Hogy evilági életünk után majd kürtök és trombiták
iszonyú harsogása ébreszt?
Uram, bocsáss meg, én azzal vigasztalom magam,
hogy ha feltámadunk majd, mi, halandók,
csak egy kakas kukorékol fel halottainkból.
Még fekszünk egy pillanatig,
aztán először
a mama kel fel. Hallani
a motozást, ahogy tüzet rak,
odateszi a vizet melegedni,
s az almáriumból előveszi a kávédarálót,
újra otthon leszünk.
Fordította: Székely Magda
Csoda szép ez a vers! Most a járvány idején aktuálisabb mint valaha. Reméljük, hogy lesz feltámadás!
VálaszTörlésCsodás vers, igen. Áldás az úton! :)
VálaszTörlés