növekedtünk,
gyökereink összefonódtak,
és úgy ismered a földet
és az esőt, mint a számat,
hiszen mi is
földből és esőből vagyunk. 

Úgy hiszem, halálunkkal

ott lent álmodunk tovább 

mélyen, ott a szobor lábainál

ami az Óceánt bámulja, amiből születtünk

hogy építsünk és szeressünk.

 

Kezem nem volt vaskemény, amikor találkoztunk, 

egy másik tenger
vizei áramlottak rajta, mintha hálón folynának át; 

most a víz és a kövek magokat és titkokat táplálnak.

Szunnyadva és meztelenül szeress: 
olyan vagy a parton, mint egy sziget

szerelmed kavargó mélység, szerelmed bámulatos, az álmok üregében rejtőző,
olyan, mint a tenger hullámzása körülöttünk.

És amikor én is elalszom
a szerelmedben, meztelenül,
hagyd a kezemet a melleid között, hogy együtt lüktessen

esőtől nedves kincseiddel. 

~ B

 

A Canto General című mű Rapa Nui-ciklusának része, amely tükrözi Neruda mély érdeklődését a csendes-óceáni őslakosok története, tere, ideje és annak monumentálisa iránt. 

~ o ~ o ~ o ~ 

The rain (Rapa nui)

No, better the Queen not recognize
your face, it’s sweeter
this way, my love, far from the effigies, the weight
of your hair in my hands. Do you remember
the Mangareva tree whose flowers fell
in your hair? These fingers are not like
the white petals: look at them they are like roots,
they are like stone shoots over which the lizard
slides. Don’t be afraid, we will wait for the rain to fall, naked,
the rain, the same as falls over Manu Tara.

But just as water inures its strokes on the stone,
it falls on us, washing us softly
towards obscurity down below the hole
of Ranu Raraku. And so
don’t let the fishermen or the wine-pitcher see you.
Bury your twin-burning breast on my mouth,
and let your head of hair be a small night for me,
a darkness of wet perfume enveloping me.

At night I dream that you and I are two plants
that grew together, roots entwined,
and that you know the earth and the rain like my mouth,
since we are made of earth and rain. Sometimes
I think that with death we will seep below,
in the depths at the feet of he effigy, looking over
the ocean which brought us here to build and make love.

My hands were not ferrous when they met you, the waters
of another sea went through them as through a net; now
water and stones sustain seeds and secrets.

Sleeping and naked, love me: on the shore
you are like the island: your love confused, your love
astonished, hidden in the cavity of dreams,
is like the movement of the sea around us.

And when I too begin falling asleep
in your love, naked,
leave my hand between your breasts so it can throb
along with your nipples wet with rain.

Fordította: Anthony Kerrigan

Forrás

~ o ~ o ~ o ~ 

La lluvia (Rapa Nui)

      NO, que la reina no reconozca
      tu rostro, es más dulce
      así, amor mío, lejos de las efigies, el peso
      de tu cabellera en mis manos, recuerdas
      el árbol de Mangareva cuyas flores caían
      sobre tu pelo? Estos dedos no se parecen
      a los pétalos blancos: míralos, son como raíces,
      son como tallos de piedra sobre los que resbala
      el lagarto. No temas, esperemos que caiga la
         lluvia, desnudos,
      la lluvia, la misma que cae sobre Manu Tara.

      Pero así como el agua endurece sus rasgos en la
          piedra,
      sobre nosotros cae llevándonos suavemente
      hacia la oscuridad, más abajo del agujero
      de Ranu Raraku. Por eso
      que no te divise el pescador ni el cántaro.
          Sepulta
      tus pechos de quemadura gemela en mi boca,
      y que tu cabellera sea una pequeña noche mía,
      una oscuridad cuyo perfume mojado me cubre.

      De noche sueño que tú y yo somos dos plantas
      que se elevaron juntas, con raíces enredadas,
      y que tú conoces la tierra y la lluvia como mi
          boca,
      porque de tierra y de lluvia estamos hechos.
          A veces
      pienso que con la muerte dormiremos abajo,
      en la profundidad de los pies de la efigie,
          mirando
      el Océano que nos trajo a construir y a amar.

       Mis manos no eran férreas cuando te conocieron, las
          aguas
       de otro mar las pasaban como a una red; ahora
       agua y piedras sostienen semillas y secretos.

      Ámame dormida y desnuda, que en la orilla
      eres como la isla: tu amor confuso, tu amor
      asombrado, escondido en la cavidad de los sueños,
      es como el movimiento del mar que nos rodea.

      Y cuando yo también vaya durmiéndome
         en tu amor, desnudo,
      deja mi mano entre tus pechos para que palpite
      al mismo tiempo que tus pezones mojados en
         la lluvia.

 

Forrás: Universidad de Chile 

Zorán - Romantika

Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót,
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.
Az álmok szerények,
a hálók erősek,
ott ritka szó a romantika.

A partmenti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,
az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
A napfény megéget,
a vágyak kiégnek,
s csak éjjel éled a romantika.

Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,
s egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.

A fények kemények, 

az álmok kiégnek
és porrá hamvad a romantika.

Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,
s a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz,
és hidd el, jó lesz,
mert néha kell a romantika.

Pablo Neruda - 27. Szonett

ChristianSchloe - A Midsummer Night's Dream

 

Mezítlenül, akár a kezed, oly egyszerű vagy,
parányi, sima, földi, áttetsző és kerekded,
hold-vonalú a tested, almafákkal szegett út,
mezítlen oly sudár vagy, mint meztelen kalászok.
 
Olyan kék vagy mezítlen, akár az éj Kubában,
a hajad csupa csillag s futó hajnalka-inda,
mezítlen oly aranyló s óriás vagy,
mint nyárban álló arany székesegyház.

Mezítlen oly kicsiny vagy, mint a körmöd,
gömbölyű, tiszta, rózsás, míg fel nem kél az új nap,
s be nem zár a földalatti világba,

a ruhák és teendők hosszú alagútjába,
hol fényed fátyolos lesz, fakó és lombjafosztott,
s mást sem kíván, csak újra kézzé válni mezítlen.

 

Fordította: Somlyó György

 

Soneto XXVII 

Desnuda eres tan simple como una de tus manos,
Lisa, terrestre, mínima, redonda, transparente,
Tienes líneas de luna, caminos de manzana,
Desnuda eres delgada como el trigo desnudo.

Desnuda eres azul como la noche en Cuba,
Tienes enredaderas y estrellas en el pelo,
Desnuda eres enorme y amarilla
Como el verano en una iglesia de oro.

Desnuda eres pequeña como una de tus uñas,
Curva, sutil, rosada hasta que nace el día
Y te metes en el subterráneo del mundo

Como en un largo túnel de trajes y trabajos:
Tu claridad se apaga, se viste, se deshoja
Y otra vez vuelve a ser una mano desnuda.

Forrás

Major Petra - Világjárók

A tenger útja

 

Utazgatunk, de

saját határainkat 

alig lépjük át. 

 

Major Petra

Hamvas Béla - Egy helyben ...

 

Aki ezt a könyvet kezébe veszi, önkéntelenül azt kérdezi: vajon ezalatt az ötezer év alatt észreveszi-e azt a fejlődést, vagy haladást, amelyről annyit beszélnek? Vagy igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy haladás nincs, az emberiség mindig egy helyben állt és örökké egy helyben fog maradni. Az olvasó a könyv első átlapozása közben azt a határozott benyomást fogja nyerni, hogy semmiféle haladásról nem lehet beszélni. [...] Az átkozott történet (= a történelem, amely kizárólag a pusztításról, háborúkról, forradalmakról, éhínségről és a hatalmi harcokról szól) nem ismer változást, fejlődést, csak értelmetlen nyüzsgést. Egy helyben siet. 

Hamvas Béla 

Anthologia humana (5000 év bölcsessége) bevezetője

 

Jevgenyij Jevtusenko - Bűvölő

 

Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
.
Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
mire elméd gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.
.
Halld meg mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
.
A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s álmomban s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám. 

Fordította: Illyés Gyula

Jevgenyij Jevtusenko

 ~ o ~ o ~ o ~

Заклинание

Весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.
Пусть я не там с тобой, а где-то вне,
такой далекий, как в другой стране,—
на длинной и прохладной простыне
покойся, словно в море на спине,
отдавшись мягкой медленной волне,
со мной, как с морем, вся наедине.

Я не хочу, чтоб думала ты днем.
Пусть день перевернет все кверху дном,
окурит дымом и зальет вином,
заставит думать о совсем ином.
О чем захочешь, можешь думать днем,
а ночью — только обо мне одном.

Услышь сквозь паровозные свистки,
сквозь ветер, тучи рвущий на куски,
как надо мне, попавшему в тиски,
чтоб в комнате, где стены так узки,
ты жмурилась от счастья и тоски,
до боли сжав ладонями виски.

Молю тебя — в тишайшей тишине,
или под дождь, шумящий в вышине,
или под снег, мерцающий в окне,
уже во сне и все же не во сне —
весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.

 

Forrás 

Ágai Ágnes - Időfogó

Fürösszél meg az időben.
Gyümölcsözzünk!
Beszívom az éltető napot.
Ránk melegszik a táj.
Ujjaidban lüktetek.
Ha árnyékká válsz,
fényként követlek,
sugárba gyűjtve hordalak.

Köröttünk szétszórt tükröződés.
Idődarabkák, törmelékek,
a hegyvonulat morzsalékai.
Tenyerünkben búvó madárdal.
 

(részlet) 

Forrás

Baranyi Ferenc - Mulasztás

Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak.

Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt.
Vártad, hogy én, a férfi, derékon kaplak és
magad megadni késztet a férfiölelés.
A támadásra vártál, hogy megadhasd magad.
De mindhiába vártál. Meg nem támadtalak.

Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig!
Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik,
mikor számban csupán még jövendő íz zamatja
édesíti a nyálat, indít meleg szavakra!
Jobb az ajándék-várás, mint maga az ajándék.
Majd holnap megcsókollak. Majd holnap este. Várj még!

(részlet) 

 

Baranyi Ferenc

Forrás

Faludy György - Ibn Ámár búcsúja Portugáliától

Elkergettek, bár itt születtem én.
Csípőm nád volt, karizmom könnyű fém.
Fiúk s lányok hajlongtak, ifjú fák,
s én titkos lánggal égtem mint a kén.

Dombok csúcsán tűnődtem, karcsú hold
s kezemben az ifjúság kardja volt,
azt hittem: mindig őrzi virtusát
s tükrébe nem mar soha rozsdafolt.

A szikla rőt volt, mérgeszöld a rét,
de a tengerből felfröcskölt a kék,
a kék, a kék! Vibráló ritmusát
harsogta tenger, szikla, partvidék.

Hazám volt ez. Földjén kakukkfű nőtt
s szagos vörösbor. Most megáldom őt:
csókolja napfény és az ifjúság
virágingét adják rá lágy esők.

Eckhart Tolle - A szerepekről

Az őszinte emberi kapcsolatok lehetetlenné válnak, amikor teljesen beragadsz egy szerepbe.

Authentic human interactions become impossible when you lose yourself in a role.

Eckhart Tolle, A New Earth: Awakening to Your Life's Purpose  

Fodor Ákos - Golyó

 

gurulok. Ennyi.

Akaratlan, biztosan:

nyugvópontomig

Vidor Miklós - Nyelvgyötrők

 

Roppant bottal

koppantottam

szöcském csacskán szökkent,

papnadrágban

kappant fogtam,

macskám fecskét hökkent.

 

Derengett,

borongott

merengett,

szorongott

kerengett

dorongott

de nem vett

korongot.

 

Körbe

pörg e

görbe

körte,

hat gödörbe

vak tükörbe,

fürge ürge sürg e zűrbe,

őt gyötörd, te rőt ökörke. - 

 

Vidor Miklós 

 

Forrás: Beszéderő

Major Petra - Teszt

 

 

Mihez kezdesz a(z) (sz)árnyaiddal? 

 

Forrás: Major Petra

Rudolph Steiner - ... a különbség én vagyok

Ha egyik nap gyönyörű a világ, 

a másik nap barátságtalan, 

a különbség én vagyok.

Rudolf Steiner

Forrás

Ha nem tudjuk, mi valóságos ...

 

 Sarang Bhagat Art

 

Bugs - Hogy vagy? 

Neo - [...] Hogy hogy vagyok? Nem tudom. Azt sem tudom, honnan tudjam.

Bugs - Ez a trükk, igaz? Ha nem tudjuk, mi valóságos, nem lázadunk. 

 

Mátrix: Feltámadások 1:00:20  

Szabó Lőrinc - Az Egy álmai

William Bate Art

 

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?

Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!