VII
A mindenség a szemedben fészkel.
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Ne bánd, hogy meghalsz. Csak tested alakja
és külön-léted, értelmed muló.
A többit a minden-befoglaló
végső keret magába átfogadja.
Mulandó minden forma és jelenség-
elbontható a hegycsúcs és parány:
mint állapot: halandó mindahány
s mint állomány: időtlen, tiszta fenség.
Ilyen a lélek is: kihal belőle
az állapot - az érzés, értelem,
mely mindig csak a részekre halászik
s még ezt se bírja, betegecske tőle -
de ami benne állandó elem,
elér az el-se-hagyott Drága Házig.