A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kiss Judit Ágnes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kiss Judit Ágnes. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 17., szombat

Kiss Judit Ágnes - Füstbe ment



        Ne lepődjön meg, anyám, hogy magázom.
        Nem tudom, anyám-e még azon a másik világon.
        (Jónás Tamás)
 
Ha viszontlátás létezik
a meghalás után,
miként fogom szólítani
rég nem látott anyám?
 
És ő? Becéz, mint kisbabát,
vagy felnőttnek tekint?
Felismer, hogyha füst, ha por
vagyok csak test szerint?
 
És ő ki lesz? A lány, akit
nem ismertem soha?
A szenvedő, kit kénytelen
átengedtem oda?
 
Halálom után lesz nekem
egyáltalán anyám?
Vagy hideg szél ringat csak el,
mint levélkét a fán?

Szép versek 2024 – Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024 (válogatta: Turi Tímea)

Kiss Judit Ágnes

Forrás

2024. december 17., kedd

Kiss Judit Ágnes - Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.
 
Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?
 
Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

2021. december 11., szombat

Kiss Judit Ágnes - Cukorként

honnét van ez a mondhatatlan
gyengédség minden mozdulatban,
ölelésben, behatolásban,
egy kabát felsegítésében,
olyan törődés, amit még nem
kaptam soha, újszülöttként sem
az esti betakarásban,
bögre forró gyömbérteában,
odaadás, mit sose láttam
másnál, ki szeretett korábban?
miféle tánc borotvaélen,
egyszerre lenni apám, férjem,
megérezni, amire vágytam
feledésbe veszően régen?
hogy préselődhet több tonnányi
lélek egy hatvankilós testbe?
s rögtön egérutat keresve
nem menekülne tőle bárki
biztos fedezékben kivárni,
milyen veszéllyel néz majd szembe?
gyanús a túl jó. ócska sámli
után a trónterem királyi
széke, egy hajó vitorlái
lyukas lélekvesztőből mentve.
minden gyanús. mígnem az este
dorombolva ölünkbe mászik,
s a kék plüsstakaró, az éjjel
kettőnket ringat egy sötétben,
s elfogadom, hogy nincsen másik,
hogy nincs több próba, nincsen B-terv.
mint vakot vezetsz el az ágyig,
kapaszkodom tekintetedbe,
elcsöndesül a szív, és benne
cukorként oldódik a kétely.