Elvagyok azzal, amit kéretlenül adsz,
de őrizd meg a kertekben kitett búzára
járó gerlepár szerelmét, hogy hihessék
az emberek, már nemcsak főnévként
létezik az érzés.
Uram, adj távolságot a gonosznak,
közelséget a megértésnek, cserébe
lemondok néhány fölösleges dologról.
A félelemről, a fájdalomról, hogy
ötvenhétezer-nyolcszáz találat
vagyok a világhálón.
Uram, hozd el a feltámadást a kidöntött
szobornak, add meg a barátaimnak, amire
vágyakoznak, zsebükbe a jólét reményével
kecsegtető pár szem lencsét, jó cinkosomnak,
akivel nem háttal ülünk a világirodalomnak, legyen
ereje tartani a tollat, a döntés képességét mindannyiunknak,
hogy tudjuk, mostantól az éjszakák rövidülnek
vagy a nappalok hosszabbodnak.
