Hamvasan érik a szilva, a
mandula csontosodik már,
csípős ifjukorán túl van a
büszke dió.
Immár az ősz e vasárnap. A
csillapodott hevü napra
sütkérezni kiült
ünneplőben a táj:
fésüli lenge haját s
belehinti a vízbe a fűzfa,
pirban fürdik a kert,
tombol a dália még.
S én ki az ősz jöttét
keserűn szoktam panaszolni,
könnyelmű vagyok és
gondtalanul repeső.
Most csak a termést látom:
a drága gyümölcsöt, a jó bort,
csűrök színarnyát, - most
nem a múlt, az idő
hullani kész rossz vackora
ferditi félre a számat . . .
Jöjj, még messze a tél,
fonj be gyönyörrel, ölelj!
Hitvesi csók kell most, gyerekáldás
őszi-vetése,
érett alma: piros, gömbölyű, ép szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése