Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk.
Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Az utak, melyeket nem járunk, az utak, melyek bennünk maradnak, azok is vezetnek, számolatlanul, valahová. A szavak, melyeket nem ejtünk ki, a szavak, melyek bennünk maradnak, azok is föltárják lényünket, maradéktalan. A csaták, melyeket nem vívunk meg, a csaták, melyek bennünk maradnak, azok is bővítik bennünk titkon a hazát. A magvak, amelyeket nem vetünk el, a magvak, melyek bennünk maradnak, azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet. A halál, melybe nem halunk bele, a halál, mely bennünk marad, az is mélyíti bennünk a hallgatást. És mindenütt, mindenbe gyökeret ereszt a vers.
Nem tudok segíteni annak, aki olyan rutinban éli az életét, ahol nincs tere az elmélyülésnek, a lassulásnak és az ébredésnek. A kiszállás nehéz, a megszakítás fájdalmas, a benne maradás lassú halál.
Lassan haldokolni kezdesz ha nem utazol ha nem olvasol ha nem hallgatod az élet hangjait ha nem értékeled magad. Lassan haldokolni kezdesz ha megölöd önbecsülésed ha nem hagyod, hogy mások segítsenek rajtad. Lassan haldokolni kezdesz ha szokásaid rabja leszel, minden nap ugyanazt az utat járod... ha nem változtatsz a rutinodon, ha nem viselsz különböző színeket, vagy ha nem beszélsz ismeretlenekkel. Lassan haldokolni kezdesz ha nem érzed a szenvedélyt és a velejáró viharos érzelmeket, melyek megcsillogtatják szemeidet és szíved dobbanásait meggyorsítják. Lassan haldokolni kezdesz ha nem változtatod meg életed, mikor munkád, vagy a szerelmi életed, vagy a környezted nem ad kielégülést. Ha nem kockáztatod a biztosat az bizonytalanért, ha nem hajszolsz egy álmot, ha legalább egyszer az életben nem engeded meg magadnak, hogy elrohanj az értelmes tanácsok elől.
((....és lassan haldokolni kezdesz, ha nem táncolsz. - B))
~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~
You Start Dying Slowly
You start dying slowly
if you do not travel,
if you do not read,
If you do not listen to the sounds of life,
If you do not appreciate yourself.
You start dying slowly
When you kill your self-esteem;
When you do not let others help you.
You start dying slowly
If you become a slave of your habits,
Walking everyday on the same paths…
If you do not change your routine,
If you do not wear different colours
Or you do not speak to those you don’t know.
You start dying slowly
If you avoid to feel passion
And their turbulent emotions;
Those which make your eyes glisten
And your heart beat fast.
You start dying slowly
If you do not change your life when you are not satisfied with your job, or with your love,
If you do not risk what is safe for the uncertain,
If you do not go after a dream,
If you do not allow yourself,
At least once in your lifetime, To run away from sensible advice…
~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~
Morre lentamente
Morre lentamente quem se transforma em escravo do hábito, repetindo todos os dias os mesmos trajectos, quem não muda de marca Não se arrisca a vestir uma nova cor ou não conversa com quem não conhece. Morre lentamente quem faz da televisão o seu guru.
Morre lentamente quem evita uma paixão, quem prefere o negro sobre o branco e os pontos sobre os "is" em detrimento de um redemoinho de emoções, justamente as que resgatam o brilho dos olhos, sorrisos dos bocejos, corações aos tropeços e sentimentos.
Morre lentamente quem não vira a mesa quando está infeliz com o seu trabalho, quem não arrisca o certo pelo incerto para ir atrás de um sonho, quem não se permite pelo menos uma vez na vida, fugir dos conselhos sensatos.
Morre lentamente quem não viaja, quem não lê, quem não ouve música, quem não encontra graça em si mesmo. Morre lentamente quem destrói o seu amor-próprio, quem não se deixa ajudar. Morre lentamente, quem passa os dias queixando-se da sua má sorte ou da chuva incessante. Morre lentamente, quem abandona um projecto antes de iniciá-lo, não pergunta sobre um assunto que desconhece ou não responde quando lhe indagam sobre algo que sabe. Evitemos a morte em doses suaves, recordando sempre que estar vivo exige um esforço muito maior que o simples fato de respirar. Somente a perseverança fará com que conquistemos um estágio esplêndido de felicidade.
Aki ezt a könyvet kezébe veszi, önkéntelenül azt kérdezi: vajon ezalatt az ötezer év alatt észreveszi-e azt a fejlődést, vagy haladást, amelyről annyit beszélnek? Vagy igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy haladás nincs, az emberiség mindig egy helyben állt és örökké egy helyben fog maradni. Az olvasó a könyv első átlapozása közben azt a határozott benyomást fogja nyerni, hogy semmiféle haladásról nem lehet beszélni. [...] Az átkozott történet (= a történelem, amely kizárólag a pusztításról, háborúkról, forradalmakról, éhínségről és a hatalmi harcokról szól)nem ismer változást, fejlődést, csak értelmetlen nyüzsgést. Egy helyben siet.
Amit valóságnak nevezünk, az nem közvetlenül adott. Az agy nem a világot látja, hanem egy belső modellt futtat, amely folyamatosan előrejelzi, mi fog történni. Minden érzékelés valójában egy összehasonlítás: a várakozás és a beérkező jel közötti különbség. Amit tapasztalunk, az nem a világ maga, hanem a hibák finom korrekciója egy belső szimulációban. Ebben az értelemben nem passzív megfigyelők vagyunk, hanem aktív előrejelző rendszerek, amelyek folyamatosan a bizonytalanság csökkentésére törekednek. A stabil valóságérzet nem abból születik, hogy közvetlenül hozzáférünk a világhoz, hanem abból, hogy a modellünk elég jól működik ahhoz, hogy ne boruljon szét. Amit ‘én’-nek érzünk, az is ennek a modellnek egy része: egy hasznos konstrukció, amely segít fenntartani a belső egyensúlyt egy alapvetően zajos és kiszámíthatatlan világban.
Ebben a keretben a ‘valóság’ nem valami, amit felfedezünk, hanem valami, amit folyamatosan generálunk és optimalizálunk. Az idegrendszer nem a világ reprezentációjára törekszik, hanem arra, hogy minimalizálja a meglepetést: azt, amit nem tudna beilleszteni a saját belső modelljébe. Ebben az értelemben még a cselekvés is az észlelés meghosszabbítása — egy módja annak, hogy a világot olyanná alakítsuk, amilyennek előre „jósolhatónak” kell lennie a túléléshez. A stabilitás tehát nem igazság, hanem sikeres előrejelzés.
Ismétli önmagát a kert megint, mert szakasztott úgy nyílik az idén is, mint eddig sokszor. Így szeretnék én is megsokszorozni mindent. Terveink s emlékeink közt ne legyen különbség, legfeljebb néhány alig látható sebhely, amivel a mindenható az öregedő cseresznyét vagy körtét megjelöli, tán figyelmeztetésül, hogy úgyis el kell fogadnom majd végül valamit, amit még nem ismerek. De egyelőre éppen az a lényeg, hogy mint a fák is, óvatlanul éljek, s ismételjem, mit ismételhetek.
Az igazi spirituális tanítónak a szó hagyományos értelmében nincs tanítani valója. Nincs semmije, amit neked átadhatna, amit átnyújtva te többé válhatnál: új információja, hite vagy viselkedési szabálya. Az ilyen tanító egyetlen szerepe: segíteni megszabadulni attól, ami elválaszt téged valódi önmagad igazságától és a lényed legmélyén már régóta meglévő tudástól. A spirituális tanító azért jelenik meg, hogy felfedje és megmutassa neked a belső mélység ezen dimenzióját, ami más néven: lelki béke.
Az ember legnagyobb tragédiája nem az, hogy szenved, hanem az, hogy nem érti meg szenvedése értelmét. Mert minden fájdalom egy kapu: mögötte ott vár a felismerés, amely nélkül a lélek nem tud továbblépni.
They asked what I have been up to. I did not know how to say rebuilding what history broke. rewiring my nervous system. relearning safety. moving out of survival. reclaiming my power. So I said "not much.”