Tisza Kata - A semmi megszelídítése

Amikor már jó ideje járjuk a terápiás önismeret útját, és elváltunk mindenkitől, akitől kellett és lehetett - rájöttünk, hogy az apa sosem volt figyelme úgysem fog megérkezni, és az anya jelenléte sem, ahogyan az nekünk szükséges lett volna -, és úgy érezzük, a további terápiák se tudnak mit nyújtani, meg közben öregszünk is, s talán a gyermekeink is a maguk útját járják, akkor ott kinyílik a SEMMI.

Ez egy olyan köztes létállapot, ami a VALAMI után jön, de még nem mutatja az előttünk álló mindenséget, sőt úgy érezzük, minden annyira töredezett, hogy EGÉSZ talán már nem is lehet. Sosem volt ilyen nehéz felkelni reggel és másnap újra felkelni és harmadnap még egyszer, mert már nem látunk magunk előtt semmit... Ekkor van a legnagyobb szükség önmagunkra. A semmi mélységes űrjének a megszelídítésére, a betöltésére. Ez a folyamat inkább belülről, mintsem kívülről kínálja a kapaszkodókat, és a szereplők, akik mind a semmiben találják magukat, elindulnak önmaguk felé, egyszer csak. 

Tisza Kata - A semmi megszelídítése 

Tisza Kata - Az igenről és a nemről

Aki nem tud nemet mondani, annak az igenje sem hordozhat jelentést, hiszen, ha mindenre igent mond, akkor vagy behódol, vagy nincs saját álláspontja, és végül mindkettő ugyanoda vezet: az igen instabil, kényszerekkel terhelt, s így bármikor összedőlhet. Hogy mire mondunk igent, annak tehát attól lesz megkülönböztető jelentősége és értéke, ha más dolgokra határozott nemet tudunk mondani. A 'nem' ad tartalmat, jelentést, tartást, méltóságot az 'igen'-nek, tehát határhúzás nélkül nincsen igaz vállalás.

 

Tisza Kata - Így születnek az élethazugságok