Hajnalban kéne újból megszületni,
Mikor a sötétség vízben oldott tinta,
és egy fénykorongot látunk felpezsegni
a felhabzó, sárga horizontra.
Úgy kéne, mint gyümölcs a sötétben:
Titkos cukrokat érlelni magunkban.
A hangot elnyelni, sosem kiengedni,
tudni mindig, hogy csak egy dalunk van;
hogy mikor a szemünket kinyitjuk,
a másikból az éden visszanézzen,
és meglássuk nyelv és szavak nélkül
amit egy fél alma a másik felében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése