Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2016. november 1., kedd
Székely Magda - Albigens töredék
I.
Az első tiszta mozdulat
aztán kilóg a lópata
tehetetlenül sorvad el
az angyalok pillanata
Mert az igazon győz a rossz
a rosszon győz a rosszabb
mivégre mégis ellene
mondani a gonosznak
II.
Mikor a jóra semmi jel,
jel nélkül is indulni kell
az egyre sürgetőbb sötétben,
amíg kigyúlva, mint az ablak,
magam világítok magamnak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése