Ispiláng ünnepén

Nagy tengerég lángjával 

ég lelkünkben Isten szelleme.
[...] 

Szent Ispiláng, mennyei láng, 

gyújtatlan gyulladó, oltatlan aludó...

 

Yotengrit 

Balázs Imre József - Ahogy a csönd

„Csak engedd, hogy tested puha állata
szeresse, amit szeret.”
~ Mary Oliver

A testállat szárítkozik,
életét most rábízza a napra.
A szellőjárta bunda borzolódik,
elpihen vele a fű is. Hagyja.

A vízemlék messze csillan,
és szelíd kék színt biccent a fénynek.
Úgy lenni csupán, ahogy a csönd van,
lehunyt szemmel nyílni ki az égnek.

Balázs Imre József

Forrás

Szabó T. Anna - Örökmúlás

 

hidd el, már rég tudom,

hogy jó tempóban haladok

a megkezdett úton,

mert testem eszköz, munkagép,

s a hangom a zeném,

az tart meg csak a szakadék

imbolygó peremén,

vigyázok, le nem zuhanok,

élek, amíg lehet,

mert vagyok az, aki vagyok,

szeret, aki szeret,

 

egyszerre óvott s kitakart

valóság és csoda,

láttam, az ember hova tart,

de azt is, kicsoda,

szemembe nézz, mert nem zavar,

hogy bántasz vagy dicsérsz,

mert aki tudja, mit akar,

az tudja, mennyit érsz,

és bármilyen mély kútba nézz,

lent látni az eget,

ha tudod, hogy a rész egész,

semmi sem hiteget,

 

de fényes minden pillanat,

és lélegzik a csend,

a föld felett, az ég alatt,

távol és idebent,

mert minden lélegzet zene,

ha mélyén vér lobog,

ha az örökét üteme

a testen átdobog,

nem hangszer vagyok: muzsika,

én játszom magamon –

 

ne mondd, hogy meg sosem halok:

legjobban én tudom.

 

Forrás 

Láng Eszter - Ha megkérdeznél

Sándornak. Hommage vagy ilyesmi

ha megkérdeznél
mi az élet értelme
azt válaszolnám
legyél olyan mint az eső
amely megöntözi a szomjazó virágokat
megújítja a napégette füveket
megitatja a galambokat és a verebeket
és a kóbor macskákat is

és adj magadból egy kicsit nekem is
hogy én is adhassak vissza magamból neked

mert az élet olyan
kell adni is hogy valamit kapjunk cserébe

és olyan az élet: szépen szőtt
gyapjúszőnyeg a lábunk előtt
kelim arab és székely mintázattal
és sokan jártak rajta előttünk
ki van kopva itt-ott
mégis elevenek színei a naplementében
és titokzatosak éjszakai labirintjai
járnunk kell rajta
nem lehet kikerülni

és vadalmafák nőnek ligeteiben
fanyar gyümölcsöket hozók
és évtizedek kellenek nemesítésükhöz
de a gyümölcsfa terem és ez a lényeg
és magvaiból új fák csíráznak
és nyesni kell az ágakat
és oltani édes almák vesszejét a vadba
és öntözni kell bőven

ezért legyél te eső
ködbe harmatba felhőbe rejtező
és akkor tudni fogod mi az élet értelme
megöntözöd a rózsákat a kertben
a muskátlikat a tornác karján
és tudni fogod akkor
ha nem kérdezném, mi az élet értelme
és nem kérnék nem várnék senkitől
tőled se semmit
szórnám kincseim tengernyi aranyam
ezüstöm pazarul
mint a szél a bíbor és okker
faleveleket októberi szőlőskert fölött
– a szőlő mézén darázshadak –
szórnám kincseim számolatlanul
aranyaim ott csillognának az érett szemeken
ezüstjeim harangvirágok sátorában
és szelíd énekek kelnének az ég alatt
selyemsuhogással szállnának magasra a galambok
és én is mintha szárnyam lenne úgy repülnék
forognék kitárt karokkal arcomat a napnak vetve
nem kérnélek, nem várnék tőled se másoktól se semmit
nem kérdeznélek, mi az élet értelme
lenne-e válaszod mégis, akármilyen is
fel nem tett kérdéseimre, lenne-e?

Láng Eszter

Forrás 

 

 

Karl Friston - Amit valóságnak nevezünk ...

 

Amit valóságnak nevezünk, az nem közvetlenül adott. Az agy nem a világot látja, hanem egy belső modellt futtat, amely folyamatosan előrejelzi, mi fog történni. Minden érzékelés valójában egy összehasonlítás: a várakozás és a beérkező jel közötti különbség. Amit tapasztalunk, az nem a világ maga, hanem a hibák finom korrekciója egy belső szimulációban. Ebben az értelemben nem passzív megfigyelők vagyunk, hanem aktív előrejelző rendszerek, amelyek folyamatosan a bizonytalanság csökkentésére törekednek. A stabil valóságérzet nem abból születik, hogy közvetlenül hozzáférünk a világhoz, hanem abból, hogy a modellünk elég jól működik ahhoz, hogy ne boruljon szét. Amit ‘én’-nek érzünk, az is ennek a modellnek egy része: egy hasznos konstrukció, amely segít fenntartani a belső egyensúlyt egy alapvetően zajos és kiszámíthatatlan világban.

Ebben a keretben a ‘valóság’ nem valami, amit felfedezünk, hanem valami, amit folyamatosan generálunk és optimalizálunk. Az idegrendszer nem a világ reprezentációjára törekszik, hanem arra, hogy minimalizálja a meglepetést: azt, amit nem tudna beilleszteni a saját belső modelljébe. Ebben az értelemben még a cselekvés is az észlelés meghosszabbítása — egy módja annak, hogy a világot olyanná alakítsuk, amilyennek előre „jósolhatónak” kell lennie a túléléshez. A stabilitás tehát nem igazság, hanem sikeres előrejelzés.

 

Karl Friston - idegtudós

 

Forrás 

 

How the brain constructs reality 

Karl Friston on consciousness and neuroscience 

Fodor Ákos - Figyelmeztetés

 

Szerelem szunnyad
bennem, mint gongban a hang
– úgy érints, vagy ne.

 

Forrás

Lator László - Mintha aludnál

Tűzzel izzik az árnyék

a forró szelek évszaka ez

haragosan zúgnak ilyenkor

távoli tölgyesek

 

Gyűszűvirágok nyílnak a kertben

kelyhük füstölve ég

kábultan földre hull ha

szirmukra száll a méh

 

Ragadós nedvet izzad az ág

és földre hajol

Mintha aludnál az út

egyszer csak elfogy a lábad alól

 

ez már a lápvidék

homályos pára felette

lebegő nagy szitakötők

ülnek a forró fellegekre

 

a víz felett villognak illetetlen

milyen pazarló pillanat

szárnyuk hegyén a rezzenések

gazdag szeszéllyel játszanak

 

Itt buja fű tenyészik gólyahír nyit de lenn

a zöld alatt rejtett erek sziszegnek szüntelen

lépted nyomán a süppedékes földből

a víz mohón mindenfelől előtör

holnap magasra nő ezen a helyen is a sás

a folytonos teremtés egykedvű változás

 

ó beljebb már a fordított bozót

az égerfák gyökere vízbe lóg

és remegő növényzet közt lebeg

az arcod a homályos mély felett

 

érzed hogy vonz a víz s egyszerre csak a vad

hurkos hínárszorítás rád tapad

belülről látod mint sugárzik át

a gyűrűző rezgésen a világ

 

s a vízszintesre ferdült fény alatt

köréd gyűlnek a lomha nagy halak

 

(nyitott szemmel heversz síkos csigák között

szakállas hallgatás nő benned kívüled és lassan megkötöz

a víz színén virágszirom hintázik fenn a nap

hallod hogy bugyborékol a sűrű lágy iszap)

 

Mintha aludnál

az út egyszercsak elfogy lábad alól

tárul a hajnal kelyhe

s ismét összehajol

 

az arcod most homályos mély felett

remegő zöld növények közt lebeg

 

Mintha aludnál

nem emlékszel és semmit sem feledhetsz

A roppant meleg éjszaka

körötted egyre fényesebb lesz

 

Áttetsző közeli tűz

fénylik a füvek alól

Tárul a napok kelyhe

s ismét összehajol

 

(belülről látod mint sugárzik át

a gyűrűző rezgésen a világ

virágszirom a víz színén a nap

érzed hogy bugyborékol a sűrű lágy iszap)

Lator László

Forrás

Fodor Ákos - Belső monológ

(Úgy megváltoztam, hogy
alig ismerek rád.)

 

Forrás

Ágai Ágnes - Dél

 

Elvágólag.
Az előtt és az után között.
Metszéspont. Tobzódás.
Most van a Nap delelőben.
Csúcsforma. Koncentrált sugárzás.
UV és a többiek.
Az alkony még messze.
Szép, szikrázó perzselődés.
Erőtelj. Délidőben.
Nincs reggelidő és nincs estidő.
Csak délidő van. Ebédidő.
Rágcsálás, nyelés, szusszanás.
Dolce far niente.
A dél nem romantikus.
Délben nem ölelkezünk,
nem születünk, nem halunk meg.
Ezt jobb hajnalra hagyni.
Délben élünk és töltekezünk.
Délben húsz és harminc év között vagyunk.
A dél egy pillanatig tart.
Aztán a Nap szedelődzködik.
De délben ennek nyoma sincs.
Dél van.

Forrás

Szabó T. Anna - tatoktatok

(Tudjátok-e, mit oktatok?
Azt oktatom, tatoktatok.)

Tatok, tatok, hol voltatok?
Patakparton mit láttatok?
Fütyültetek? Ugráltatok?
Tatoktatok.

Tatok, tatok, hol voltatok?
Kisvonattal kattogtatok?
Forrásvizet kortyoltatok?
Daloltatok? Tátogtatok?
Tatoktatok.

Tatok, tatok, hol voltatok?
Tábortüzet gyújtottatok?
Indiánost játszottatok?
Kukoricát pattogtattatok?
Tatoktatok.

Tetek, tetek, mit főztetek?
Sárgarépát reszeltetek?
Fokhagymát kevergettetek?
Szelet húst is sütöttetek?
Tetektetek.

Tetek, tetek, hol ettetek?
Szép asztalt terítettek? 
Szalvétát is kitettetek?
Friss vizet is töltöttetek?
Tetektetek.

És torkig töltekeztetek?
Vagy mondjam úgy: jóllaktatok?
Jól ettetek? Vagy ez titok?
Tetektetek, tatoktatok.

Szabó T. Anna - Tatoktatok 

Thomas Merton - A jelenlét művészetéről

 

A spiritualitás nem menekülés a világból, hanem megtanulni valóságosan jelen lenni benne.

 

Forrás 

 

Thomas Merton, a XX. század egyik legnagyobb hatású szerzetese és gondolkodója 

Piahn - Úton a megvalósulás felé

 

 Serin Alar Art

A fehér ló vitte őt 

az álmos kanyonon át,

ahol a régi harcosok lelke

még lebegett az út porában.

 

Hosszú, sötét haja úszott,

mint éjszakai folyó

és a szél úgy fonódott köré,

mintha ismerné a nevét.

 

"Ne félj az ismeretlen ösvénytől -

suttogta a ló halkan, - 

Földanya a vándorlásokon tanít".

 

Így hát átvágtatott a bánatán,

a hangokon felülemelkedve, 

amelyek valaha fölé kerekedtek.

 

A hegyek csendben kísérték,

az ég megnyílt mint egy ima,

 

az úton az halványuló fény

és a föld szívdobbanása tanúskodtak, 

ahogy újjászületik a nő.  

 

Dallá vált,

amire az ősök emlékezni fognak. 

 

~ o ~ o ~ o ~  

She Rode Into Becoming

The white horse carried her
through the sleeping canyons
where the spirits of old warriors
still moved with the dust.

Her dark hair flowed behind her
like a river at night,
and the wind wrapped itself around her
as if it knew her name.

“Do not fear the unknown path,”
the horse whispered softly.
“The Earth Mother teaches through wandering.”

So she rode beyond sorrow,
beyond the voices that once made her small.

The mountains watched in silence.
The sky opened like a prayer.

And somewhere between the fading light
and the heartbeat of the land,
she became more than a woman

she became a song
the ancestors would remember.

Piahn - Forrás

Szabó T. Anna - Élj, beleveszve a fénybe ...

♡ 20240824 ♡

Élj, beleveszve a fénybe:
villog a tóban az alkony.
Légy beleveszve a létbe,
szem vagy a fényben a parton.

Látod, a tó tükörében
lég van: az ég van, a nap van.
Élj, beleveszve a fénybe,
légy kicsi porszem a napban.

Alkonya? Reggele? Mindegy:
száll fel-alá, a sötétbe.
Istenek alkonya? Mind egy:
nincs csak az egyszem egésze.

Trükkös az egyszem, a légyszem,
tükrözi földi világod.
Ő vagy, egésze a részben,
légyszemed tükrözi, látod.

Légy, kicsi porszem: a léted
semmi a nagy sokaságban,
mégis a fénye a fényed,
benned az égbeli láz van.

 

Forrás 

Piros pünkösd napján ...

  

I.
Én kicsike vagyok
Nagyot nem szólhatok
Mégis az Istennek
Dicséretöt mondok.

II.
Gyönge vessző vagyok
Mindönfelé hajlok
Szüleim kertjébe
Most nyitni akarok.

III.
Nem anyától lőttem
Rózsafán termöttem
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtem.

 

Forrás

Lázár Ervin - És aki tesz a megváltásért ...

 

Lehetséges, hogy az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne. Aki meg nem, az visszahull az anyagba.
Por lesz. Fény helyett.

Forrás

Wendell Berry - A megosztottságról

 

 

Könnyen el tudom képzelni, hogy a világ következő nagy megosztottsága azok között fog kialakulni, akik teremtményként szeretnének élni, és akik inkább gépként szeretnének élni. 

 

It is easy for me to imagine that the next great division of the world will be between people who wish to live as creatures and people who wish to live as machines.

Wendell Berry, Life is a Miracle: An Essay Against Modern Superstition

 
Forrás: Alex Rooted az AI alkotásairól

Botos Orsolya - Szent dolgokra nincs idő?

 

Szent dolgokra nincs idő? 

Megállni..? Megérezni...? Észrevenni...a csodát...a szépséget...a lényeget...?

Azt tenni, amitől nyílik a szívünk?

Megérkezni Önmagunkba?

Találkozni a lelkünkkel?

Találkozni a másik lelkével?

Igazán jelen lenni valaminek, ami érték?

Egyszerűen csak jelen lenni?

Varázslatban lenni?

Kapcsolódni a magasabbhoz, ami kiemel a beszűkült tudatállapotból, a hétköznapok mókuskerekéből? 

 

Forrás 

Ingrid Sjöstrand - Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?

És hogy mit gondolok?

Van hozzá közöm
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?

Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül éppen itt él
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?

Van közünk egymáshoz?
Talán igen.

Ingrid Sjöstrand - Ami a szívedet nyomja 

Fordította: Tótfalusi István

Weöres Sándor - Fekete kandúr

 

Szívem görcs, vérem szilvalé,

közeledem hetven felé.

Macskánk gyógyítja májamat,

ráborul és meleget ad,

vérrel fűtött kis termofor,

karmos talpakkal megtipor.

Állat-lényének deleje,

akár őserdő ereje.

Mint fűből szűrt tea,

áthat pezsdítő árama.

Tappancstól fülig fekete,

bundája, bajsza, termete,

de arcából süt élesen

kerek két citromszínű szem,

s az élő sötét vánkoson

ezüstös fényhullám oson.

Féléves múlt és bölcs nagyon,

tudós, tapasztalt doktorom.

De nem soká időz velem,

nem bír megülni egy-helyen,

nagyot szökken, nem is köszön,

már fönn cikáz a fatetőn.

Gombot, csatot butor alól

s elgurult pénzt előkotor,

mindent vizsgál, zugokba túr,

a kertben, házban ő az úr.

Ha lót-fut élettel tele,

én is száguldoznék vele,

feledném annyi évemet

s hogy vissza élni nem lehet.

 

Forrás 

Radnóti Miklós - Boldog, hajnali vers

  

Verebek pengtek az útszéli porban
és árnyékok daloltak boldogan
házunk előtt a fán, mert tudták
reggelre asszonnyá leszel már s
mire tél lesz, megjön a gyermek

Éjjel, csokor orgonával a karjai
közt ma, gyerek lopta magát
a bokrok alatt és látod hiába
már! elhullajtott virág festi
nyomát a füvön át!

Most kint jársz a homályban és
szemeiddel költöd a kertet, csak
áldott tested leng ijedten az
alvó út fölött! mert ráfagyott a
hajnali harmat a gyönge virágra
s még nem kelt föl a nap!

De hallod, bokorban a madár
már leengedi szárnyát, repülni
készül s énekel! nézd, napvirradás
ez, mert szerelemre születtél s
ébredő lépteidtől a kert
lelkesen ujra kivirágzik!


1930. május 19.

Bolla Ágnes - Egy világvége után

csodálkozó tekintet

már csak ez maradt

más rám nem tapad

heverek az égen

egyedül

 

mollban egy pacsirtával

egy autóval és egy repülőgéppel

ha dúdolgatok, az lélegzet

és végre nem vagyok hamis

 

az éjjel almafa voltam

és inkább csak egyedül álltam

nem tudtam róla, hogy voltunk még

így egypáran

 

olyanok

akiknek sóhajuk madárfészek

mosolyuk rügyfakadás

akadnak még

itt fenn

  

Bolla Ágnes

 

Forrás 

Weiner Sennyey Tibor - füsti fecske

 

gyermekkoromban füsti fecskét mentettünk
sosem tudtam addig miért füsti mígnem
apró kezeimbe fogtam azt a rémülten remegő
kicsiny madarat hevesen dobogó szívével
majdnem szent csíntevő
ferenc öcsémmel a fészerben fészket építettünk
gyerekként a gyerekmadárnak ételként
bogarakat gyűjtöttünk s a fölnőttek megértő
mosollyal legyintettek ránk: „Nem fogja
túlélni, kiesett fészkéből ez a szegény és
szerencsétlen madár!” de mi elhatároztuk
hogy márpedig élni fog túlélni sőt ő lesz
a legfüstibb füsti fecske a Földön „Hiába
etetitek!” mondták a fölnőttek „Hiszen
a fészekben anyja-apja elébb megrágták,
kissé megemésztették a bogarakat, és így
öklendezték fel neki. Nyerset ti sem esztek.”
és mi majdnem szent ferenc csíntalan
fivéremmel megrágtuk és előemésztettük
a bogarakat és így öklendeztük fel neki
csőrébe adtuk és tényleg megette már
erre a fölnőttek undorodva mondták, hogy
„Szomjan fog halni, mert a füstifecskeszülők
csőrükből itatták, belelehelték
a hajnali fűszálakon megálló kristálypárát.”
és erre mi pirkadatkor négykézláb
felnyaltuk az udvari gyepről a hajnali
pírban a párát és csőrébe leheltük
mire a fölnőttek most már aggódni kezdtek
értünk és titkon kiengedték a macskát
de mi elbarikádoztuk a fészert hangosan
és énekelve kergettük el az ősök vadját
és mikor megnőtt és megerősödött
füsti fecskénk láttuk hogy sajnos nem száll
és milyen is az a nem repülő madár
mint a nem beszélő nem olvasó nem író
ember lehet gondoltuk ezért majdnem
szent ferenc csíntalan öcsémmel
kartonból fekete szárnyakat füstifecskeformát
vágtunk és feketére kentük
majd avarból tüzet gyújtottunk
és a fekete füstbe szárnyaink belelegyeztük
mert sosem tudtam igazán
miért füsti a füsti fecske mígnem kezemben
nem tartottam és hozzá egészen közel
nem hajoltam és éreztem bizony
a füsti fecskének füstszaga van ezért
mi is füstösek lettünk szárnyainkkal
hogy aztán kismadarunk előtt imitáljuk
a repülést ott csapkodtunk szinte
teljesen szent ferenc csíntalan öcsémmel
a dunántúli udvaron verdeső madárka
előtt mígnem a fölnőttek legnagyobb
csodálkozására a füsti fecske felszállt
nagy hurkokban örömteli köröket
tett felettünk és elreppent messze
mi pedig vártunk késő esteledtig
leeresztett karton fekete füstös
szárnyainkkal két koszos kis
dunántúli utcagyerek hogy hátha
visszajön hátha visszatér barátunk
akit kilöktek a fészekből talán valami
elszánt kakukkfióka tehette
de a fölnőttek mondták hogy itt az éj
minket az ágy hív a fecskét meg az ég
és készüljünk fel soha többé nem
látjuk őt mégis a következő tavaszon
füstifecskefészek épült a fészer
eresze alá és mi tudtuk hogy ő az
és éveken át is ő volt és gyermekei
ősszel messzi dél felé repültek de
tavasszal újra megjelentek s mikor
felnőttem én is és a fészekből elkerültem
szárnyszegetten kóboroltam
egy-egy füstifecskecsalád mindig
ereszem alá fészkelt ebből tudtam
jó helyen vagyok mígnem egy késő
ősszel a messzi dél partjait elértem
otthonomtól távol szomjas voltam
és éhes voltam és repülni sem tudtam
és sírtam hogy fészket építeni fiókát
nemzeni repülni tanítani én sebzett
félszárnyú pihimadár odahaza
miért nem tudok és a déltenger nem
felelt száraz szél marta szám
mígnem megjelent egy füsti fecske
megrágta és előemésztette a
szavakat és így táplált fel engem
csőrében édes verseket hozott és
így itatott engem nem csak repülni
az a füsti fecske élni tanított 

 

Forrás

 

Madarak és fák napja - május 10. 

 

Weiner Sennyey Tibor 

Kányádi Sándor - Ige–idők

 

– Az én időmben,
– A mi időnkben:
Múltban és mában,
a jövendőben.
– Tízezer éve.
– Tízezer múlva.
Mondották, mondjuk
s mondják majd újra:
volt,
vala,
lesz,
van.
Kifogyhatatlan.
S elfér e három
igealakban.

 

Forrás 

Ha esetleg elfelejtetted volna

Sir David Attenborough 100 éves 2026 . május 8-án ♡

 

Ha esetleg elfelejtetted volna:

egy olyan bolygón élünk, ahol a bálnák dalokat énekelnek, amely kilométerekre elhallatszik; ahol a fák felismerik saját utódjaikat és a föld alatt védelmezik őket; ahol a delfinek nevet adnak egymásnak és ahol a villám nyomán üveg születik a homokban; ahol a lovak képesek olvasni az emberi érzelmekben; ahol az esőnek már azelőtt van illata, hogy megérkezne, és ahol az óceán ragyog a sötétben; egy bolygón, ahol a csillagok, amelyeket látunk, talán már nem is léteznek.

in case you forgot: 

we live on a planet where whales sing songs that travel for miles. where trees can recognize their own offspring and protect them Underground. where dolphins give each other names and where lightning can create glass in the sand. Where horses can read human emotions. where rain has a smell before it even arrives and where the ocean can glow in the dark. a planet where the stars we see might not even exist anymore.

Forrás

(eredete ismeretlen)  

Janikovszky Éva - nem kaptam zsebpénzt

 

Ezen a héten nem kaptam zsebpénzt, mert a tanító néni azt mondta a szülői értekezleten, hogy mostanában nagyon eleven vagyok a tavaszi fáradtságtól.
Pedig az eleven gyerek is szeretne anyák napjára virágot venni az anyukájának.
Szaladtam a Borihoz, akinek mindig van pénze, de a Bori azt mondta, hogy tanuljak meg inkább egy verset, az is van olyan szép, mint a virág.
Szaladtam az apukámhoz, hogy adjon nekem előleget, majd a jövő héten jó leszek érte, de apukám azt mondta, hogy legyek jó ingyen, mert anyukámnak az a legnagyobb öröm.

 

Janikovszky Éva - Már megint

 

Forrás 

Drajkó-Sárosi Kinga - Nem hagy el

– Szabó T. Annának –

Vér, erek, hús, rostok, idegszálak:
apró sejtjeidben ott a válasz.
Felindul, zúg, zsibong, elalél,
a vágy a testben épphogy utolér.

Rejt, ölel, táplál, nevel, erősít, leválaszt,
testből test az ember – elfárad.
Nád, felhő, kurutty, tó, folyó, árad;
hang, szó, szöveg, könyv a házad.

Drajkó-Sárosi Kinga

Szabó T. Anna - Elhagy  

Palya Bea - Meztelenül főkötőben

  

Mondta mindig a jó anyám:
Legyél rendes, dolgos leány
(Aki) Mindenkinek kedvére tesz
Mer a falu a szájára vesz

Szólt a világ anyám hangján
Szépen kérünk: ne változzál!
Maradj nékünk mindig ilyen
Visszakérdek: hát az milyen?

Annyi mindent rám aggatnak
Sokan mondnak csak bolondnak
Népdalosnak túlmozgásos
Popzenésznek túl talányos

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép szabad es meztelen

Azt is mondta a jó anyám,
mocskos minden, mi szexuál,
SzexuáLIS! - így javítom
“Mit bánom én, ki nem mondom!!!”

Minek ma már a főkötő
A leomló haj nagyobb erő
A testnek is jobb, ha meztelen
Tiszta, érző, szégyentelen

Annyi mindent rám aggatnak
Nem tartanak normálisnak
Asszonynak túl szenvedélyes
Szeretőnek túl szeszélyes

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad és meztelen

Túl túl - nincs ilyen
Így élek és jó nekem
Nem kell népi hacuka
Tüzel bennem hat szuka
Szép szabad a meztelen
Ne sziszegjen senkisem
Szép szabad a meztelen
Belső anyám, csend legyen

Túl túl, lesz-e túl
Mi van innen?
Mi van túl?
Túl túl, lesz-e túl
Ki mondja meg,
Mi van túl?

Túl túl meztelen
Ez a lány túl szemtelen
Túl túl szemtelen
Szép, szabad, és meztelen

A dal születéséről ír Bea ♡  

 

Fodor Ákos - Kis gyakorlat

 

gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet

Markó Béla - Ismétlések

 

Ismétli önmagát a kert megint,
mert szakasztott úgy nyílik az idén is,
mint eddig sokszor. Így szeretnék én is
megsokszorozni mindent. Terveink

s emlékeink közt ne legyen különbség,
legfeljebb néhány alig látható
sebhely, amivel a mindenható
az öregedő cseresznyét vagy körtét

megjelöli, tán figyelmeztetésül,
hogy úgyis el kell fogadnom majd végül
valamit, amit még nem ismerek.

De egyelőre éppen az a lényeg,
hogy mint a fák is, óvatlanul éljek,
s ismételjem, mit ismételhetek. 

 

Markó Béla 

 

Forrás 

Áprily Lajos - „Ó idő, futós idő"

 

„Ó idő, futós idő"
Csokonai

Futottál, mint az őz, ha valahol
mögötte erdőn vad kopó csahol.

Aztán átvetted szarvas iramát,
kinek farkasok szaglásszák nyomát.

S most, hogy koromból ennyi év lejárt,
száguldasz, mint a síkon a gepárd.

Jelenkor - 8. évf. 3. sz. (1965. márc.)

Hajnal Anna - Kisüt a nap

Ingó árnyékunk összeér,
esőhízott lombok remegnek
száradó madarak csevegnek
napfoltokat rezget a szél;

zöld tenyeredben ringok én,
te emelsz vízirózsaszőnyeg,
víz lettél? lágy hullámok nőnek,
te hűlsz, te melegszel körém?
párában zsibbadó karok
üresen nyúlnak ki utánad,
- elfelejtem mit akarok -
illattal érinted a számat,
megcsókolsz átfutó eső.
Most felleg vagy? emelkedő?
eltűnsz a téged kereső
vágyó szemek látóteréből,
átlátszó, fényes lebegő.
Képlékeny lettél? légnemű?
betöltöd a teret köröttem.
Átengedsz. Hangtalan kinyílsz
s hangtalan bezárulsz mögöttem.

1975. június

Hajnal Anna

Forrás