Vacog a Küküllő,
éjjel-nappal fázik,
lábujjhegyen lépked
fűzfától fűzfáig.
Úgy kihűlt a medre,
égeti a talpát.
A felhők is hol ki-,
hol meg betakarják.
Jó volna egy tartós
eső biztatólag
a megridegedett,
soványka folyónak.
Örülne a gát is,
fölgyűlt a postája.
A Maros a füzek
levelét rég várja.
És ha megjön a tél,
vet azonnal véget
mindenféle őszi
levelezgetésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése