A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 4., szerda

Palya Bea - Csillagvágta


Kicsi lovam térdig megyen a fénybe
Fölvágtatunk jó lovacskám az égbe
Pejparipám, szekér elé befoglak
A Tejútra minden éjjel ráhajtlak

Vigyél engem hej a világ széléig
Míg a rózsám meg nem lelem csak addig
Vágtázz vélem el a világ végéig
Míg a rózsám enyém nem lesz halálig

Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én

Fényes csillag rám ragyog
Szemtükrömben fényt hagyott
Fényes csillag rám ragyog
Én is csillag, az vagyok

Csillagvágtám égbe emel
Földi létem elfeledem
Szárnyalunk fel szép szabadon
Földi létem nektek adom

Négy lábad nyargal fénysebesen
Száz színű csillámport szór
Hang nélkül dobban szép kecsesen
Csönd - mégis dalként szól

Habkönnyű ködcsóva éji zuhanás
Csillámló égi világ
Tág szemmel nézem nyíló kapuját
Új élet vár odaát

Csillagvágtám csoda suhanás
Ily szép nem volt soha zuhanás
Ég a földdel összeér
Csillagok közt fekszem én 
 

 

2026. október 27., kedd

Csukás István - Sün Balázs

 

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.

Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

Így ni! – mondta – most már 
végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.

Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”

Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:
Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökõdve
Kiszorult a küszöbre.

Ejnye! –mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”

 

2026. szeptember 5., szombat

Várnai Zseni - Friss, zöld mogyoró


 
Vad sűrűségben, fák ága-bogán,
párzó bogarak sárga potrohán
bújkáló kék s rubintos fény cikáz,
prédalesben smaragdos gyík vigyáz,
a rengeteg minden kis leshelyén,
fűszálakon, s a lombok tetején
zsibongva zsong, nyüzsög az életár,
tojásain kuksol a gerle már.
 
Kakukk kakukkol, csip-csip trilla szól,
rigófütty rikkan árnyas lomb alól,
s a vadmogyorócserjék tetején
mókus zörög, mint illetlen ledér
táncoskobold, jókedvű, surrogó,
s fejemre koppan friss, zöld mogyoró.
 
Szédülten fekszem, édes zűrzavar
zsibong fejemben, s furcsán fölkavar
e párázó, fanyar erdővarázs,
a homlokom izzik, mint a parázs,
és hangtalan sóhajtok: - Istenem!
köröttem itt ez mind, mind: szerelem!
 

2026. július 1., szerda

Szlukovényi Katalin - Tanulni kell


Tanulni kell a nyári macskát.
A hosszan elnyújtózó mancsát
függönyök árnyán, fény mögött.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a nap épp elköltözött,
s a tűz melegbe szelídült,
akár a test a kényelembe.
És a puha törülközőt,
jó szagú, tiszta bolyhait,
s a háztartás diszkrét zaját,
amelyben ebédszagok szállnak,
meg kell tanulni a cicák
kéjjel bölcs, tétlen perceit.

Hommage à mes maîtres: Porcelán & NNÁ

Szlukovényi Katalin

Forrás

2026. május 28., csütörtök

Piahn - Úton a megvalósulás felé


A fehér ló vitte őt 
az álmos kanyonon át,
ahol a régi harcosok lelke
még lebegett az út porában.
 
Hosszú, sötét haja úszott,
mint éjszakai folyó
és a szél úgy fonódott köré,
mintha ismerné a nevét.
 
"Ne félj az ismeretlen ösvénytől -
suttogta a ló halkan, - 
Földanya a vándorlásokon tanít".
 
Így hát átvágtatott a bánatán,
a hangokon felülemelkedve, 
amelyek valaha fölé kerekedtek.
 
A hegyek csendben kísérték,
az ég megnyílt mint egy ima,
 
az úton az halványuló fény
és a föld szívdobbanása tanúskodtak, 
ahogy újjászületik a nő.  
 
Dallá vált,
amire az ősök emlékezni fognak. 
 
~ o ~ o ~ o ~  

She Rode Into Becoming

The white horse carried her
through the sleeping canyons
where the spirits of old warriors
still moved with the dust.

Her dark hair flowed behind her
like a river at night,
and the wind wrapped itself around her
as if it knew her name.

“Do not fear the unknown path,”
the horse whispered softly.
“The Earth Mother teaches through wandering.”

So she rode beyond sorrow,
beyond the voices that once made her small.

The mountains watched in silence.
The sky opened like a prayer.

And somewhere between the fading light
and the heartbeat of the land,
she became more than a woman

she became a song
the ancestors would remember.


Piahn - Forrás


2026. május 18., hétfő

Weöres Sándor - Fekete kandúr

 

Szívem görcs, vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.
Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,
vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.
Állat-lényének deleje,
akár őserdő ereje.
Mint fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.
Tappancstól fülig fekete,
bundája, bajsza, termete,
de arcából süt élesen
kerek két citromszínű szem,
s az élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.
Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.
De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy-helyen,
nagyot szökken, nem is köszön,
már fönn cikáz a fatetőn.
Gombot, csatot butor alól
s elgurult pénzt előkotor,
mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.
Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,
feledném annyi évemet
s hogy vissza élni nem lehet.
 

2025. december 20., szombat

Frances Hodgson Burnett - A varázslatról


A varázslat mindig buzog és ösztökél és semmiből teremt valamit. És mindent a varázslat teremt, a leveleket és a fákat, a virágot és a madarat, a borzot, a rókát, a mókust és az embereket. Tehát bizonyos, hogy mindannyian valami varázslatban élünk.
Fordította: Adorján Sándor (1925)

A varázslat mindig formál és teremt, a semmiből hoz létre dolgokat. Minden a varázslatból származik: a levelek és a fák, a virágok és a madarak, a borzok, a rókák, a mókusok és az emberek. Tehát bizonyosan körülvesz minket.
~ B (2025)

Magic is always pushing and drawing and making things out of nothing. Everything is made out of Magic, leaves and trees, flowers and birds, badgers and foxes and squirrels and people. So it must be all around us.”

2025. december 6., szombat

Magyar László András - Hippológia


Lónak a ló a valóság, körbekeríti a lóság,
lópata, lófog, alom: ennyi a lófogalom.
(Ennyije van bizonyára.) Nézve tudat-viszonyára:
csak „ló” nem pedig „én” – testileg egyszeri lény,
szellemileg csupa lényeg, nincs helye benne az énnek.
Kurz und gut, s ez a szép: arra való, ami épp.


2025. október 8., szerda

Jane Goodall - Az erdőkről


Az erdők nyugalma a létezésem része lett. És valóban, ha behunyom a szemem, olykor át tudom változtatni a hangos társalgás vagy a forgalom zaját a páviánok vagy csimpánzok kiáltozásává, a szél zúgásává az ágak közt, vagy a tengerparton megtörő hullámok harsogásává. Ajándék, hogy rendelkezem ezzel a képességgel, amit az erdőtől kaptam, és amiért mélységesen és végtelenül hálás vagyok.

2025. szeptember 8., hétfő

Ady Endre - Az Ősz dicsérete


Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.
A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.

2025. április 27., vasárnap

Wisława Szymborska - A negatív önértékelés dicsérete

 

Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
A csörgőkígyó simán elfogadja magát.
Önkritikus sakál nem létezik.
A sáska, alligátor, trichina és bögöly
úgy él, ahogy él, és örül neki.
A bálna szíve száz kiló, ám
egyébként könnyű, akár a pehely.
Semmi sem állatibb
a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret.

 
Fordította: Kerényi Grácia 

2024. december 30., hétfő

Katherine May - A tél idejéről

 


A növények és az állatok nem harcolnak a tél ellen; nem tesznek úgy, mintha semmi sem történne, nem próbálják meg ugyanazt az életet, élni, mint nyáron. Felkészülnek. Alkalmazkodnak. Rendkívüli átalakulásokat hajtanak végre, hogy átvészeljék ezt az időszakot.
A tél az elvonulás ideje a világtól, közben be kell osztani a szűkös erőforrásokat, a tennivalókat a lehető leghatékonyabban végezni, eltűnni a szem elől; de ott történik az átalakulás. A tél nem egy életszakasz vége, hanem beavatás.

2024. december 17., kedd

Kiss Judit Ágnes - Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.
 
Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?
 
Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

2024. december 10., kedd

Gámentzy Eduárd - Azt hiszem

 


Azt hiszem, szeretni kéne.
Csak egyszerűen, úgy ahogy
Hátradőlök itt a széken,
Vagy kinyitom az ablakot.
Olyan tisztán, olyan szépen,
Hogy kimondani sem szabad!
Mint összebújó állatok,
A behavazott fák alatt.
 

2024. szeptember 21., szombat

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak

 
 
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. 
Itt nem a szarvas megy át az úton, hanem az út megy át az erdőn.
 
Things are not always what they seem.
The deer isn't crossing the road. The road is crossing the forest.


2024. június 24., hétfő

Fekete István - Június


Fényesebb a napsugár, mélyebb az árnyék, és a rozstáblák suttogva ringatják a szőkülő kalászokat. Hányja már fejét a búza is, s a hajnalban ballagó nyúl csak a zabból látszik ki meg az árpából. A rozs már akkora, hogy abban a szarvas is elfekhetik, nemhogy az őz.
A legelőkön elvirágzott a galagonya, és a nádasok felmelegedő vizében apró vadkacsafiak lesik a bogárnépet. Felettük csattog a nádirigó, hajlik a nád, és ha árnyék úszik felettük, csobbanva buknak le a hínáros vízben, ahova nem ér el a héja karma.
Érnek a vetések, nőnek a fiókák, és a rétek ezerszínű virágai táncra hajlanak a szélben, mely szerelmes virágport hord a levegőben.

Részlet

2024. június 12., szerda

Eckhart Tolle - A macskákról


Számos Zen mesterrel éltem már együtt. Mind macska volt.

I have lived with several Zen masters -- all of them cats.
 
 

2024. március 1., péntek

Szabó Lőrinc - Tavasz

 

„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.
 
„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”

2024. február 22., csütörtök

Lőnhárt Melinda - (egy egész)


mire ideérsz egy egész állatkert
leszek majd látogass meg
sétálgass bennem kijelölt
tanösvényeimről figyeld hányféle
állat is vagyok
szólíts a régi nevemen figyeld meg
új szokásaim hozz
csemegét a tenyeredben
nézz a szemembe és
adj ennem és tudd hogy
én vagyok
 
 

2023. december 19., kedd

Szabó T. Anna - Ragadozók


villanyos szőrű fekete macska
pattog a szikra úgy simogatja
villan a nyelve nyalja a száját
látni a holdszem fénykarikáját
árama árad éji boszorka
nyúlik a teste kurrog a torka
éhes az édes éji vadállat
belevacog a fogam
addsza a szádat