A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Somlyó György. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Somlyó György. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 27., hétfő

Pablo Neruda - 27. Szonett


 
Mezítlenül, akár a kezed, oly egyszerű vagy,
parányi, sima, földi, áttetsző és kerekded,
hold-vonalú a tested, almafákkal szegett út,
mezítlen oly sudár vagy, mint meztelen kalászok.
 
Olyan kék vagy mezítlen, akár az éj Kubában,
a hajad csupa csillag s futó hajnalka-inda,
mezítlen oly aranyló s óriás vagy,
mint nyárban álló arany székesegyház.

Mezítlen oly kicsiny vagy, mint a körmöd,
gömbölyű, tiszta, rózsás, míg fel nem kél az új nap,
s be nem zár a földalatti világba,

a ruhák és teendők hosszú alagútjába,
hol fényed fátyolos lesz, fakó és lombjafosztott,
s mást sem kíván, csak újra kézzé válni mezítlen.
 
Fordította: Somlyó György

 

Soneto XXVII 

Desnuda eres tan simple como una de tus manos,
Lisa, terrestre, mínima, redonda, transparente,
Tienes líneas de luna, caminos de manzana,
Desnuda eres delgada como el trigo desnudo.

Desnuda eres azul como la noche en Cuba,
Tienes enredaderas y estrellas en el pelo,
Desnuda eres enorme y amarilla
Como el verano en una iglesia de oro.

Desnuda eres pequeña como una de tus uñas,
Curva, sutil, rosada hasta que nace el día
Y te metes en el subterráneo del mundo

Como en un largo túnel de trajes y trabajos:
Tu claridad se apaga, se viste, se deshoja
Y otra vez vuelve a ser una mano desnuda.

Forrás

2024. június 11., kedd

Pablo Neruda - 40. szonett

https://hu.pinterest.com/pin/35958497010860861/

Zöld volt a csend és nedves volt a fény, 
június hava rezgett, mint a lepke,
s ez ausztrális vidéken a tenger s a kövek közt
kiléptél, Matilde, a déli fényre.

Vasas virágokat szedtél, amerre mentél,
a déli szél kidobta és ottfeledte algát,
amit már megrepesztett a maró só fehéren,
a part minden kalásza ott lengett a kezedben.

Szeretem, amilyen vagy, kő-símaságú bőröd,
ujjaid napjaként felkelő pici körmöd,
örökös vidámsággal csorduló szád,
 
de házamnak, amely a mélységgel határos,
add meg a csend dúlt rendszerét, a tenger
zászlaját, mit a fövenyen feledtek.
 
 
 
~ o ~ o ~ o ~ 
 
Green was the silence, wet was the light
the month of June trembled like a butterfly
and in the south dominion, from the sea and the stones,
Matilde, you traversed the midday.

You were loaded with ferrous flowers,
seaweeds that the south wind torments and forgets,
still white, shrivelled by the devouring salt,
your hands raised the stalks of sand.

I love your pure gifts, your skin of untouched rock,
your nails offered in the sun of your fingers,
your mouth spilt through all the joy,

but, for my house neighboring the abyss,
give me the tormented system of the silence,
the pavillion of the sea forgotten in the sand.

2024. március 3., vasárnap

Rainer Maria Rilke - Korai Apollón

 

Mint olykor a még lombja-sincsen ágról
egész tavaszi reggel intene,
ez ifju főben még semmi se gátol,
hogy minden költemények tűze ne

járja át szivünk szinte már halálként.
Mert még tekintetén árny nem ködöl,
babérra még túl hűvös e halánték,
s a rózsabokor dús szemöldiből

csak ezután fog még szökkenni szárba,
honnan majd elvált levelet kavar
a hang, ha rezzen, szirmokként a szájra,

mely most még szólalatlan s villogón új
s csak mosolyával kortyint kóstolóul,
mintha most ömlenék belé a dal.

Fordította: Somlyó György

Rainer Maria Rilke - Új versek

 

 ~ o ~ o ~ o ~


Früher Apollo

Wie manches Mal durch das noch unbelaubte
Gezweig ein Morgen durchsieht, der schon ganz
im Frühling ist: so ist in seinem Haupte
nichts was verhindern könnte, daß der Glanz

aller Gedichte uns fast tödlich träfe;
denn noch kein Schatten ist in seinem Schaun,
zu kühl für Lorbeer sind noch seine Schläfe
und später erst wird aus den Augenbraun

hochstämmig sich der Rosengarten heben,
aus welchem Blätter, einzeln, ausgelöst
hintreiben werden auf des Mundes Beben,

der jetzt noch still ist, niegebraucht und blinkend
und nur mit seinem Lächeln etwas trinkend
als würde ihm sein Singen eingeflößt.

2021. december 2., csütörtök

Konsztantinosz P. Kavafisz - Ithaka

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.

Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.

Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?

Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

Fordította: Somlyó György