az éjszaka nem is éltem,
minden vak éj a halálom,
minden hajnal születésem.
Három világrész van bennem,
ebből kettőt bebolyongtam,
egyik lent van a szívemben,
másik fent a homlokomban.
Amelyik a szívemben van, azt rőt óceánok mossák,
amelyik a homlokomban,
azt villámok ostorozzák...
Évek óta zord búvárként merülgetek önmagamba,
kutatom az iszapos mélyt,
s bámulok a harmadikra.
Opálos-zöld félhomályban
mohos koponyák lebegnek,
mint sejtelmes éjszakában távoli bús égitestek...
Álmainkon túli tájak
titka borong szemük árkán,
s én kószálok mint az árnyak,
Élet és Halál határán,-
a harmadik világrész vak,
félelmetes partvidékén,
míg felkél a hajnali Nap
egünk selymes azúr-
kékjén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése