de vágyam hegyre futó fenyves,
melyen friss patak rezdül végig,
s tölgyfa-híd ível életedhez.
Hallhatod kedves:
vadló-sörényű városomban
az üllők rólad énekelnek,
s mert szeretlek és hiszek benned,
ősz fejemmel is megkereslek.
Viharlámpámat felemelve,
átvágva ködön, hófúváson,
éveink szél járt erdejében
ajtódat mindig megtalálom,-
s szívünk felszított parazsánál
életre keltem legszebb álmom:
szerelmünkben -
az ifjúságom.
Aranymosó című kötetből (1989)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése