Csak halkan lépjél, Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilalt.
Csak hallga, hallga, Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?
Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.
Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik, Kedvesem,
most halkan lépjél, nesztelen.
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2026. november 15., vasárnap
Várnai Zseni - Az alvó kertben
2026. október 11., vasárnap
B. Mester Éva - Földre mért kertemben
Nehéz lesz megint új utakat vágnom.
Az ösvények helyén szúrós köd tántorog.
Egy kóbor macska rémülten mered rám.
Mi van a kezemben? Lendítem? Dobom?
Ő osztozna velem - savószemén látom -
a magamra hagyott, félretolt sorsomon.
A gyümölcsfák lombjai összeborulnak,
élethalálharc ez, nem önfeledt ölelés.
Takarják egymástól az éltető fényeket,
sok lett itt az árnyék, a holnap meg kevés.
A gömbtuja nélkülem cseperedett naggyá,
hajléktalan vágyak vállán tart az ég felé.
Nem kísértem tovább öntörvénye zöldjét, nem
bántom, vele pusztulnék én is, mint a méh.
A fákról tüskés burkokat repesztve
robbannak szerteszét túlérett sóhajok,
hisz tegnapelőtt még ugyanitt teremtek
a kézzel szedhető, testmeleg csillagok!
2026. október 5., hétfő
2026. szeptember 23., szerda
Szabó T. Anna - A kert
Most erőszakos kora őszi nap
melengeti a málló tűzfalat,
a hársfák könnyű aranypénzeit,
a csitri lányok csupasz térdeit,
a homokozó sárgán virító,
elhagyott lapátját, zöld dió
hasadt húsát, a fényfoltokra gyűlő
bodobácsokat, az elvadult szőlő
súlyos bogyóit, egyenként kirajzol
minden kavicsot, krikszkrakszokat karcol
az aszfaltra, a kerítés elé,
most minden lomb és háztető övé,
ő uralkodik mindenek felett –
s hogy kifogja a búvó meleget,
fényes ökörnyálakat ereget,
s a pók-csalikat sorban belemártja
a hűvösödő árnyékpocsolyákba.
Részlet. Vagyok című kötet
2026. augusztus 13., csütörtök
József Attila - Kertész leszek
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
1925. májusa
2026. június 4., csütörtök
Lator László - Mintha aludnál
2026. május 25., hétfő
Piros pünkösd napján ...
Én kicsike vagyok
Nagyot nem szólhatok
Mégis az Istennek
Dicséretöt mondok.
II.
Gyönge vessző vagyok
Mindönfelé hajlok
Szüleim kertjébe
Most nyitni akarok.
III.
Nem anyától lőttem
Rózsafán termöttem
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtem.
2026. május 17., vasárnap
Radnóti Miklós - Boldog, hajnali vers
és árnyékok daloltak boldogan
házunk előtt a fán, mert tudták
reggelre asszonnyá leszel már s
mire tél lesz, megjön a gyermek
Éjjel, csokor orgonával a karjai
közt ma, gyerek lopta magát
a bokrok alatt és látod hiába
már! elhullajtott virág festi
nyomát a füvön át!
Most kint jársz a homályban és
szemeiddel költöd a kertet, csak
áldott tested leng ijedten az
alvó út fölött! mert ráfagyott a
hajnali harmat a gyönge virágra
s még nem kelt föl a nap!
De hallod, bokorban a madár
már leengedi szárnyát, repülni
készül s énekel! nézd, napvirradás
ez, mert szerelemre születtél s
ébredő lépteidtől a kert
lelkesen ujra kivirágzik!
1930. május 19.
2026. április 22., szerda
Markó Béla - Ismétlések
mert szakasztott úgy nyílik az idén is,
mint eddig sokszor. Így szeretnék én is
megsokszorozni mindent. Terveink
s emlékeink közt ne legyen különbség,
legfeljebb néhány alig látható
sebhely, amivel a mindenható
az öregedő cseresznyét vagy körtét
megjelöli, tán figyelmeztetésül,
hogy úgyis el kell fogadnom majd végül
valamit, amit még nem ismerek.
De egyelőre éppen az a lényeg,
hogy mint a fák is, óvatlanul éljek,
s ismételjem, mit ismételhetek.
2026. április 16., csütörtök
2025. december 20., szombat
Frances Hodgson Burnett - A varázslatról
Magic is always pushing and drawing and making things out of nothing. Everything is made out of Magic, leaves and trees, flowers and birds, badgers and foxes and squirrels and people. So it must be all around us.”
2025. április 25., péntek
Rupi Kaur - ez az élet receptje...
"ez az
élet receptje
mondta anyám
közben ölelt én a vállán sírtam
gondolj a virágokra amiket elültetsz
a kertben évről évre
ők megtanítják neked
hogy az embereknek is
muszáj elhervadni
levelet hullatni
gyökeret ereszteni
növekedni
hogy virágozhassanak"
~ o ~ o ~ o ~
“this is the recipe of life
said my mother
as she held me in her arms as i wept
think of those flowers you plant
in the garden each year
they will teach you
that people too
must wilt
fall
root
rise
in order to bloom”
2024. szeptember 5., csütörtök
Clarissa Pinkola Estés - A kertről
Amikor egy nőt közelebb akarok hozni az Élet/Halál/Élet természethez,
arra kérem, hogy ápoljon kertet. Legyen ez akár pszichikus, akár sárral,
földdel, növényekkel, s minden olyasmivel rendelkező kert, ami
körülveheti és segítheti az embert. Jelképezze az ősi pszichét. A kert
konkrét kapcsolat az élettel és a halállal. Akár azt is mondhatnánk,
hogy van olyasmi, hogy kertvallás, mert alapvető pszichológiai és
szellemi tanításra képes. Bármi történik is a kerttel, az megtörténhet a
lélekkel és a pszichével – túl sok vagy túl kevés vizet kap, bogarak
lehetnek benne, forróság, vihar, árvíz, invázió rongálhatja, csodák,
halál, visszatérés, áldás, gyógyítás zajlik benne.
A kert gondozása alatt ezek a nők naplót vezetnek, lejegyzik az
életadásnak és az élet elmúlásának jeleit. Minden egyes bekezdés
pszichikus levest forral. A kertben gyakoroljuk, hogy hogyan hagyjuk
élni és meghalni a gondolatokat, az ötleteket, a kedvezéseket, a
vágyakat, még a szeretetet is. Ültetünk, gyomlálunk, eltemetünk.
Szárítjuk, elvetjük, gondozzuk a magvakat.
2024. január 5., péntek
Wass Albert - Szívpalota titka
Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.
Olykor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!
Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.
2023. október 8., vasárnap
Szabó T. Anna - A kert
2023. augusztus 22., kedd
Szesztai Zsuzsa - Versbe zárt szavak
2023. július 3., hétfő
Rumi - A találkozásról
2023. június 30., péntek
Rainer Maria Rilke - Altató
tudsz-e úgy aludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?
rá ne simuljon, mint a pilla,
kebleidre, a karjaidra,
és a szádra álmosan.
Hogy ne zárjalak le majd,
önmagadnak adva téged,
mint egy kertet, ahol temérdek
csillag-ánizs, mézfü hajt.
Fordította: Radnóti Miklós
2023. április 27., csütörtök
Hej, tulipán, tulipán...
Teljes szegfű, szarkaláb,
Tele kertem zsályával,
Szerelemnek lángjával.
Nyisd ki rózsám kapudat,
Hadd kerüljem váradat,
Rózsafának illatja
Az én szívem biztatja.



















