A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ágai Ágnes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ágai Ágnes. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 22., szerda

Ágai Ágnes - Időfogó


Fürösszél meg az időben.
Gyümölcsözzünk!
Beszívom az éltető napot.
Ránk melegszik a táj.
Ujjaidban lüktetek.
Ha árnyékká válsz,
fényként követlek,
sugárba gyűjtve hordalak.

Köröttünk szétszórt tükröződés.
Idődarabkák, törmelékek,
a hegyvonulat morzsalékai.
Tenyerünkben búvó madárdal.
 
(részlet) 

2026. június 1., hétfő

Ágai Ágnes - Dél

 

Elvágólag.
Az előtt és az után között.
Metszéspont. Tobzódás.
Most van a Nap delelőben.
Csúcsforma. Koncentrált sugárzás.
UV és a többiek.
Az alkony még messze.
Szép, szikrázó perzselődés.
Erőtelj. Délidőben.
Nincs reggelidő és nincs estidő.
Csak délidő van. Ebédidő.
Rágcsálás, nyelés, szusszanás.
Dolce far niente.
A dél nem romantikus.
Délben nem ölelkezünk,
nem születünk, nem halunk meg.
Ezt jobb hajnalra hagyni.
Délben élünk és töltekezünk.
Délben húsz és harminc év között vagyunk.
A dél egy pillanatig tart.
Aztán a Nap szedelődzködik.
De délben ennek nyoma sincs.
Dél van.


2025. július 4., péntek

Ágai Ágnes - Van, aki fél a sötéttől


Van, aki fél a sötéttől.
Én nem.
Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt.
Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát.

2024. november 6., szerda

Ágai Ágnes - Az omnipotens

 
Műremekeltem.
Szétszedtem mindent,
ami összerakható.
Feltúrtam a földet,
gejzírt fakasztottam,
zsebrevágtam a hegyeket,
felszippantottam a tengereket.
Tornyot tornyoztam,
felkúsztam rá,
a felhők tetején tetőztem.
Magamra borítottam az eget,
lementem naplementébe,
feljöttem holdtöltekor,
megnéztem,
hol bolyong a Föld.
Nem találtam.
Elnyelte valaki.
Lehet, hogy én.

2024. október 22., kedd

Ágai Ágnes - A végtelen

A végtelen itt van.
Fogható, tapintható, simítható.
Kényelmes, kellemes, megnyugtató.
Elterül, hullámzik,
mint a mező teli pirosló pipacsokkal.
A végtelen
soha nem szűnik meg.
Van. Állandó. Örök.
Nem fog rajta a mulandóság átka.
Ölel, karol, ringat,
szelíd, mint az újszülött tekintete,
és megértő, mint az Isten,
aki úgy nincs, ahogyan van.
Végtelenül.


2024. április 5., péntek

Ágai Ágnes - Szó, ami szó

Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.
 

2022. május 31., kedd

Ágai Ágnes - Kamaszságok


Ti nem tudtok beilleszkedni,
mondta a magyartanárom.
De hát hogy illeszkedjünk
be abba, amit most akarunk
megteremteni?

 

2020. március 31., kedd

Ágai Ágnes - A meglesett élet

https://hu.pinterest.com/pin/114841859220485887/

Bimbó pattan az ágon.
Kis, kerek, feszes,
tömörhúsú golyócska.
Benne sűrűsödik az élet,
a mulandóság és a szépség.
Még együtt a van és a lehetséges.
Idősíkok egymásba zárva.

Mindjárt kibomlik,
szétfeszíti héját,
feltöri a burkot,
kisodródik, kiáramlik,
szétterül, sziromszárnyakat
bont a virágzás.

A rügy, úgy tetszik, mozdulatlan,
de egy másodperc, és a lét
dinamikája életre löki,
előpergeti, színekbe mártja,
illattal szórja
a formatervezett szépség
diadalmas világrajöttét.

Majdnem mindegy,
hogy mennyi időre.

2019. november 7., csütörtök

Ágai Áges - Ha esik az eső



Ha esik az eső, minden bevonalkázolódik: 
a bútorok, az arcod, az ablak, a háztető, a fák. 
Ha esik az eső, lecsurognak a hegyek, 
és odaömlenek a lábad elé.

2019. július 18., csütörtök

Ágai Ágnes - Csendélet

https://hu.pinterest.com/pin/362117626289771436/
Puha szájjal csókol a csend.
Nem történik semmi.
Lágy krémfelhők mozdulnak.
Lassan.
Hozzám törleszkedik a csend.
Szép, hosszú,
vég nélküli hallgatás.
Letörli az emlékeket.
Üres vagyok. Tiszta.
A világ kihátrált belőlem.
Meg kellene születni.
De hova?

2018. december 11., kedd

Ágai Ágnes - Az élet...


Az élet, akár a vers,
szakaszokra bomlik,
rövid, töredezett,
zsúfolt, sűrített,
képekre osztott,
hangokra hangolt,
egyszeri,
és van benne
valami megfejthetetlenül
isteni.

2014. október 16., csütörtök

Ágai Ágnes - Amikor nem vagy itt

Amikor nem vagy itt: fázom,
és belebújok a köpenyedbe,
magamba szívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,
kezembe veszem a tollat,
és a jegyzetfüzetet,
aztán lefekszem az ágyba,
és testednek helyet szorítok,
leoltom a villanyt,
végiggondolom milyen is volt
a veled előtti korszak:
várakozás valami
biztos bizonytalanra,
arra, hogy jössz,
és hogyha elmégy,
én fázni fogok,
és belebújok a köpenyedbe,
magamba szívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,...
Tehát a tárgyak?
Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok?
Kesztyűdben ujjad hív,
sáladon a kockák felnevetnek.
Amikor nem vagy itt,
olyan töményen vagy velem,
hogy átforrósodom.

2013. december 21., szombat

Ágai Ágnes - A titkokat az ujjamnak mondom el

https://500px.com/photo/248418263/the-story-by-adrian-c-murray?utm_medium=pinterest&utm_campaign=nativeshare&utm_content=web&utm_source=500px
Én mindig először megszagolom a könyvet,
beszívom a képeket és a betűket,
aztán úgy érzem: én vagyok a mese,
és a könyv az olvasó.
Maradj, fogd a kezem,
ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el.
Múltkor azt álmodtam, hogy
léggömbök nyílnak a fűben.
Leszakítottam őket,
és elpukkadtak.
Sírtam. De színes könnyeket.
Hogyha zene szól,
vagy ha a meleg fürdőkádban ülök,
úgy borzongok, mintha fáznék.
Legjobb lenne a fürdőkádat
színültig megtölteni zenével,
és búvárruhában elmerülni benne.

2012. december 5., szerda

Ágai Ágnes - Emlékezlek

Igen, már tudlak emlékezni,
már időtlenedtél az időben.
Nem kérdezem, hány éve,
hiszen nem mérhetlek naptári évben.

Valahol gyökeret eresztettél,
s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul.

Megálltál. Véglegesedtél.
Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe.
Elhelyezkedtél.
Fölém borulsz, védőernyőként
rám sátorozod emlékképedet.

Magamra tetováltalak,
bőrömre karcoltalak,
belém égettem alakod eleven mását,
és nézem a hamisítón visszatükrözőt.

Már nem változol,
nincs elcsúszó hangsúly,
nincs szemrebbenés,
nincs előre, hátra,
oldalt mozdulás.

Viszlek magamon magammal,
múltam talapzatára állítalak,
és köréd fonom örökre
lelkem versekbe bujtatott
szép, könnyes hódolatát.